Oldschool: Fehér Törvény - A vér kötelez

Ebben a hónapban arra vetemedtünk Old-School rovatunkban, hogy a korábbi színtér egyik meghatározó albumát vegyük szemügyre közelebbről; a FT „A vér kötelez” című lemezéről van szó. 2005-re már nagyon megérett ez az anyag a megjelenése, a ’96-os demó után számos válogatás albumon való szereplés és a Brigade M-mel való split cd után mindenki várta már a nagylemezt.

Tizenhárom szám került a korongra, körülbelül fél óra műsoridővel. Az első szám egy hosszabb intróval kezdődik, ami jó bemelegítés az album elején, aztán kezdődhet a zúzás. Már az első számnál feltűnik a két énekes, jól kiegészíti egymás Maci és Zalán hangja, a szám mondanivalója pedig mindig aktuális. A második dal az album egyik legjobb dala; KKK témájú, a „Csak szemek”. Nem a leggyorsabb tétel, de nagyon meghatározó szerzemény. A következő track viszont annál gyorsabb, az „Ősi ösztönök”, ami arról szól, hogyha kikapcsolnak minket a közéletből, akkor ösztönszerűen vissza fogunk ütni. Ez 2021-ben még inkább igaz, amikor a közösségi média fegyverével próbálnak kikapcsolni minket.

A „Dunaparti dal”-ban egy „romantikus” pillanat életképe jelenik meg előttünk egy másfél perces zúzásban. A következő dal egy Egészséges Fejbőr feldolgozás a Nemzetvezetőről, valamennyivel keményebben, súlyosabban, mint az eredeti, így egyáltalán nem lóg ki az albumról. Aztán egy gyorsabb szerzemény jön, ami az árulókról szól; ha nem mi, majd a sors bűnteti meg őket. A következő szám egy párizsi kiruccanás napjait eleveníti fel, amiről néhány kép a borítóban is megtekinthető. A „Forr a vérünk” egy dallamosabb szám, nagyon jó szöveggel, aztán egy kis magyar A.C.A.B. jön, az „Analfabéta”. Ennyi év után szerintem csak még sunkóbbak lettek a kékek, főleg külföldön, ahol letérdelnek a bűnözők előtt.

A „Szemedbe tűnik” egy szélvészgyors hc feldolgozás, az eredeti a Seven Days a Week produkciója. A következő egy klasszikus megint, a „Káosz és gyermekei”. A Dutch-Hungarian Brotherhood-on is feltűnt ez a szám. A „Megváltoztál” egy történetet mesél el egy bizonyos valakiről, hogyan lesz egy skinhead zenészből fajáruló, csak azért, hogy „sztár” legyen. És elérkeztünk a végéhez, az album címadó dala felteszi a pontot az i-re.

Miközben hallgatod a cd-t, érdemes lapozgatni a borítót, mert nem csak a szöveg van benne magyarul és angolul, hanem minden számhoz kapcsolódó képek. A cd-füzet emlékeztet más, régi hc borítókhoz, így még "régisulisabb" az album benyomása. Itt-ott érezhető R.A.C. hatás, esetleg egy-kis metál is, de összességében egy nyers hc albumot adott ki a FT a kezéből, amiről néhány szám mostanában is belekerül a repertoárba, a közönség örömére.

Oldschool: Path of Resistance - Fight the System

Ebben a hónapban is itt vagyunk az Old-School Rovatunkkal. A színtér egyik legjobb bandájának az első demóját vesszük szemügyre, a Path of Resistance – Fight the System, 2003-ból. Én személy szerint imádom a demókat, ha nem egy egykazettás magnóval van felvéve, mondjuk annak is megvan a varázsa, de ebben az esetben nem kell ettől tartani.

A kiadvány fizikailag nagyon tetszetős digipack formátumban jelent meg az SFH Records jóvoltából. Ők azóta is nagyon sok jó hc cuccot adtak ki. A graffiti dizájn nagyon menő a borítón, a dalszövegeket hiányolom, de ha kinyitom a fülem, azért lehet valamennyit érteni belőle. Az első szám egy Amerikai história X bevágással kezdődik, ami ennyi év távlatából elég vicces, de aztán indul is a zene. Nagyon jó, nyers hangzás, gyors, egyszerű riffek, rövid számok néhány breakdown résszel. A basszusgitárt is lehet itt-ott hallani, hogy nem mindig ugyanazt játssza, mint a gitár és az ének sincs túlvariálva. A harmadik szám elején meg a Star Wars-ból van bevágva egy kis részlet. George Lucas nem biztos hogy engedélyezte, mondjuk amíg nem a fénykardot „veszi kölcsön” valaki, addig gondolom nem bánja. Amúgy szerintem ez az album legjobb száma, ami arról szól, hogy a két zsákutca mellett (vagyis a kommunizmus és a kapitalizmus mellett) a harmadik út, az NS járható csak. Van még egy filmbevágás az ötödik szám előtt, de azt sajnos nem ismertem fel. A hét szám 16 percet foglal el a cd-n. Tökéletes bemutatkozás. Néhány számcím magyarra fordítva: Törlesztés, Szeretet-Gyűlölet-Öröm és Fájdalom, Az élet fájdalom.

Aztán 2008-ban megjelent a demó bakelitlemezen is némi bónusszal és új borítóval, ami még jobb lett, mint az eredeti. Az A oldalra a 2002-es demójuk került, a B oldalon meg egy kis koncertfelvétel, ami ha minden igaz, a legelső koncertjükről van és még több demó felvétel 2004-ből. A koncertfelvételek kicsit érdekesek, egy-egy Judas Priest, Sepultura és Twisted Sister feldolgozás. A maradék demó felvételek is nagyon rendben vannak, mondjuk jóval nyersebben szólnak, mint a másik oldalon. Néhány számcím magyarra fordítva: A kapitalizmus kinyír, A munka ünnepe, Evés az ördöggel.

Összegzésül annyit, hogy a lemez nagyon jó felvezetése a 2005-ben megjelent első teljes albumuknak, már csak azért is, mert több szám is szerepel a demóról az albumon. Mindenképpen megérdemelte az újrakiadást bakelitlemezen is. Aki szereti az nshc-t és gyűjti is a kiadványokat, annak nem hiányozhat a gyűjteményéből.

Oldschool: Vérszerződés - Ez vagyok

 Januárban is itt vagyunk az Oldschool rovattal, most 2000-be megyünk vissza és a Vérszerződés „Ez vagyok...” című albumát vesszük célkeresztbe. Amíg az első album inkább a RAC kategóriába esik, ettől az albumtól kezdve nyugodtan hívhatjuk hatecore bandának a VSZ-t. Ez a hangzásvilág azóta is dominál a zenekar muzsikájában. Nekem cd-n van meg, de ha jól tudom kazettán is megjelent.

Egy kis bevezető után meg is szólal a gitár és lassan, de nagyon technikásan indul a szám kiváló szöveggel, ami a refrénre begyorsul. Mivel ez az album címadó dala, azt gondolnánk, hogy ez a lemez csúcspontja, de ez csak bemelegítés, jobbnál jobb számok követik egymást. „Szabad magyar nép?” Ez nem kérdés, ezt meg is tudhatjuk a következő számban. „A fény vezet” egy lassabb szám, néhány gyors résszel, amik nagyon jól váltják egymást, és a komoly mondanivalóval biztat mindenkit, hogy tartsunk ki. A „Meggyújtják” című szám egy KKK témájú dal, majd ezt követi egy Skrewdriver feldolgozás, amit nagyon jól sikerült átdolgozni a zenekar saját stílusára. „Gyerekgyilkosok, a halál vár rátok” -ennyi az üzenete a következő számnak. Annak idején sajnos elég sok ilyen gaztett történt, hogy megihlesse ezt a dalt. A „Golyó a fejbe” a vörös terroristákról szól, akik miatt a fél világ szenvedett, de szenved ma is, csak már nem vörös az álarc. „A harcos dicsősége” című dalt nem nehéz kitalálni, hogy miről szól. Ez a téma gyakran visszatér a VSZ többi albumán is, mondjuk az NS színtér a harcról szól, és onnan tudhatjuk, hogy nem üres szavakról van szó, hogy a zenekar ma is aktív. Az utolsó előtti szám egy német nyelvű szám, a „Steh auf”, ami magyarul is megjelent egy másik kiadványon. Majd a legvégére egy régi punk legenda, a 88-as Csoport „Betondzsungel” klasszikusa került a korongra, nagyon jó lezárása az albumnak.

Most egy kicsit a borítóról. Talán ez az egyetlen gyengéje a kiadványnak. Az cd előlapja szerintem nem igazán passzol a zenéhez, meg a hátlap és az inlay is elég pixeles. Az viszont tetszik, hogy rovással a hátlapon „Harc, bátorság, kitartás”, a borító belsejében meg „Hadak ura, vezess minket győzelemre” van felírva.

Régebben hallottam pletykákat, hogy lesz a lemezből újrakiadás, az első albummal (Szent Háború) együtt, de sajnos ez azóta is várat magára, pedig nagyon megérdemelné mindkét album, hogy újra elérhető legyen a közönség számára, de ehhez az kéne, hogy ne sajnáljuk azt a kicsi anyagi áldozatot egy cd megvásárlásához.

Oldschool: White American Youth - Walk alone

Köszöntjük az olvasókat, immár másodszor jelentkezik OldSchool rovatunk, ahol régi, majdnem elfeledett kiadványokat porolunk le. Most a Tengerentúlra evezünk és egy amerikai zenekar egyetlen megjelent albumát vesszük szemügyre, ami nem más, mint az 1992-ben megjelent White American Youth – Walk Alone. 

Ebben az időszakban már zeneileg elég változatos volt a színtér, nem csak az Oi! és a RAC volt meghatározó, hanem a hard rock, metál, stb... és persze a hardcore elemek is megjelentek. Így jellemezném a W.A.Y. zenéjét is, mert náluk már tisztán érezhető a hardcore hatás zeneileg és külsőségben egyaránt. Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy van neki egy példány, akár CD vagy bakelitlemez kiadásból, a borítótól biztos nem vágódott hanyatt, amikor először a kezébe vette. Egy Rock-O-Rama kiadványról van szó, ők meg híresek voltak voltak az egyszerű, puritán borítóikról. A szövegkönyvet ne is keressük, néhány kép és a számlistán kívül még köszönetlisát és postacímet találunk a hátlapon. Na de amikor elindítjuk a lejátszót, a zene kárpótol a borítóért. Az első szám a zenekar névadó dala, mondhatni ars poeticája. A magyar hardcore rajongóknak mindenképpen ismerős, mert a Worst Nigthmare első albumán, 2008-ban egy nagyon jó feldolgozásként szerepelt. Itt kifejtik mi is az az Amerikai Fehér Ifjúság. A második szám egy rövidebb dobszólóval indul, aztán elmondják, hogy mit gondolnak a SHARP-okról és mi fog történni, ha tovább erősködnek. A harmadik szám egy szomorúbb hangvételű szerzemény, Robert J. Matthews-ról. A következő néhány szám fehér Amerikáról, harcról és fehér büszkeségről szólnak. Itt el is érkeztünk az A oldal végéhez, eddig elég középtempós számokat hallhattunk. 

A B oldal egy mitológiai témájú dallal kezdődik, zeneileg eléggé Brutal Attack beütése van szerintem. A következő szám a „Happy death” egy lassú intróval kezdődik, ahol a basszusgitár játéka kifejezetten tetszik, nem követi szorosan a gitárt, aztán jól begyorsul a dal, aztán egy instrumentális dal következik, ami talán zeneileg a legjobb szerzemény a lemezen, ezért elbírt volna egy kis szöveget. Még egy lassabb szerzemény után, egy Skrewdriver klasszikus következik, hardcore stílusban, kicsit változtatva a szövegen, az amerikai viszonyokhoz igazítva. A legvégén pedig az album címadó dala a Walk alone, szerintem szép keretbe foglalja az első számmal az albumot, ez arról szól, hogy hogyan lehet túlélni a mindennapokat, amikor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk a harcban. Mindezek ellenére az énekesnek, Christian Picciolini-nek sikerült hátat fordítania a  mozgalomnak, sőt erről még könyvet írt, amiből két kiadás van, az egyik magyarul is megjelent „Romantikus erőszak” címen (semmi köze a nemzeti rock zenekarhoz), a bővített kiadásnak White American Youth a címe. Azért érdemes elolvasni, mert sok információt találunk az amerikai mozgalom kialakulásáról. 

Összegezve egy jól sikerült albumot sikerült megjelentetniük 1992-ben, ami az évek során klasszikussá nőtte ki magát, stílusban elüt az eddigiektől, talán hc-crossover kategóriába sorolnám, szövegileg jól tükrözi az amerikai színteret, még ha nem is olyan szókimondó, mint pl. a Blue Eyed Devils, de az üzenet mindenképpen célbaér. Januárban újra jelentkezik majd az old-school rovat...

Oldschool: Csontfej: Háborús bűnösök

 Új rovattal jelentkezik az Underground Revolution Blog, Oldschool néven. Ezt a rovatot azért hoztuk létre, hogy olyan régi kiadványokat vegyünk ismét nagyító alá, amik megérdemlik, hogy leporoljuk őket és nem csak nosztalgiából, hanem a zenén keresztül ma is új erőre kapjunk úgy, mint ahogyan megjelenéskor hatottak az emberekre és fiatal olvasóink figyelmét is szeretnénk felhívni ezekre a gyöngyszemekre, ha esetleg nem ismernék. Az új rovattal egyúttal bemutatkozik a blog új, állandó szerkesztője, ExZs is, fogadjátok szeretettel!

 Az első album, amivel a rovatot indítanánk, a Csontfej – „Háborús Bűnösök” című alapműve, ami annyira oldschool, hogy kazettán jelent meg 2001-ben. A mai Spotify-on, meg Apple music-on, stb... nevelkedett fiataloknak gondolom ez abszurdumnak tűnik. A borító nagyon ötletes, egy kép a három háborús főbűnösről, akik miatt olyan a mai világ, amilyen. Ha megnézzük a számlistát, akkor Introval és Outroval együtt 8 szám az egész, kb. 18 perc műsoridővel. Hardcore albumnak tökéletes, rövid, velős, komoly mondanivalóval.

Ahogy elindítjuk a kazit, az Intro meg is alapozza nagyjából az album hangulatát, aztán mindenkinek egy ismerős szám, a Cro-mags Hard times feldolgozása, ami a Fehér Törvény koncertműsorában szokott szerepelni. Aztán jön az album címadó dala, ami azokról a hősökről szól, akik „háborús bűnösöknek” vannak megbélyegezve ma is. De nehogy azt higgyük, hogy ez az album csúcspontja, mert ezután az egyik kedvenc számom a kazettáról, „Az igazság mi vagyunk”, amiben a dob nagyon-nagyon jól szól, a duplázó az elején nagyon ott van. Aztán egy kis szünet jön, amíg megfordítom a kazettát és jön a „B” oldal. Az első szám ezen az oldalon visszarepít minket a X. századba, amikor egész Európa úgy imádkozott, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”. Itt nagyon jól, élesen szól a basszusgitár, mondjuk ez az egész albumra érvényes. A Védőosztag című szám üzenete a „Becsületem a hűség” ma sem elavult. A végére egy KKK témájú dal, ami talán az album legtempósabb száma, majd levezetésnek az Outro, amiben a gitárjáték nagyon fülbemászó és nincsenek túltorzítva a gitárok, simán lehet hallani a két gitársávot. A szöveget elég jól lehet érteni, de ha te mégis a dalszöveget keresnéd a borítóban, akkor nem fogod megtalálni, helyette egy rövid írást találsz a mozgalom akkori helyzetéről, ami ma is ugyanilyen aktuális. És itt derül ki, hogy miért is hívhatjuk a Csontfej-t az első magyar NS SxE bandának, ugyanis megoldásnak egy rövid ismertetőt kapunk a straight edge életformáról. 2001-ben lehet, hogy nem nagyon volt érett rá a mozgalom, de azóta egyre több fiatal választja ezt az életformát, lassan kezd beérni a gyümölcs.

A végére annyit tudok elmondani, ami a borítóban is bele van írva, ez igazi, kőkemény HUNGARIAN HATECORE, ha esetleg valaki úgy dönt, hogy beszerzi ezt a kazettát (ha tudja), akkor csalódás kizárva.