https://www.youtube.com/watch?v=edIqo45oHmg
2019. február 28., csütörtök
Ação Extrema - São Paulo vai explodir (új vídeo)
A már pár hete nálunk is bemutatott brazil hatecore alakulat, az Ação Extrema új számot tett ki a netre "São Paulo vai explodir" címmel, amihez klipet is gyártottak.
https://www.youtube.com/watch?v=edIqo45oHmg
https://www.youtube.com/watch?v=edIqo45oHmg
2019. február 26., kedd
Új impresszum / New impressum
Update-eltük a blogon levő impresszumunkat, mert már évek óta terveztük, hogy egyértelműbbé tesszük a Nagyközönség számára, hogy mivel is foglalkozunk és milyen szellemiséget követünk:
Kik is vagyunk? Egy kis magyar blog, amit "Underground Revolution"-nak kereszteltünk el. Az Underground Revolution 2009-ben indult el azzal a céllal, hogy legyen végre egy kizárólag hardcore-ral (és egy kicsit metállal is) foglalkozó jobboldali zenei blog végre a palettán, ami bemutatja a magyar NSHC színteret és zenekarait a nagyvilágnak, valamint a kinti színteret és csapatokat a magyar közönségnek. Híreinket, interjúinkat, lemezkritikáinkat, koncertbeszámolóinkat főleg magyarul publikáljuk, de ha angolul vagy németül meginterjúztatunk valakit, akkor kitesszük az eredeti nyelven készült irományt is, hogy a magyarul nem beszélő közönséget is elérjük vele. Bár mi magunk jobboldaliak vagyunk, mégsem foglalkozunk politikai hírekkel, demonstrációkkal, szervezetekkel és aktivitással, erre ott van tucatnyi egyéb újság/weblap/blog, mi kizárólag a zenére fókuszálunk. Nem közlünk RAC és Oi! zenei cikkeket sem; nem azért mert nem szeretjük ezeket, hanem mert az elején eldöntöttük, hogy hardcore-ral (meg valamennyi thrash és death metallal és némi grindcore-ral) akarunk foglalkozni. Néha megjelentetünk "mainstream" HC zenekarokról szóló írásokat is, hogy ne legyünk túl egysíkúak (és mert azt gondoljuk, hogy ráfér a színtérre, hogy megismerjenek más zenéket is a mozgalmunk által kínáltakon túl is). Alapvetésünk a pozitív hozzáállásra való törekvés és az ellenségeskedés elkerülése; ez a blog (és mi magunk is) "pro" és nem "contra" beállítottságú (a magyar olvasók kedvéért itt megemlítenénk, hogy az "Én "pro" vagyok és nem "contra" fordulatot 1999-ben Tudós-Takács János szájából hallotta jelen sorok írója és azóta ezt a szellemiséget igyekszik meghonosítani a mozgalomban); hitünk szerint ez az általános pozitív hozzáállás a záloga a magyarság és Európa túlélésének. Ebben a szellemiségben nem támogatunk semmiféle sovinizmust és belső csatározást sorainkban. Előfordulhat persze, hogy ezt a szellemiséget nem teszik magukévá az általunk megszólaltatott interjúalanyok - ez az ő döntésük és mi nem fogunk ítélkezni mások véleménye felett, mi nem cenzúrázunk. Támogatjuk a straight edge életmódot (bár mi magunk és a blog nem sXe), a DIY-t és az underground szemléletet, hiszen "hardcore is more than music", azaz a hardcore több, mint zene és hisszük, hogy a hardcore nem csak a vörösöké.
We updated our impressum on the blog :
Who we are? We are a small, Hungarian musical blog, called "Underground Revolution". Underground Revolution was started back in 2009. with the aim to start a clearly hardcore (and a bit metal) oriented, politically rightwing musical blog to introduce the Hungarian NSHC bands and scene to the world and to introduce the worldwide NSHC scene and its bands to the Hungarian public. We publish news, interviews, gig and cd reviews mostly in Hungarian, but if we conduct an interview in English or in German, we publish the original version too to reach nonhungarian audience too. However we are politically rightwing, we do not publish news on political demos, organistions, activities, etc.; we clearly focus on music. There are dozens of other newspapers/websites/blogs/etc. which handle daily political issues. We publish neither RAC nor Oi! music related articles and news. Not because we don't like that type of music - we only decided that we want to focus only on HC (and sometimes on death and thrash metal, maybe on grindcore). We write sometimes articles or news from "mainstream" HC bands too to avoid being boring (and because we think that the scene should take inspiration from external musical sources too). Our overall policiy is trying to be positive and never offensive; we are "pro" and not "contra" because we think that this kind of overall positive attitude will save Hungary and Europe. In this spirit we do not support any type of chauvinism and infighting within the movement. However, it can happen that bands in our interview section do not share this idea - it is their decision, we do not judge them for their opinion, we are not censors. We also support straight edge (although we in person are not sXe), DIY and underground mentality - hardcore is more than music and hardcore does not belong to the reds only.
Kik is vagyunk? Egy kis magyar blog, amit "Underground Revolution"-nak kereszteltünk el. Az Underground Revolution 2009-ben indult el azzal a céllal, hogy legyen végre egy kizárólag hardcore-ral (és egy kicsit metállal is) foglalkozó jobboldali zenei blog végre a palettán, ami bemutatja a magyar NSHC színteret és zenekarait a nagyvilágnak, valamint a kinti színteret és csapatokat a magyar közönségnek. Híreinket, interjúinkat, lemezkritikáinkat, koncertbeszámolóinkat főleg magyarul publikáljuk, de ha angolul vagy németül meginterjúztatunk valakit, akkor kitesszük az eredeti nyelven készült irományt is, hogy a magyarul nem beszélő közönséget is elérjük vele. Bár mi magunk jobboldaliak vagyunk, mégsem foglalkozunk politikai hírekkel, demonstrációkkal, szervezetekkel és aktivitással, erre ott van tucatnyi egyéb újság/weblap/blog, mi kizárólag a zenére fókuszálunk. Nem közlünk RAC és Oi! zenei cikkeket sem; nem azért mert nem szeretjük ezeket, hanem mert az elején eldöntöttük, hogy hardcore-ral (meg valamennyi thrash és death metallal és némi grindcore-ral) akarunk foglalkozni. Néha megjelentetünk "mainstream" HC zenekarokról szóló írásokat is, hogy ne legyünk túl egysíkúak (és mert azt gondoljuk, hogy ráfér a színtérre, hogy megismerjenek más zenéket is a mozgalmunk által kínáltakon túl is). Alapvetésünk a pozitív hozzáállásra való törekvés és az ellenségeskedés elkerülése; ez a blog (és mi magunk is) "pro" és nem "contra" beállítottságú (a magyar olvasók kedvéért itt megemlítenénk, hogy az "Én "pro" vagyok és nem "contra" fordulatot 1999-ben Tudós-Takács János szájából hallotta jelen sorok írója és azóta ezt a szellemiséget igyekszik meghonosítani a mozgalomban); hitünk szerint ez az általános pozitív hozzáállás a záloga a magyarság és Európa túlélésének. Ebben a szellemiségben nem támogatunk semmiféle sovinizmust és belső csatározást sorainkban. Előfordulhat persze, hogy ezt a szellemiséget nem teszik magukévá az általunk megszólaltatott interjúalanyok - ez az ő döntésük és mi nem fogunk ítélkezni mások véleménye felett, mi nem cenzúrázunk. Támogatjuk a straight edge életmódot (bár mi magunk és a blog nem sXe), a DIY-t és az underground szemléletet, hiszen "hardcore is more than music", azaz a hardcore több, mint zene és hisszük, hogy a hardcore nem csak a vörösöké.
We updated our impressum on the blog :
Who we are? We are a small, Hungarian musical blog, called "Underground Revolution". Underground Revolution was started back in 2009. with the aim to start a clearly hardcore (and a bit metal) oriented, politically rightwing musical blog to introduce the Hungarian NSHC bands and scene to the world and to introduce the worldwide NSHC scene and its bands to the Hungarian public. We publish news, interviews, gig and cd reviews mostly in Hungarian, but if we conduct an interview in English or in German, we publish the original version too to reach nonhungarian audience too. However we are politically rightwing, we do not publish news on political demos, organistions, activities, etc.; we clearly focus on music. There are dozens of other newspapers/websites/blogs/etc. which handle daily political issues. We publish neither RAC nor Oi! music related articles and news. Not because we don't like that type of music - we only decided that we want to focus only on HC (and sometimes on death and thrash metal, maybe on grindcore). We write sometimes articles or news from "mainstream" HC bands too to avoid being boring (and because we think that the scene should take inspiration from external musical sources too). Our overall policiy is trying to be positive and never offensive; we are "pro" and not "contra" because we think that this kind of overall positive attitude will save Hungary and Europe. In this spirit we do not support any type of chauvinism and infighting within the movement. However, it can happen that bands in our interview section do not share this idea - it is their decision, we do not judge them for their opinion, we are not censors. We also support straight edge (although we in person are not sXe), DIY and underground mentality - hardcore is more than music and hardcore does not belong to the reds only.
Lemezkritikák már megint
Két hete már tettünk ki pár kritikát időhúzásként, mivel szokás szerint öt zenekarra várunk, hogy válaszoljon végre a kérdéseinkre, de mivel a művészek szeretik jól megfontolni a mondanivalójukat, inkább passzolták a februári hónapot is, így jobb híján elővettünk megint pár régebbi írást az aranytartalékból, hogy híreken kívül legyen már valami saját kontent is végre az oldalon:
14 Sacred Words - Dancing in the ashes (Megj.: 2018., OPOS Records)
Az amerikai illetőségű egyszemélyes metalcore projekt amolyan "Moshpit US módra", bár annál erőszakosabb és néhol inkább deathcore-ba hajló zenét szállít a nagyérdeműnek, amihez viszont olyan tiszta és szuper hangzást párosítanak, amit tényleg csak a Moshpitnál hallani. Bár a dob "gépi", azonban igazán profi módon megszerkesztett a dolog; ha nem tudnám, hogy nem "igazi", akkor simán elhinném, hogy csak valami stúdióban agyoneffektezett, de egyébként hangszereken feljátszott valami. A "Dancing in the ashes" a 14SW következő nagylemezét hivatott felvezetni, egyfajta betekintést adnak abba, hogy mit is várhatunk tőlük a közeljövőben. Bár én személy szerint nem vagyok vevő a műfajra, ez az anyag mégis meggyőzött, mert Jason itt olyan hangszeres tudást prezentált, ami előtt nem lehet szó nélkül elmenni. A CD-n hallható három tételből mindhárom tökéletesen kidolgozott, simán elmenne "mainstream" anyagnak is; nagyon rég nem érkezett ilyen színvonalú anyag az Államokból (hacsak a régi klasszikusokat -mint a BfG meg a H8machine- nem számítjuk), így adott a kérdés, hogy vajon mire számíthatunk még a jövőben ettől a projekttől? Reméljük, hogy nemsokára választ kapunk!
xDasslerx – White Flames (Megj.: 2017., Leveler Records)
Valószínűleg nem nagy titok a blog olvasóközönsége előtt, hogy a Permből származó xDasslerx jelen sorok szerzőjének egyik nagy kedvence; annyira, hogy a csapat számomra már most is az egyik dobogós versenyző a képzeletbeli Nagy NSHC Versenyen. Amióta csak B. Tibi barátom felhívta a figyelmemet az oroszokra valami letöltős oldalon, azóta merev figyelemmel kísérem a tevékenységüket és eddig nem is okoztak csalódást. Az első két lemezük színvonalban emelkedő tendenciát mutatott, ezért nagyot dobbant tavalyelőtt a szívem, amikor megláttam a német Leveler Records kínálatában (és gondozásában) a soron következő új anyagukat, a White Flames-t. Maga a korong 10 tracket tartalmaz, ebből két szám feldolgozás (az egyik egy T.N.F. dal átirata), az utolsó meg egy instrumentális outro. A szövegek oroszul vannak, így sajnos a tartalmukra csak következtetni tudok (bár gondolom a szokásos tough guy duma megy rajta, aminek a lényege, hogy mindenkit kiütnek a világból). A számok sajnos eléggé semmilyenre sikerültek, mármint a Dasslerhez képest semmilyenre. Nagyon jó a zene, tényleg megint fejlődtek technikailag, de ezúttal mintha kicsit kifogyott volna belőlük a szusz és ezúttal nem lehet azt mondani, hogy kivétel nélkül mindegyik tétel egy NSHC himnusz. Sajnos túl sok a "töltelék" dal, amiket onnan lehet felismerni, hogy nem tudom megkülönböztetni őket egymástól. Persze kivétel most is van, amitől a zenekar mégis a műfaj egyik királya és ez a "Деградация Масс" című dal, ami a tömegek elfajzásáról szól és ez tényleg nagyon ott van, hozza az előző lemezek átütő erejét (és még csordavokál is van benne). Ami még megemlítendő, az az ének megváltozása a régebbi anyagokhoz képest, ezúttal sokkal erőtlenebb és szürkébb az is sajnos, pedig ez nem volt eddig probléma soha. A lemez körítése se valami nagy eresztés, ennél többet érdemelt volna a Dassler és a Leveler Records-tól is sokkal jobb cuccokat szoktam meg eddig, de ez a gagyi halálfejes címlap és a kettőbe hajtott, még a szövegeket sem tartalmazó booklet nem a kiadó legnagyobb dobásaként fog bevonulni a történelembe. Persze a fentiek alapján az jöhet le, hogy az album szar; nos egyáltalán nem az, sőt, kurva jó a nagy átlaghoz képest, de a bennem élő kisgyermek menő japán gyártású távirányítós kisautót szeretett volna karácsonyra, azonban a Jézuska egy kínai piacos fröccsöntött valamit hozott helyette, ami egyébként szép, lehet vele játszani, gurul is meg minden, de na...
Pugilato – Non Erit Pax (Megj.: 2016., No Tan Casual)
Amikor 2 éve megjelent a spanyolok lemeze, csináltak hozzá egy videót is (a "Sacrificio y disciplina" című számhoz), ami ilyen feszítős-keménykedős klip volt (tudjátok: lepukkant helyszínen zenél a banda, aztán jön a vágókép, amikor is nagy zorkón kutytát sétáltatnak a kigyúrt napszemüveges faszik a tetovált forrónadrágos barátnőikkel és közben nagyon keményen jönnek a kamera felé belassítva, megint vágás, ezúttal a zenekar mögött csápolnak a kigyúrt haverok, stb.) és le is szóltam a dolgot, mert elég klisés volt az egész, amire megkaptam valami kommentelőtől, hogy "Csinálj jobbat!". Nos, felesleges ilyen internetes vitákba belemenni, nem is foglalkoztam a lemezzel különösebben, amíg bele nem futottam a Right Hardcore Crew oldalán az albumba és bele nem hallgattam. Ott meggondoltam magamat a lemezt illetően, mert a többi dalt átnyálazván már jobban tetszett a mű. Tudni kell a valladolidi illetőségű bandáról, hogy a tagok közül többen megfordultak a Mas Que Palabras nevű hatecore formációban, ami a maga idejében letett pár egészen vállalható cuccot az asztalra, így mindenképpen érdemesnek láttam, hogy adjak egy esélyt a Pugilatonak. Miután a letöltő oldalak gyakorlatilag 99%-ban kivégezték a hazai CD piacot és a baráti körben senki nem árulta a lemezt, kénytelen voltam külföldről beszerezni és várni egy laza hónapot az érkezésére, de a végeredményt tekintve azt hiszem, hogy megérte. Bár a Mas Que Palabras nyomai érezhetőek a lemezen, de azért ez mégis minőségi ugrás ahhoz képest. Végig nagyon feszes a tempó, tényleg hozza a spanyolos életérzést és megy hozzá a az ordítós, hadarós ének is. Bár nem igazán mondanám hardcore-nak a stílust, inkább valamiféle metálnak nevezhető a muzsika, de azért díszítésnek van pár hácés beatdown meg együtténekelős csordavokál is. Ami nekem kifejezetten tetszett, az a dob, ami a szinte megállás nélkül pergő duplázóval olyan aláfestést ad az albumnak, hogy tényleg magával tudja ragadni a hallgatót az egész. Bár a spanyolviaszt (ez volt a fos szóviccek helye) most sem találják fel és ezúttal sem bújt elő egy új Blue Eyed Devils a hispán félszigetről, de a minőségi zene tényleg adott. Még akkor is, ha az unalomig erőltetett technikás szólókat húszezerszer hallottam már más zenekaroknál is és igazából talán sokkal jobbat is tenne az összhatásnak, ha mindezt elhagynák és tényleg a nyersességre törekednének, mert így néha kicsit unalmas tud lenni a dolog. A 13 szám kellemes meglepetés egy új zenekartól, igen korrekt műsoridő ez egy bemutatkozáshoz. A lemezborító nem rossz, vannak benne dalszövegek és fotók, bár csak ezek kedvéért nem vettem volna meg a CD-t. Összességében jól sikerült anyag a "Non erit pax", a spanyol nyelv rajongóinak különösen ajánlanám a meghallgatását (és megvásárlását).
Az amerikai illetőségű egyszemélyes metalcore projekt amolyan "Moshpit US módra", bár annál erőszakosabb és néhol inkább deathcore-ba hajló zenét szállít a nagyérdeműnek, amihez viszont olyan tiszta és szuper hangzást párosítanak, amit tényleg csak a Moshpitnál hallani. Bár a dob "gépi", azonban igazán profi módon megszerkesztett a dolog; ha nem tudnám, hogy nem "igazi", akkor simán elhinném, hogy csak valami stúdióban agyoneffektezett, de egyébként hangszereken feljátszott valami. A "Dancing in the ashes" a 14SW következő nagylemezét hivatott felvezetni, egyfajta betekintést adnak abba, hogy mit is várhatunk tőlük a közeljövőben. Bár én személy szerint nem vagyok vevő a műfajra, ez az anyag mégis meggyőzött, mert Jason itt olyan hangszeres tudást prezentált, ami előtt nem lehet szó nélkül elmenni. A CD-n hallható három tételből mindhárom tökéletesen kidolgozott, simán elmenne "mainstream" anyagnak is; nagyon rég nem érkezett ilyen színvonalú anyag az Államokból (hacsak a régi klasszikusokat -mint a BfG meg a H8machine- nem számítjuk), így adott a kérdés, hogy vajon mire számíthatunk még a jövőben ettől a projekttől? Reméljük, hogy nemsokára választ kapunk!
Valószínűleg nem nagy titok a blog olvasóközönsége előtt, hogy a Permből származó xDasslerx jelen sorok szerzőjének egyik nagy kedvence; annyira, hogy a csapat számomra már most is az egyik dobogós versenyző a képzeletbeli Nagy NSHC Versenyen. Amióta csak B. Tibi barátom felhívta a figyelmemet az oroszokra valami letöltős oldalon, azóta merev figyelemmel kísérem a tevékenységüket és eddig nem is okoztak csalódást. Az első két lemezük színvonalban emelkedő tendenciát mutatott, ezért nagyot dobbant tavalyelőtt a szívem, amikor megláttam a német Leveler Records kínálatában (és gondozásában) a soron következő új anyagukat, a White Flames-t. Maga a korong 10 tracket tartalmaz, ebből két szám feldolgozás (az egyik egy T.N.F. dal átirata), az utolsó meg egy instrumentális outro. A szövegek oroszul vannak, így sajnos a tartalmukra csak következtetni tudok (bár gondolom a szokásos tough guy duma megy rajta, aminek a lényege, hogy mindenkit kiütnek a világból). A számok sajnos eléggé semmilyenre sikerültek, mármint a Dasslerhez képest semmilyenre. Nagyon jó a zene, tényleg megint fejlődtek technikailag, de ezúttal mintha kicsit kifogyott volna belőlük a szusz és ezúttal nem lehet azt mondani, hogy kivétel nélkül mindegyik tétel egy NSHC himnusz. Sajnos túl sok a "töltelék" dal, amiket onnan lehet felismerni, hogy nem tudom megkülönböztetni őket egymástól. Persze kivétel most is van, amitől a zenekar mégis a műfaj egyik királya és ez a "Деградация Масс" című dal, ami a tömegek elfajzásáról szól és ez tényleg nagyon ott van, hozza az előző lemezek átütő erejét (és még csordavokál is van benne). Ami még megemlítendő, az az ének megváltozása a régebbi anyagokhoz képest, ezúttal sokkal erőtlenebb és szürkébb az is sajnos, pedig ez nem volt eddig probléma soha. A lemez körítése se valami nagy eresztés, ennél többet érdemelt volna a Dassler és a Leveler Records-tól is sokkal jobb cuccokat szoktam meg eddig, de ez a gagyi halálfejes címlap és a kettőbe hajtott, még a szövegeket sem tartalmazó booklet nem a kiadó legnagyobb dobásaként fog bevonulni a történelembe. Persze a fentiek alapján az jöhet le, hogy az album szar; nos egyáltalán nem az, sőt, kurva jó a nagy átlaghoz képest, de a bennem élő kisgyermek menő japán gyártású távirányítós kisautót szeretett volna karácsonyra, azonban a Jézuska egy kínai piacos fröccsöntött valamit hozott helyette, ami egyébként szép, lehet vele játszani, gurul is meg minden, de na...
Amikor 2 éve megjelent a spanyolok lemeze, csináltak hozzá egy videót is (a "Sacrificio y disciplina" című számhoz), ami ilyen feszítős-keménykedős klip volt (tudjátok: lepukkant helyszínen zenél a banda, aztán jön a vágókép, amikor is nagy zorkón kutytát sétáltatnak a kigyúrt napszemüveges faszik a tetovált forrónadrágos barátnőikkel és közben nagyon keményen jönnek a kamera felé belassítva, megint vágás, ezúttal a zenekar mögött csápolnak a kigyúrt haverok, stb.) és le is szóltam a dolgot, mert elég klisés volt az egész, amire megkaptam valami kommentelőtől, hogy "Csinálj jobbat!". Nos, felesleges ilyen internetes vitákba belemenni, nem is foglalkoztam a lemezzel különösebben, amíg bele nem futottam a Right Hardcore Crew oldalán az albumba és bele nem hallgattam. Ott meggondoltam magamat a lemezt illetően, mert a többi dalt átnyálazván már jobban tetszett a mű. Tudni kell a valladolidi illetőségű bandáról, hogy a tagok közül többen megfordultak a Mas Que Palabras nevű hatecore formációban, ami a maga idejében letett pár egészen vállalható cuccot az asztalra, így mindenképpen érdemesnek láttam, hogy adjak egy esélyt a Pugilatonak. Miután a letöltő oldalak gyakorlatilag 99%-ban kivégezték a hazai CD piacot és a baráti körben senki nem árulta a lemezt, kénytelen voltam külföldről beszerezni és várni egy laza hónapot az érkezésére, de a végeredményt tekintve azt hiszem, hogy megérte. Bár a Mas Que Palabras nyomai érezhetőek a lemezen, de azért ez mégis minőségi ugrás ahhoz képest. Végig nagyon feszes a tempó, tényleg hozza a spanyolos életérzést és megy hozzá a az ordítós, hadarós ének is. Bár nem igazán mondanám hardcore-nak a stílust, inkább valamiféle metálnak nevezhető a muzsika, de azért díszítésnek van pár hácés beatdown meg együtténekelős csordavokál is. Ami nekem kifejezetten tetszett, az a dob, ami a szinte megállás nélkül pergő duplázóval olyan aláfestést ad az albumnak, hogy tényleg magával tudja ragadni a hallgatót az egész. Bár a spanyolviaszt (ez volt a fos szóviccek helye) most sem találják fel és ezúttal sem bújt elő egy új Blue Eyed Devils a hispán félszigetről, de a minőségi zene tényleg adott. Még akkor is, ha az unalomig erőltetett technikás szólókat húszezerszer hallottam már más zenekaroknál is és igazából talán sokkal jobbat is tenne az összhatásnak, ha mindezt elhagynák és tényleg a nyersességre törekednének, mert így néha kicsit unalmas tud lenni a dolog. A 13 szám kellemes meglepetés egy új zenekartól, igen korrekt műsoridő ez egy bemutatkozáshoz. A lemezborító nem rossz, vannak benne dalszövegek és fotók, bár csak ezek kedvéért nem vettem volna meg a CD-t. Összességében jól sikerült anyag a "Non erit pax", a spanyol nyelv rajongóinak különösen ajánlanám a meghallgatását (és megvásárlását).
Heritage H8Core - új dal
Az ígéretes kolumbiai hatecore csapat, a Heritage új próbatermi felvételt posztolt a Facebook oldalára, ami egészen megnyerő; annyira, hogy megosztjuk mi is:
2019. február 24., vasárnap
Facer minialbum
Online letölthetővé tette az orosz - permi - illetőségű Facer a legújabb minialbumát, amin 5 szám található és a "Сквозь бетонные стены" címet viseli, ami (ha a Google fordító nem téved) magyarul annyit tesz, hogy "Keresztül a betonfalakon" és az öt tétel nem is cáfolja meg a címben olvasható attitűdöt, tényleg ez a szemlélet érezhető a zenéjükön.
Ugyan a srácok itthon talán annyira nem ismertek még, de aki kicsit olvasgatja blogunkat, talán emlékszik még a xDasslerx interjúra, ahol a szintén permi csapat megemlítette már a Facert, mint jeles orosz beatdown hc csapatot (szerkesztőségünk azóta kíséri figyelemmel a nevezetteket) és az a helyzet, hogy valóban érdemes odafigyelni rájuk.
Akit érdekel a kislemez, az meghallgathatja a Facer VK.com oldalán
https://vk.com/facer59
vagy leszedheti a lenti linkről:
http://ifolder.com.ua/95cc70frby68.html
Ugyan a srácok itthon talán annyira nem ismertek még, de aki kicsit olvasgatja blogunkat, talán emlékszik még a xDasslerx interjúra, ahol a szintén permi csapat megemlítette már a Facert, mint jeles orosz beatdown hc csapatot (szerkesztőségünk azóta kíséri figyelemmel a nevezetteket) és az a helyzet, hogy valóban érdemes odafigyelni rájuk.
Akit érdekel a kislemez, az meghallgathatja a Facer VK.com oldalán
https://vk.com/facer59
vagy leszedheti a lenti linkről:
http://ifolder.com.ua/95cc70frby68.html
Random Change - ДЕТИ ТЕМНОТЫ clip premier
Debütált végül a Random Change nevű orosz zenekar nemrég nálunk is reklámozott új videója, a
'ДЕТИ ТЕМНОТЫ' címre keresztelt számhoz. Meglepően jól sikerült anyag, itthon maximum mainstream bandáktól láthattunk hasonló színvonalú megoldásokat.
https://www.youtube.com/watch?v=J9zfhbbDjYo
'ДЕТИ ТЕМНОТЫ' címre keresztelt számhoz. Meglepően jól sikerült anyag, itthon maximum mainstream bandáktól láthattunk hasonló színvonalú megoldásokat.
https://www.youtube.com/watch?v=J9zfhbbDjYo
Igazságtétel - új szám ízelítő
A nemrég alakult "Igazságtétel" nevű magyar HC alakulat új videót tett ki a FB oldalukra, egy új számukat bemutatandó. Első hallgatás után elég meggyőző volt a rövid részlet, reméljük sok ilyet hallunk majd tőlük a közeli jövőben!
2019. február 17., vasárnap
LTW ruházat
Ha nincs miben elmenni gyúrni, akkor a lengyel LTW gondoskodott rólad, nemsokára legyártatnak egy garnitúra sportcuccot az érdeklődőknek:
Boris Britva update
Kedvenc ukrán HC csapataink egyike pár jó eladó cuccot tett ki a VK oldalára: három pólómintát és egy kazettán megvásárolható diszkográfiát, amiket a zenekartól közvetlenül érdemes beszerezni.
Verv - új anyag előkészületben
Új anyag előkészületét lengette be az orosz Verv nevű formáció, amihez a lenti képet mellékelték a VK oldalukon:
Marder "Belligerent Spirit" megjelenés
Megjelent a közkedvelt fnn hatemetal alakulat, a "Marder" már korábban behirdetett lemeze "Belligerent Spirit" címmel a német PC Records-nál. 12 új szám hallható a CD-n, amihez némi ízelítőt hallhatunk a kiadó oldalán:
http://pcrecords.net/contents/de/p20955_Marder--Belligerent-Spirit-.html
http://pcrecords.net/contents/de/p20955_Marder--Belligerent-Spirit-.html
Hate Crew - Háború van
Új számot tettek ki az erdélyiek, ezúttal egy jól ismert magyar énekes a vendégelőadó a számban.
https://www.youtube.com/watch?v=GhUpkOWpbpA
https://www.youtube.com/watch?v=GhUpkOWpbpA
2019. február 12., kedd
Lemezkritikák
Amíg várakozunk a zenekarokra a következő interjúk megválaszolásáig, volt időnk előveszegetni néhány régebbi lemezt a polcról és néhány szót írni róluk. Bár a kiadványok nem újak, de mivel úgysincs túl sok rendszeres lemezismertetőket megjelentető orgánum köreinkben ( az egyetlen ilyen irányú kezdeményezés ismereteink szerint az Onugor blog, akiknek innen is nagy pacsi az évek óta általuk végzett fáradhatatlan munkájukért, nagy riszpekt), ezért újra érdemesnek láttuk pár külföldön megjelent HC irányba hajló kiadványt bemutatni a hazai nagyközönségnek, hátha kedvet kapnak körbenézni a külföldi lemezpiacon is.
Pequod Crew - Höflich bleiben (Megj.: 2014., PC-Records)
Aki emlékszik még az egyszemélyes müncheni RAC/metál projektre, az Edelweiss-ra, annak valószínűleg fel fog csillanni a szeme, ha elárulom, hogy a Pequod Crew nevű hc "csapat" mögött ugyanaz a személy áll, aki a már említett zenei produkcióért is felelős . A lemez legfőbb baja is pont ez, márpedig, hogy egyetlen ember játszik minden hangszeren és ő az énekes is. A gitártémák persze nagyon jók, a HC és a metál között egyensúlyozó, technikás témákat hallhatunk végig, azonban az ének erőtlen (és nem is igazán stimmel ehhez az erőszakos zenéhez), de a legnagyobb baja mégis a szerkesztett dob. Hallottam már nagyon jól megírt, számítógéppel megírt és összerakott dobot, de ez sajnos nem az. Ugyanez volt az Edelweiss-lemezek nagy mankója is és ez teszi tönkre az élményt a Pequod Crew-nál is, holott az anyag sokkal többet érdemelne. Tényleg egészen tetszetős és ötletes a gitárjáték; látszik hogy nem két nap alatt dobálták össze valami hányásszagú kocsmában a dolgot, a keverés is egészen megnyerő volt, jó a hangzás, a szövegek is rendben vannak, de sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy milyen dinamikátlan, gagyi a dob. A borító és az egész körítés nagyon rendben van, a PC Records általában odateszi magát, ha a kiadványaik kinézetéről van szó, de sajnos nem ez a lemez lesz az, ami miatt minden német az NPD-re fog szavazni.
Terrorsphära & Horss – Hatred United World Wide II (Megj.: 2018., Leveler Records)
Amikor a Terrorsphära és a You Must Murder split megjelent 2014-ben, akkor azt gondoltam, hogy ennél durvábbat nem lehet csinálni beatdown hc műfajban köreinkben, mert az az anyag egyszerűen olyan magasra tette a lécet, hogy nem igazán tudom elképzelni, hogy mit lehet még a ebben a stílusban odatenni az első rész mellé. Pont az előbbiek miatt is csodálkoztam, hogy a lemeznek új részt
csinálnak, amin meg különösen elámultam, hogy míg az osztrákok megmaradtak résztvevőként, addig a másik csapat lecserélődött és az überbrutál HC isten You Must Murder helyett egy eddig főleg izomszagú, semmilyen zenét produkáló második vonalbeli orosz csapatot tettek a helyére. Amikor végül nagy nehezen hozzájutottam a CD-hez, az első benyomásom pozitív volt, mert a Leveler Records nagyon szép borítót csinált a kiadványhoz. A digipack két oldalra kihajtható és mindkét, a lemezen szereplő banda kapott egy-egy saját füzetkét, ami nagyon jó kedvet csinált az indításhoz. A dizájn tényleg XXI. századi, szóval ebben nem maradt el az első rész mögött a cucc. Lássuk a muzsikát! A Terrorsphära hozza a "szokásosat", nagyjából ugyanolyan számokat írtak, amit eddig is hallhatott tőlük a nagyközönség. Nagyon erős hangzás, mint mindig. A rendkívül combos, mély gitárok elviszik a hátukon az egész produkciót, tényleg nagyon jól összerakottak a számok. Az ének továbbra is kicsit erőlködős és az összes szöveg németül van, de aki ezt megszokja, az most sem ezen fog fintorogni. Az osztrákok 7 száma tehát nagyjából hozta az előző split színvonalát, lássuk az oroszokat! A Horss még skinhead zenekarnak indult a kézezres évek elején, de már annak idején is erősebb, metálos beütésű muzsikát játszottak, ami miatt egy kicsit "kilógtak" az akkori orosz mezőnyből, viszont az általános művészi színvonaluk nem volt kimagasló, afféle "jó iparosmunkát" végeztek és ez ment tovább akkor is, amikor váltottak "hardcore"-ra. Aki ismeri a munkásságukat, az biztosan tudja, miről beszélek: semmilyen metálzene, plusz torokból történő, erőlködős üvöltés, ami nem gyakorolt rám különösebb hatást eddig (pedig megvettem tőlük mindent, ami az utamba került). Erre a splitre 6 számot adtak; amikor a lemez reklámjaként a Youtube-ra felkerült videót meghallottam, egyből megálltam a mindennapi rutinban, ugyanis ezúttal tényleg HC-t csináltak, mégpedig elég jót. Férfiasan bevallom, hogy a lemez első hallgatásánál egyből az oroszokhoz tekertem a lejátszót, annyira kíváncsi lettem rájuk. Az a helyzet, hogy tényleg nagyot változott a stílusuk, elindultak abba az irányba, amit az osztrákok és a YMM is követ és tényleg nagyon odaver az egész. Nem rontották el a keverést, nem gagyi az ének, teljesen egyben van minden, ugyanakkor végig jó feszes a tempó és az egészből árad valami fenyegető, erőszakos aura. Nem viccből kérdeztük meg a Terrorsphära interjúban az osztrákokat, hogy az oroszok "új" arculata nekik köszönhető-e, mert ilyen gyökeres stílusváltozást egyszerűen nem tudok máshová tenni; mindenesetre nagyon jól sikerült, le a kalappal! Összegzésként annyit mondhatok, hogy ugyan jobb nem lett az első résznél a split, de a színvonalat sikerült tartani és egy nagyon pozitív csalódás lett a végeredmény, valamint ideje átértékelni a Horss zenekar eddigi megítélését, mert tényleg teljes megújuláson mentek keresztül.
Thrive On A Cross - Wie jede Jahreszeit (Megj.: 2018., OPOS Records)
Jelen produkciót úgy tudnám egy mondatban jellemezni, hogy összeállt az osztrák Terrorsphära és a német Painful Life, hogy csináljanak egy projektet, ami ugyanolyan zenét tol, mint a tulajdonképpeni fő bandáik. De tényleg: az ének, a témák, minden tök olyan, mintha a TS vagy a PL egyik lemezéről szedték volna le őket, legalábbis a kartontokban érkező korongon szereplő egyetlen tétel alapján ez jött le. Kár, hogy csak egy számot vettek fel rá, mert kíváncsi lettem volna, hogy mi mást tud kínálni a két csapat együttesen; állítólag valami deathcore lesz ez a végén, de amit jelen promóciós lemezen hallunk, az inkább a -főleg az osztrákoktól hallott- "szokásos" beatdown HC. Ha eltekintünk a ténytől, hogy emiatt tök felesleges külön projektekbe vágni, egyébként egyáltalán nem rossz a zene, sőt, minden benne van ahhoz, hogy a falnak dobáljam otthon a vázát a nappaliban pogó közben. Igazán erőszakos muzsikát pirítottak ide a németek, de azért ennél valami izgalmasabbra vagy újszerűbbre számítottam.
(Folyt. köv. a következő hosszabb uborkaszezonban.)
Aki emlékszik még az egyszemélyes müncheni RAC/metál projektre, az Edelweiss-ra, annak valószínűleg fel fog csillanni a szeme, ha elárulom, hogy a Pequod Crew nevű hc "csapat" mögött ugyanaz a személy áll, aki a már említett zenei produkcióért is felelős . A lemez legfőbb baja is pont ez, márpedig, hogy egyetlen ember játszik minden hangszeren és ő az énekes is. A gitártémák persze nagyon jók, a HC és a metál között egyensúlyozó, technikás témákat hallhatunk végig, azonban az ének erőtlen (és nem is igazán stimmel ehhez az erőszakos zenéhez), de a legnagyobb baja mégis a szerkesztett dob. Hallottam már nagyon jól megírt, számítógéppel megírt és összerakott dobot, de ez sajnos nem az. Ugyanez volt az Edelweiss-lemezek nagy mankója is és ez teszi tönkre az élményt a Pequod Crew-nál is, holott az anyag sokkal többet érdemelne. Tényleg egészen tetszetős és ötletes a gitárjáték; látszik hogy nem két nap alatt dobálták össze valami hányásszagú kocsmában a dolgot, a keverés is egészen megnyerő volt, jó a hangzás, a szövegek is rendben vannak, de sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy milyen dinamikátlan, gagyi a dob. A borító és az egész körítés nagyon rendben van, a PC Records általában odateszi magát, ha a kiadványaik kinézetéről van szó, de sajnos nem ez a lemez lesz az, ami miatt minden német az NPD-re fog szavazni.
Amikor a Terrorsphära és a You Must Murder split megjelent 2014-ben, akkor azt gondoltam, hogy ennél durvábbat nem lehet csinálni beatdown hc műfajban köreinkben, mert az az anyag egyszerűen olyan magasra tette a lécet, hogy nem igazán tudom elképzelni, hogy mit lehet még a ebben a stílusban odatenni az első rész mellé. Pont az előbbiek miatt is csodálkoztam, hogy a lemeznek új részt
csinálnak, amin meg különösen elámultam, hogy míg az osztrákok megmaradtak résztvevőként, addig a másik csapat lecserélődött és az überbrutál HC isten You Must Murder helyett egy eddig főleg izomszagú, semmilyen zenét produkáló második vonalbeli orosz csapatot tettek a helyére. Amikor végül nagy nehezen hozzájutottam a CD-hez, az első benyomásom pozitív volt, mert a Leveler Records nagyon szép borítót csinált a kiadványhoz. A digipack két oldalra kihajtható és mindkét, a lemezen szereplő banda kapott egy-egy saját füzetkét, ami nagyon jó kedvet csinált az indításhoz. A dizájn tényleg XXI. századi, szóval ebben nem maradt el az első rész mögött a cucc. Lássuk a muzsikát! A Terrorsphära hozza a "szokásosat", nagyjából ugyanolyan számokat írtak, amit eddig is hallhatott tőlük a nagyközönség. Nagyon erős hangzás, mint mindig. A rendkívül combos, mély gitárok elviszik a hátukon az egész produkciót, tényleg nagyon jól összerakottak a számok. Az ének továbbra is kicsit erőlködős és az összes szöveg németül van, de aki ezt megszokja, az most sem ezen fog fintorogni. Az osztrákok 7 száma tehát nagyjából hozta az előző split színvonalát, lássuk az oroszokat! A Horss még skinhead zenekarnak indult a kézezres évek elején, de már annak idején is erősebb, metálos beütésű muzsikát játszottak, ami miatt egy kicsit "kilógtak" az akkori orosz mezőnyből, viszont az általános művészi színvonaluk nem volt kimagasló, afféle "jó iparosmunkát" végeztek és ez ment tovább akkor is, amikor váltottak "hardcore"-ra. Aki ismeri a munkásságukat, az biztosan tudja, miről beszélek: semmilyen metálzene, plusz torokból történő, erőlködős üvöltés, ami nem gyakorolt rám különösebb hatást eddig (pedig megvettem tőlük mindent, ami az utamba került). Erre a splitre 6 számot adtak; amikor a lemez reklámjaként a Youtube-ra felkerült videót meghallottam, egyből megálltam a mindennapi rutinban, ugyanis ezúttal tényleg HC-t csináltak, mégpedig elég jót. Férfiasan bevallom, hogy a lemez első hallgatásánál egyből az oroszokhoz tekertem a lejátszót, annyira kíváncsi lettem rájuk. Az a helyzet, hogy tényleg nagyot változott a stílusuk, elindultak abba az irányba, amit az osztrákok és a YMM is követ és tényleg nagyon odaver az egész. Nem rontották el a keverést, nem gagyi az ének, teljesen egyben van minden, ugyanakkor végig jó feszes a tempó és az egészből árad valami fenyegető, erőszakos aura. Nem viccből kérdeztük meg a Terrorsphära interjúban az osztrákokat, hogy az oroszok "új" arculata nekik köszönhető-e, mert ilyen gyökeres stílusváltozást egyszerűen nem tudok máshová tenni; mindenesetre nagyon jól sikerült, le a kalappal! Összegzésként annyit mondhatok, hogy ugyan jobb nem lett az első résznél a split, de a színvonalat sikerült tartani és egy nagyon pozitív csalódás lett a végeredmény, valamint ideje átértékelni a Horss zenekar eddigi megítélését, mert tényleg teljes megújuláson mentek keresztül.
Jelen produkciót úgy tudnám egy mondatban jellemezni, hogy összeállt az osztrák Terrorsphära és a német Painful Life, hogy csináljanak egy projektet, ami ugyanolyan zenét tol, mint a tulajdonképpeni fő bandáik. De tényleg: az ének, a témák, minden tök olyan, mintha a TS vagy a PL egyik lemezéről szedték volna le őket, legalábbis a kartontokban érkező korongon szereplő egyetlen tétel alapján ez jött le. Kár, hogy csak egy számot vettek fel rá, mert kíváncsi lettem volna, hogy mi mást tud kínálni a két csapat együttesen; állítólag valami deathcore lesz ez a végén, de amit jelen promóciós lemezen hallunk, az inkább a -főleg az osztrákoktól hallott- "szokásos" beatdown HC. Ha eltekintünk a ténytől, hogy emiatt tök felesleges külön projektekbe vágni, egyébként egyáltalán nem rossz a zene, sőt, minden benne van ahhoz, hogy a falnak dobáljam otthon a vázát a nappaliban pogó közben. Igazán erőszakos muzsikát pirítottak ide a németek, de azért ennél valami izgalmasabbra vagy újszerűbbre számítottam.
(Folyt. köv. a következő hosszabb uborkaszezonban.)
2019. február 11., hétfő
Rising from a burning disease - vinyl verzió
Az idén 20 éves bolzanoi csoda, a Green Arrows születésnapi ünnepének egyik állomása lesz, hogy megjelenik bakeliten a Black Shirts Records-nál először felvett lemezük, a "Rising from a burning disease" című kultikus anyaguk - a kiadó újra a Black Shirts Records.
Random Change - új videó
"ДЕТИ ТЕМНОТЫ" címen ízelítőt tett ki az orosz Random Change zenekar a netre az új klipjükhöz, ami meglehetősen tetszetős az eddigiek alapján.
https://www.youtube.com/watch?v=TnCoxx_tvd0
https://www.youtube.com/watch?v=TnCoxx_tvd0
Brutal Hardcore night, Budapest, Április 13.
Megjött a végleges flyer az április bulihoz, elég jó lesz a felhozatal.
2019. február 6., szerda
Thrive On A Cross - Jön az új lemez
A német-osztrák közös projekt, a Thrive On A Cross nevű formáció első nagylemeze úgy tűnik befordult a célegyenesbe, mert már a lemez címét és borítóját is kitették FB-ra: XXXtreme Revolution címmel fog megjelenni a hirdetmény szerint az OPOS Records-nál:
2019. február 3., vasárnap
R1a1 - Новый Pассвет
Az orosz (Kurszkból származó) R1a1 nevezetű csapat (a nevük talán pár olvasónak ismerősen csenghet a Slavonic Hardcore válogatásokról) az új év örömére online letölthetővé tette a legújabb kislemezét, aminek a Новый Pассвет címet adták. Nem rossz anyag, a régebbi felvételeikhez képest fejlődést mutattak az oroszok, meghallgatható a VK oldalukon vagy valamelyik letöltős oldalon.
Budapesti HC buli áprilisban
Áprilisban nagyerejű hardcore támadás várható a fővárosban, lesz Worst Nightmare meg SPQR és még majd lesznek további csapatok is, figyeljétek a netet.
