2009. december 29., kedd

As Blood Runs Black

As Blood Runs Black – Demo

Hamarosan új albummal jelentkezik a kaliforniai metal banda, melyen már egy új hangot hallgatunk majd, mivel az eredeti énekes és gitáros kiváltak a zenekarból. A dolog érdekessége, hogy a csapat többi tagja a neten adott fel hirdetést, hogy megtalálják új torkukat, ami nemrégiben meg is történt. MySpace oldalukon meghallgathatjátok őt/őket (An Airforce One) itt.

2009. december 22., kedd

As I Lay Dying!



As I Lay Dying - Új Album

Az As I Lay Dying új album felvételébe kezdett. A srácok elkezdték a stúdiómunkálatokat, de mindössze 8 dalt vettek fel, amit végül kevésnek ítéltek és úgy döntöttek, amint végeztek ezekkel a felvételekkel, akkor új dalok írásába kezdenek. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

DBD - Freedom!!!!!!!!!!!!



Megjelent a már annyi ideje beharangozott Daily Broken Dream nagylemez, a "Freedom". Az egykori Race Riot új lemeze minden várakozűson felüli lett, így érdemes megvenni még azoknak is, akik nem vásárolnak meg minden NSHC kiadványt. Akit egy kis "ízelítő" érdekel, az a zenekar Myspace oldalán meghallgathat a lemezről pár számot pár számot (http://www.myspace.com/dailybrokendreamhc). A kiadó a Final Stand Records és az Until the End Records, beszerezhető itt:
http://www.untiltheend-records.com/

Daily Broken Dream – Freedom








Daily Broken Dream – Freedom


Hónapok óta tartó várakozásom ért véget a hétfői napon, amikor a postás váratlanul meghozta a németországi csomagot, ami az új „Daily Broken Dream”-et rejtette (külön megjegyezném, hogy piros pont jár a postának, mivel múlt csütörtökön lett feladva a pakk és hétfőn már a kezemben is volt). Rögtön átlapoztam a borítót, ami már a myspace-en is lenyűgözött, de élőben még meggyőzőbb volt. Ötletesen van összerakva és nagyon tetszetős.
Miután átböngésztem a bookletet, beraktam a lemezt és a rövid intró szöveg után a húrok közé csapott a banda. A „Race Riot” óta nem csak a név változott, ezt első hallásra megállapíthatja akárki. A legjobban számomra az ének szekció fejlődése tűnt fel; odafigyeltek rá, hogy a régebbi hibákat ne kövessék el újra. A hangzás egyszerűen fantasztikus, ami annyira nem meglepő, hiszen a masterelést abban a stúdióban végezték, ahol a „Throwdown” is keverteti az anyagait. Megjegyzem, hogy zeneileg hajaznak is rá a srácok, ami nem baj, hiszen a „Haymaker” korszak hívei a tagok. Nagyon érződik rajta, hogy igényes produktumot akartak létrehozni és nem utolsó sorban a jó zene és ének mellé igaz és tartalmas politikai szövegek párosulnak. Nagyon sok belassulós breakdownos részt tettek bele, amikkel színesebbé tették a dalokat; helyet kapott sok csordavokál rész és rengeteg kísérletezősebb ének effekt, ami szintén dob rajta.
A hab a tortán a „Guano Apes-Open Your Eyes” című dalának feldolgozása, amit kiválóan oldottak meg a srácok. A 2009-es év egyik legkiemelkedőbb NS lemeze ez.
A „Daily Broken Dream” megvalósította az igazi áttörést, mivel ez az anyag mainstreamben is megállná a helyét bárhol a világon és mégis maximálisan a mi oldalunkon van.

Myspace

Throwdown – Deathless


Throwdown – Deathless


A californiai banda új albumát nagy érdeklődéssel hallgattam végig és ezzel kapcsolatos véleményemet/tapasztalatomat szeretném most veletek megosztani. Mindenek előtt hadd jegyezzem meg, hogy a csapat az alakulása óta annyi változáson esett át, hogy számon tartani is nehéz volna, nemhogy folyton azonosulni vele, ennek ellenére szép számú rajongótáborral rendelkeznek és az új album is elég jól fogy.

Abban megegyezhetünk, hogy a „Throwdown „zenekari korszakokra bontható és a rajongótáboruk megoszlik e téren. Az első albumokon még más énekelt, míg a „Vendetta” albummal berobbant a köztudatba „Dave Peters” aki nem csak megjelenésében volt erőteljesebb és agresszívebb mint elődje, hanem hangügyileg is több lehetőséget tudott kiaknázni. A „Vendetta” albumot a „Haymaker” követte, amit mai napig az egyik legjobb hardcore/metal albumnak könyvelek el és sokat jelent számomra. Itt lezárult egy újabb korszak, amit követett a „Venom & Tears” album, ami már sokkal inkább volt doom/metal keverék, nagyon sok „Pantera” elemmel tarkítva és a hardcore-hoz már vajmi kevés köze volt (én azt is nagyon kedveltem). Végezetül idén napvilágot látott a „Deathless” című szerzeményük, ami szintén ezt a vonalat vitte tovább, így akinek az utóbbi időben írt dalaik nem tetszettek, annak ez sem fog; ám aki azokat kedvelte, annak ez az anyag sok újdonsággal és jóval kecsegtet.

A nyitó dalt („The Scythe”) hallgatva már az elején rájöhetünk, hogy a srácok rengeteget fejlődtek zeneileg és jóval összeszokottabb, kiforrottabb témák vannak megkomponálva. Újításként albumról-albumra hallhattuk, ahogy Dave hangja egyre erőteljesebb lesz és egyre inkább vitt bele dallamot is. Ez az album már nemcsak „Pantera” ízű, hanem (Uram bocsáss meg) tovább vitte azt, amit „Dimebag”-ék elkezdtek és egy kiváló metál album lett a végeredmény. Az énektémák meg vannak írva (talán a nem kis darab énekes szabadidejében most már nem a gyúrótermet látogatja, hanem egy énektanárt); a zene kiváló, a hangzás elsöprő és nagyon meggyőző alkotás.

Sok részen azt éreztem mintha némi „Godsmack” és „Crowbar” hatás is érte volna őket. Az átlagosan 5 perces dalok is inkább egy metál zenekar érzetét keltették bennem, semmint hardcore-ét. Aki a „Haymaker” albumot tartja a „Throwdown” csúcsának, annak ez az album ismét csalódás lesz. Én mégis azt mondom, hogy ez egy kiváló alkotás és aki szerette a „Pantera” féle zúzdát annak kötelező darabról van szó!


Myspace

Mudvayne - Mudvayne 2009


Mudvayne - Mudvayne 2009

Nos, az idei év rengeteg újdonságot tartogatott számunkra mind NS, mind a mainstream vonalon. Erősebbnél-erősebb produktumok láttak napvilágot az idén, így úgy gondoltam, nem hagyhatom szó nélkül az amerikai metál zenében veteránnak számító „Mudvayne” vadonatúj albumát. Nem kis izgalommal figyeltem az elmúlt 2 hónapban a zenekar myspace oldalát, míg végül pár napja kiírták, hogy az új album már a boltokban van.
A lemez egy felkészítő intróval indul; gépzaj és miegymás tobzódik, ami végül átcsap a zenébe. Aki ismeri a zenekar munkásságát, annak nem lesz meglepő, hogy nagyon sok énektéma és újítás hallható majd az albumon, de amolyan „Mudvayne”-es megoldásokkal. A bőgő hangzás is a megszokott és a hangszerek összességében nagyon jól el lettek találva.
Kitérnék a dobosra, aki hallhatóan nagyon sok kreatív újítást tett bele a dalokba. A „Beautiful and Strange” című szerzeménnyel indul az album, amit a rajongók már ismerhetnek, hiszen ízelítőként ezt a dalt tették fel a myspace-re is. Kiváló szerzemény, kreatív zenével és énektémákkal. Ezt követi egy szintén megszokottan erőszakos és pörgős nóta az „1000 Mile Journey”, ami szintén tele van belassulós, jól kitalált részekkel; a „Lost And Found” albumot idézi fel bennem ez a kiadvány (ez a dal pedig teljesen), nagyon elégedetten hallgattam ezt a szerzeményt. Ezt követi a Chad Gray-től megszokott stílusú énekes dal, ami a „Scream with Me” címet viseli; ebből készült el az album első videóklipje is, ami szintén figyelemre méltó alkotás.
Az album minden egyes dalában felfedezhetőek a megszokott Mudvayne-es elemek, de ügyeltek rá, hogy ne legyenek sablonos dalok és mindenben van egy-egy újítás. Vannak egyből fülbemászó énektémák, mint a „Burn The Bridge” refrénje vagy a versék és helyet kapott sok agresszív, beteg témájú dal is mint a „Closer”. Az egész albumot egy akusztikus dallal zárják.
Összességében nálam felülmúlta a várakozást: profi zene, profi ének és a hangzás is elsőosztályú; a szövegek a megszokott problémákat feszegetik és a bandától megszokott „beteges” köd veszi körül őket.
Még ejtenék néhány szót a borítóról ami (szintén megszokott módon) megint csak nem lett sablonos. A banda híres arról, hogy mindig próbál valami újat csempészni a borítóikba, ez most sem változott: mindamellett, hogy az artwork is jó, az első pár ezer darabot úgy gyártották le, hogy UV fényre reagáljon és képek jelenjenek meg rajta, fokozva a hatást, így érdemes lesz beruházni rá annak, aki szereti őket. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a zenekart, mind ezt az albumot.

2009. november 21., szombat

Kreuzfeuer tribute

-A közeljövőben megjelenő "Kreuzfeuer" tribute lemezen eddig a következő bandák szereplését hozták nyilvánosságra: "Mysanity" (ex-"Non Divine"), "Thor", "Civil Disorder", "Brainwash", "Painful Awakening", "Painful Life", "Deathskull", "Might of Rage", "AMF" (nem a magyar zenekar), "Eugenik" és a "Pantheon", de további három zenekart nem nevesítettek még.

Burning Hate nagylemez


-A "Burning Hate" is jövőre (év eleje/közepe) tervezi új nagylemezének felvételét, amire 10 dalt akarnak rögzíteni. Kiadó jó eséllyel az OPOS Records lesz. Nagyon optimistán nyilatkoztak a tagok a várható anyagról, az új dobosuk állítólag nagyon nagyot lökött rajtuk minden szempontból. Mivel a bemutatkozó anyaguk sem volt rossz, kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Painful Awakening


-A "Painful Awakening" új lemezt ígér jövőre.
Kedvcsináló a lemezhez :)

Signs of Reality kislemez

-Megjelent pár hete a "Signs of Reality" bemutatkozó öt számos kislemeze is. 21 percnyi metalcore-t raKtak össze a zenészek, akik egyébként a "Totenburg" (NSBM) és a "Burning Hate"/"Eternal Bleeding" tagjai is. A CD kartontokban jelent meg és 666 darabra limitálták.

One Family part 3.

-Az "OPOS-Records"megkezdte a munkálatokat a harmadik "One Family" lemezhez.

Diary of a Dying Nation

- A "Diary of a Dying Nation" nevezetű fiatal német NSHC banda januárban vonul stúdióba, hogy felvegyen egy mini CD-re való anyagot.

2009. november 19., csütörtök

DBD


Heteken belül megjelenik a "Daily Broken Dream" Freedom c. lemeze. Pár szám meghallgatható a zenekar MySpace profilján, itt.

2009. október 6., kedd

T.B. Eighteen

- Új orosz NSHC/metal banda tűnt fel "T.B. Eighteen" néven, akiknek a
bemutatkozó anyagát (Moi Gorod - Territorija Boja) INGYEN le lehet
tölteni a netről (nem, nem csatlakoztunk az ingyenes letöltő
oldalakhoz, a zenekar maga tette elérhetővé az anyagot).

http://www.megaupload.com/?d=SEI9S3N4

The Real Resistance

- Október 31-én újra "The Real Resistance" buli Budapesten, de ezúttal
a "Fehér Törvény" egy lemezbemutató koncerttel és két külföldi vendéggel
is emeli az est fényét.



Aki nem ismerné a külföldi vendégeket:

"If We Die Tomorrow"

"Fight Tonight"

...és ráadásként egy német nyelvű interjú a Fight Tonighttal (forrás:
http://uprisedirect.blogspot.com/) :

http://www.youtube.com/watch?v=i9ZvodXkemM&feature=player_embedded

Thrima póló és Signs of Reality



- Szintén az "OPOS Records"-nál említendő, hogy új pólót gyártott a német Thrima nevű zenekarnak, valamint megjelentette a Thrima énekesének NSBM projectjét, a Gipfelstürmert is. Aki vonzódik az Eugenikhez és a hasonló zenékhez, az nem fog csalódni. Tervben van náluk továbbá egy NS metalcore csapat, a "Signs of Reality" bemutatkozó lemezének kiadása, amiről két szám meghallgatható a kiadó oldalán. Érdemes! :)


VoJ póló, pulcsi

- Hazánk NSHC büszkeségeinek, a "Voice of Justice"-nak pólót és pulóvert
gyártott a német "OPOS Records".

Az alábbi linkekre kattintva megnézhetitek és a kiadótól meg is rendelhetitek a cuccokat:
Póló 1
Póló 2
Pulcsi

Új Blind Justice nóta


- Az olasz "Blind Justice" is új számot tett közzé a Myspace oldalán,
aminek a címe "Fanatismo Castellano".

Hateful demo


- A német "Hateful" nevű metalcore banda megjelentette bemutatkozó
albumát, "Death or Glory" címmel, amiről pár szám meghallgatható a
Myspace oldalukon is. A demo kartontokos változatban jelent meg, kiadója pedig a "Freiheitsklänge Versand"

No Prisoner

- Új olasz NSHC csapat jelenik meg a következőben a "Black Shirts
Records
" gondozásában. A brigád "No Prisoner" néven fut majd, és
jellegzetes oldschool hardcore-t játszik.

Still Burnin' Youth

- Bakeliten is megjelent az olasz "Still Burnin' Youth" bemutatkozó
lemeze, a "The Flames of Hatred". Pár bónusz számmal és új borítóval
is ellátták a kiadványt, ami 340 darabban jelent meg. A zenekar
október/november környékén egy új mini CD felvételét is tervezi,
aminek a címe "NSHC Is Not Music, It's a Family" lesz, valamint szóba
került egy split a "Macchina Targata Paura", "No Prisoner" és "Blind
Justice
" zenekarokkal is, de erről még nincs további hír.

Hope for the Weak


- Évek múltán újra hallatott magáról a német "Hope for the Weak": egy
új számot tettek ki a Myspace oldalukra, amit nemsokára egy új lemez
is követ.

Myspace

2009. szeptember 5., szombat

W.U.T. - If We Die Tomorrow – Fehér Törvény - Moshpit -Szászország, 2009. Augusztus 22.-


W.U.T. - If We Die Tomorrow – Fehér Törvény - Moshpit

-Szászország, 2009. Augusztus 22.-


A magyar zenekarral együtt indultunk el Budapestről a koncert előtti napon, iszonyatos hőségben Németországba, hogy megnézzük élőben is végre, mit tudnak ezek a német NSHC bandák a valóságban. Az út jó hangulatban telt, rengeteget élcelődtünk egymáson és egymással, de ez mindig az ilyen külföldi utazások velejárója, gondolom mondanom sem kell!

Némi negatív tapasztalattal is gazdagabbak lehettünk, ugyanis sajnálatos módon útközben már a sztrádáról is látható volt, hogy bizony Szlovákia és Csehország is mérföldekkel jár a mai Magyarország előtt; az annak idején itthon némi pejoratív felhanggal emlegetett egykori Csehszlovákia már inkább hasonlít egy igazi európai országhoz, mint -sajnos – hazánk egyes régiói (pl. Budapest koszos utcái). Persze nyilván náluk nem is úgy „dübörög a gazdaság” és a kormányfő sem ússza meg némi kődobálással, ha beismeri, hogy hazudik, mint felénk. Ez csak a mi kis privát banánköztársaságunkban fordulhat elő.

Igen gyors utazás után érkeztünk meg a szállásunkra, ahonnan lehetőségünk nyílt volna egyből továbbutazni egy NS black metal koncertre a környéken, de letettünk róla, mert a gárda nagy része fáradt volt, és így legalább némi érdemi beszélgetést is folytathattunk a rég látott ismerősökkel és barátokkal.

Megjegyzendő, hogy maga a szállás és a másnapi koncert is egy, az olasz Casa Pound hálózathoz hasonlító helyen, azaz a helyi bajtársi kör által birtokolt (!) bérházban volt. Mivel a környék igen szegény és nagy az elvándorlás a régióból, így a környékbeli nemzeti erők az elmúlt években arra fordíthatták az anyagi erőforrásaikat, hogy megvásároljanak egy üresen álló többemeletes bérházat relatíve olcsón, amit kulturális központnak alakítottak (illetve alakítanak át mind a mai napig) maguknak. Könyvtár, edzőterem, konyha, alvószobák és koncertterem is található az épületben, ami mindenképpen elismerésre méltó eredmény egy ilyen kis városban tevékenykedő csoporttól.

A koncert napja némi „kultúrturizmussal” indult, megnéztük a helyi nevezetességeket és a városi múzeumot is, utána meg elkezdtünk készülődni az estére. Rendkívül példás vendéglátásban volt részünk: vendéglátóink végig etettek-itattak minket, gyakorlatilag semmire sem volt gondunk.

Az esti programot eredetileg nem a házban kívánták lebonyolítani, hanem egy „profi” rendezvényteremben valahol a környéken, de a szervezőkön kívül álló okok miatt ez meghiúsult, amit sajnos a koncert hangzása sínylett meg végül, mert a hangfelszerelés és a hely akusztikája nem hozta ki a fellépő zenekarokból a maximumot. Persze az ember örült, hogy egyáltalán a buli megvalósulhatott, ugyanis Németországban messze nem olyan könnyű egy efféle rendezvényt lebonyolítani, mint itthon.

Elsőként az ezen a estén debütáló környékbeli W.U.T. volt hallható, akik az R.A.C. és a metál egyfajta keverékét játszották. A közelmúltban jelent meg a demojuk is, sajnos ebből a koncerten még nem árultak egy darabot sem. A helyi közönség láthatólag fellelkesedett az előadásukon, én annyira nem voltam lenyűgözve a produkciótól, mert ebből a típusú zenéből már rengeteg hasonlót láthatott/hallhatott bárki, aki odafigyel az újabb német bandákra. Én talán az X.X.X. nevezetű formációhoz tudnám hasonlítani őket a legjobban, és gondolom ők sem sértődnének meg az összehasonlítástól.

Következőként a Fehér Törvény lépett fel, amiről sajnos lemaradtam, mert az udvaron körbenéztem az árusok portékái és a német barátaim után. Sajnos elég kevés árus jött, így gyorsan elment a szuvenírvásárlási kedvem, de a sok régi ismerős és az általában igen barátságos közeg kárpótolt mindenért. A Fehér Törvény egyébként – szemtanúk elmondása alapján- az „est fénypontja” volt, nagyon beindult rájuk a közönség, ami Maci előadásmódját és az új számokat ismervén nem túl meglepő. Aki figyelemmel követte a zenekart az újjáalakulása óta eltelt időben, az láthatja a fejlődést. Bár én sosem fogok belépni a banda rajongói klubjába, de mindenképpen főhajtással adózom előttük, hogy még külföldön is ilyen elismerést tudtak kivívni maguknak. Jó egy óra múlva fejezték be, és átadták a terepet az általam már nagyon várt If We Die Tomorrow-nak. Róluk tudni kell, hogy 2006-ban alakultak, és az akkor még működő Guiltily the Pain dobosa felel azóta is az ütősszekcióért a zenekarban, ami önmagában érdekessé tette a társaságot, ezenfelül kiadtak a közelmúltban egy demot is az OPOS Records-nál, ami (a gyenge hangzás ellenére is) felkeltette az érdeklődésemet az irányukba. Eredetileg ezt az estét lemezbemutatóként akarták beharangozni, de a megjelenés óta eltelt hosszabb idő miatt inkább letettek erről. Élőben amúgy igen meggyőző volt az előadás, nagyon beleélték magukat a srácok. Eljátszották az összes számot a demoról, ami itt sokkal jobban szólt és sokkal élvezhetőbb volt, mint a lemezen. Én ugyan valami grindcore-féleséget vártam tőlük még a lemez megszerzése előtt, de ebben csalatkoznom kellett, inkább „sima” hardcore zenét játszanak, erős (néhol grind-os) dobbal. Sajnos bőgősük nincs, és elférne még egy másodgitáros is a fellépések során a színpadon, de így is jó benyomást tettek a közönségre és mindenképpen leszögezendő, hogy nagy jövő várhat még a csapatra.

Utolsóként a Moshpit került színpadra, akiknek ez egy igen fontos fellépésük volt, mert itt mutatkozott be a közönségnek az új énekesük, akit nemrég „szereztek be”, így ez a buli volt a pesti koncert előtti „főpróba”. Emiatt kicsit vegyes érzelmeink is voltak az előadás kapcsán, mert a régi énekes hangja mindenképpen rendkívül markáns volt és egy ilyen torkot komoly kihívás pótolni. A buli során arra a következtetésre jutottunk, hogy ez nem is sikerült száz százalékosan, bár hozzá kell tenni, hogy a lámpaláz és a technikai nehézségek (nevezetesen a gyenge hangzás) is rontottak az összhatáson. A pesti koncerten egy héttel később már sokkal jobb benyomást tett mindenkire az új „szerzemény”, de világos, hogy még hosszú gyakorlás kell ahhoz, hogy a kellő rutint és hangszínt elérje. A muzsikusok egyébként zseniálisak, de erre már a tavalyi pesti Brainwash fellépésen is rájöttünk (a két csapat felállása 70%-ban megegyezik). A késő éjszakába nyúló buliról sorra mentek haza az emberek, a végére sajnos már kevesen maradtak, pedig még Skrewdriver számokat is lenyomtak a hangulatot fokozandó, de a végére már csak néhány tucatnyian ácsorogtunk a teremben.

Buli után rövid időt alvással töltöttünk, majd elindultunk hazafelé.

Mindent összegezve remek hangulatú, rendkívül élményteli út volt ez, amit nagyban emelt a szervezők hihetetlen barátságossága és vendégszeretete, biztosan megyünk még párszor.

2009. augusztus 24., hétfő

VoJ

Felhívás!

A "Voice of Justice" zenekar másodgitárost keres! Aki kellő kedvvel, idővel, elszántsággal, tudással és fejlődőképességgel rendelkezik jelentkezzen nálunk.

undergroundrevolution2009@gmail.com


2009. augusztus 17., hétfő

Moshpit Interjú/Interview with Moshpit

Moshpit interjú

1., Helló! Meséljetek az olvasóknak magatokról egy keveset, kérlek! Mikor alakult a Moshpit?
A Moshpit 2001-ben alakult egy másik zenekar „maradványaiból”. Az első számok elég gyorsan megíródtak; ezek „dühös” szövegű oldschool hardcore témák voltak. 2002-re teljes volt a zenekar felállása és a rákövetkező időben rengeteg fellépés volt egész Németországban, Belgiumban és Spanyolországban, amik jó hírnevet szereztek a csapatnak. 2004-ben megjelent egy split-EP (bakelit kislemezen – a szerk.) a Path of Resistance-szel, az SFH Records gondozásában. Az ezen a kiadványon szereplő Moshpit számok próbatermi felvételek voltak. 2005-ben gitáros váltás volt; ezzel a nulláról indult újra a banda története, mert minden régi szám ki lett hajítva. 2007-ben felvételre került az első CD, "Mirror of an unbroken faith" címmel, az OPOS Records számára. Nem sokkal a felvétel után a zenekar talált egy másodgitárost, aki már a lemezen található videóklipben is látható. 2008 végén megjelenik a „One Family” split lemez második része, a Moshpittel (4 szám, plusz a „Revolt from within” c. szám videóklipje), az Attack-kel (5 szám), a Forbiddennel (2 szám) és a Total Warral (2 szám)! Minden zenekartag aktív volt már a Moshpit előtt más formációkban is; az egyes tagok zenei tevékenysége 7-12 éves múltra tekint vissza.
2., Hogyan jellemeznétek a zenéteket? Milyen irányzathoz sorolnátok?
Metalcore-nak mondanám, ahol azonban gyakran előfordulnak a dalokban oldschool hardcore, punk és rockzenei elemek is. Mivel mindannyian meglehetősen sok zenekarban veszünk részt -amik a létező összes zenei műfajt lefedik- ez befolyásolja a mi stílusunkat is, így egyfajta „hidat” képez azok felé, akik nem rajonganak a keményebb zenéért, haha.

3., Mi volt a legnagyobb eredmény, amit eddig elértetek a Moshpittel?
Ez az interjú, haha. Azt mondanám, hogy a legnagyobb eredményünk az, hogy ennyi embert meg tudtunk szólítani a zenénkkel, még a mozgalmon kívül is. Leszűrhető politikai ellenfeleink rikácsolásából is, hogy annyira nem lehet rossz, amit csinálunk: félnek, hogy esetleg befolyásolhatjuk a kívülálló átlagembereket is; ezzel, mint zenekar el is értük a célunkat, a propagandafegyver működésbe lépett. Úgy látszik, hogy politikai ellenfeleink javarészt –akárcsak sajnos mi magunk is – nem képesek és nem is akarják az „Ihr oder wir” című számunkban foglalt problémákat felfogni és ennek megfelelően cselekedni. A harcok megakadályoznak minket abban, hogy felismerjük az igazi problémákat és leküzdjük azokat; ezzel a hatalom el is érte a célját: irányítja az ellenségeskedést és így nem jelentünk számára veszélyt.

4., Ki a felelős a zenéért és a szövegekért?
Zene-ügyben az egész banda illetékes; az alapötlet általában a gitárostól jön, utána próbákon dolgozzuk ki a kész dalt. A szövegek a csapat bőgősétől jönnek általában.

5., Várhatunk valami új anyagot a Moshpittől a közeli jövőben? Esetleg valamelyik projecttől?
Az utóbbi időben meglehetősen lusták voltunk Moshpit-ügyileg, így a jövő évig biztosan eltart még, amíg megjelenik egy új album. A köztes időre a „Fest der Völker 2008” rendezvény DVD változatát tudnám javasolni, amin látható a videóra rögzített fellépésünk. Ezen kívül dolgozunk a Sharon Tate nevű formáción is, ami abban különbözik egyedül a Moshpittől, hogy itt az énekért a Brainwash énekese felelős. Mindezeken felül figyeljetek majd a – remélhetőleg- még az idén megjelenő Hope For The Weak CD-re, amiben szintén részt vesznek páran a Moshpitből.

6., Vannak zenei példaképeitek?
A legkülönfélébb zenei irányzatok és csapatok inspirálnak minket, ami nem korlátozódik csak a politikai üzenetet hordozó bandákra, de ezeket nem nevezném példaképeknek. Számomra azok a személyek a példaképek, akik valamilyen cselekedetükkel valamit elértek; legyenek ezek győzelemre törő politikai célok, tudományos vagy technikai fejlesztések. Tisztelem még azon embereket is, akik személyes környezetükben példamutatásukkal pozitív változásokat tudtak elérni; esetleg azokat, akik gondolkodásra serkentenek.

7., Nagyon aktívak vagytok más zenei projectekben is; ezek miatt nem szorul háttérbe a Moshpit? Vagy még mindig az első helyen áll?
Ezt a kérdést gyakorlatilag már megválaszoltuk. Dacára a többi projectnek, a Moshpit még mindig az első helyen áll, bár az embernek néha meríteni kell máshonnan is inspirációt ahhoz, hogy utána újult erővel forduljon vissza a tulajdonképpeni feladat felé. A fő probléma a Moshpittel az, hogy a tagok esetenként 300 kilométerre laknak egymástól, így rendszeres próbákra nem is gondolhatunk. Általában 1-2 havonta jön össze egy próba.

8., Mit javasolnátok egy fiatal NSHC zenekarnak? Mire figyeljenek oda? Mit tegyenek vagy mit ne tegyenek?
Nem kell ha törik, ha szakad kemény zenét játszani; manapság éppen elég csapat próbálkozik hardcore-t vagy metált csinálni, még akkor is, ha ez nem megy nekik. Ez nem gőg részünkről; egyszerűen csak tartozunk ennyivel annak az ügynek, amiért dolgozunk: zenénkkel a mozgalmunk „határain” kívül álló emberekhez kívánjuk üzenetünket eljuttatni. Ebben a harcban tökéletes „fegyverre” van szükségünk; máskülönben csak az ellenkezőjét érjük el a kijelölt céloknak.

9., Mit jelent számotokra az NSHC? Hogyan jellemeznétek a különbséget „sima” HC és NSHC között egy kívülállónak?
Nem skatulyáznánk be magunkat, nem is adunk magunknak ilyen címkéket. Az ember előbb-utóbb persze az NSHC „zászlaja” alatt köt ki, de sajnos nem mindenki él úgy, amiről prédikál, vagy amit képviselni akar. Mi nemzeti szocialisták vagyunk, akik intelligensen tálalt szövegeinkkel kívánunk az igazságtalanság és véleménydiktatúra elleni, a népek szabad fejlődéséért vívott harchoz hozzájárulni. Nem azért játszunk hardcore-t, hogy pénzt keressünk vele vagy szórakoztassuk a jónépet; ez különböztet meg minket a többi hardcore bandától. Javarészt ezek amúgy sem hordoznak magukban semmilyen üzenetet, vagy legalábbis nem olyat, amivel mi is azonosulhatnánk. Nekik -akár akarják, akár nem- meg kell felelniük a zeneipar kívánalmainak ahhoz, hogy fellépésekhez vagy lemezszerződésekhez juthassanak. Mi ezzel szemben politikai harcosok vagyunk.

10., Ismertek magyar NSHC bandákat? Ha igen, hogyan tetszenek ezek nektek?
Nagy hirtelen a Pushing Onwards , Fehér Törvény és a Voice Of Justice az, amit fel tudnék sorolni. Mindhárom banda nagyon tetszik nekem. A Voice Of Justice album igazán kiváló bemutatkozás volt; mindenképpen nagyszerű „cégérei” ők a magyar mozgalomnak. 11., Politikailag aktívak vagytok?
Többé-kevésbé mindannyian aktívak vagyunk politikailag. Pontos részletekbe nem mennék most bele, csak annyit fűznék hozzá, hogy a politikai aktivizmusnak nem kell a demonstrációk látogatására és pártmunkára, stb. korlátozódnia, sőt: főleg abból kéne állnia, hogy az ember a közvetlen környezetét befolyásolja. Meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy nem azok a szörnyetegek vagyunk, aminek a média mutat minket; már csak azért is, mert olyan változást akarunk, ami nem vedelésről és balhézásról szól.

12., Hogyan kerültetek kapcsolatba politikai üzenetet hordozó zenével? Melyik zenekar volt az?
Csak a magam nevében beszélhetek; először 1991-ben kerültem kapcsolatba politikai üzenetet hordozó zenével és mindez egy nyári táborban történt, haha. A Böhse Onkelz felvételei voltak azok a bizonyos számok. Gyorsan tovább is fejlődött a dolog ezután; megismerkedtem az első nacionalistákkal, aztán máris benne voltam a „sűrűjében”. No igen, 18 évvel később immár magam is politizáló zenész vagyok.

13., Ti hogyan jellemeznétek magatokat? Támogattok valamilyenfajta agitációs formát?
Magunkat a „Szabad Erőkhöz” („Freie Kräfte” – a független bajtársi körök hálózata Németországban – a szerk.) sorolnánk. Mi nagyon világos politikai célkitűzésekkel bírunk és pont ezért nem is igazodunk semmiféle egyéb iránymutatáshoz, hogy ezeket elérjük.

14., Köszönjük a válaszokat, az utolsó szó a tiétek!
Köszönjük a zenekar iránti érdeklődést. Vegyétek ki ti is a részeteket a küzdelemből! Kövessétek, amit éreztek; éljetek aszerint, amiről beszéltek és cselekedjetek úgy, hogy a lelkiismeretetek tiszta maradhasson!

2009. augusztus 8., szombat

- Hateful néven új német NSHC banda debütált a közelmúltban.

Megjelenések!

- Nemsokára (kb. 2 héten belül) megjelenik a Final Stand Records-nál a legendás Mudoven album, a "Terror and Tragedy" újrakiadása. A másik kiadványuk a Daily Broken Dream új lemeze lesz (az Until The End Records-szal közös produkció), arra még kb. egy hónapot kell várnunk.

Aryan Defense League kislemez


- Megjelent a (már korábban itt is) beharangozott Aryan Defense League kislemez. Beszerezhető a német Wewelsburg Records-nál. A következő számok hallhatóak az anyagon:

One -World Vision (N.W.O.)
Servant of the Law
A.D.L.
Sick Fuck (You Suck!)

2009. július 31., péntek

Új DBD Album

-A Daily roken Dream új albumának címe "Freedom" lesz és 12 számot vettek fel hozzá. Az Until the End Records és a Final Stand Records adja majd ki koprdukcióban.

Új PoR Album

- A Path of Resistance új albumra készül, de konkrétumot még nem árultak el.

2009. július 16., csütörtök

Eleccion Correcta

- Az argentin oldschool HC banda, a „Eleccion Correcta” a közeljövőben jelenteti meg az amerikai „Cause of Honor Records” kiadásában az első nagylemezét, ami a bemutatkozó anyaguk után („Soy de la estirpe del sol”) remélhetőleg további fejlődést fog mutatni. Aki a magyar „Hűség” zenekar rajongója, az számíthat arra, hogy számára is érdekes lesz a kiadvány. 500 példányban jelenik majd meg az "En Pie de Guerra" címre hallgató CD.

Sharon Tate

- A szász death metal / metalcore project (ami részben Brainwash tagokat is tömörít) hamarosan megjelenteti az „OPOS Records”-nál hat számos bemutatkozó albumát. A hírek szerint női ének is kíséri majd a hörgést, ami igencsak furcsának tűnik, de remélhetőleg nem nyúlnak félre a németek ezúttal sem.

Myspace

Aryan Defense League


- Érdekes bakelit lemezről kaptunk hírt, amin a „Mudoven” és az „Angry Aryans” által lefektetett zenei alapokat követő zenekar fog szerepelni, kik a találékony „Aryan Defense League” néven futnak. A négy számos kislemezt 200 példányban jelenteti meg a nyár végéig a vicces nevű „Rabbi Krustofski Productions” kiadó, „Sounds of White Noise” címmel. A kiadó brutális hardcore-t ígér, csak erős idegzetűeknek. Hát, meglátjuk majd.

Hate for Breakfast

- Végre napvilágot látott a HFB már korábban itt is beharangozott utolsó lemeze, a „Squadrismo Hardcore”. Kiadó az E.D.A. Propaganda és a Black Shirts Records.



Új Painful Awakening dal

- A brutális német zenekar új számot tett közzé a Myspace oldalán, melynek címe "No one Survives”. Meghallgatható a linket követve:

http://www.myspace.com/painfulawakeninghc

2009. június 26., péntek

Voice of Justice - Eruption of Hate (2009)

Voice of Justice - Eruption of Hate (2009)

Az utóbbi pár évben hazánkban is egyre több kemény zenét játszó NS zenekar születik,ilyen a Mutilated Truth,a Pushing Onwards,és kritkám tárgya is,a Voice Of Justice.

Először is hagy mondjam el, hogy mennyire megtisztelő ,hogy én írhatok a Voice Of Justice(továbbiakban VOJ)bemutatkozó lemezéről.Mivel nem csak én,de talán az egész NS színtér úgy látja,hogy ez bizony az év NS albuma.Ez bizony így is van.

Akkor hát lássuk,mit is tartogat számunkra ez a majd 40 perces „dallamos brutalitás”.


Kezdeném az első számmal,ahol nagy meglepetésemre,és örömömre,egy ismerős Introt hallhattam. Még pedig a „Harcosok Klubja”filmzenéjéből egy kis részletet.(remek választás volt)Ezzel indul a „Path of resistance” című szám.Ami annyira nem fogott meg.De így is érezhető,hogy itt bizony magasra tették a mércét a VOJ tagjai.Kellően húzós,energikus szám,de semmi különös.

Nem így a lemez második száma,és egyben talán a legjobbja,a „Suicide in slow motion”.

Már a kezdés is zseniális.Energia az egekben,aztán elkezdődik a dallamos,és durva ének kettőse,ami nekem pl a gyengém.Hatalmasat üt az egész szerzemény.A refrén nagyon jó!Az énekes nagyon kitett magáért itt. A gitáros is hatalmas témákat rakott le az asztalra.Itt bizony világsznvonalú teljesítményhez van szerencsénk.

A hármas szám a címadó „Eruption of hate” nevet viseli.Nagyon hangulatos a kezdés.És maga majd az egész szerzemény is. Köszönhetően a kiemelt fő dallamnak,ami a szám felét végig kisérii.Aztán a közepétől kissé leül a dal.De így is nagyon jó.

A négyes „Keep our city clean” egy nagyon súlyos,modern metal témával indít!Nagyon ütős!(koncerten ugrálás garantáltJ)Aztán kissé magasabb fokozatra kapcsolnak a zenészek,és kezdetét veszi egy brutális HC-őrület.Nagyon energikus tempó váltásokkal,és egy remek HC refrénnel bír ez a dal.

Az ötös „Destroyer of hope” ismét nagyon súlyosan indít.Aztán jön egy nagyon hangulatos refrén.Remek dallammal,és „ének efekt” megoldással!A gitáros itt ismét előveszi a dallamos témákat,ami nagyon jót tesz az egész szerzeménynek.Remek szám!

A „Destroyer…” után pedig következik véleményem szerint a lemez második legjobb száma.A „Corruption and desperation” című mestermű.Brutális kezdés,aztán egy olyan refrén,aminek hallatán majd le estem a székről.Ilyen minőségű refrénnel még magyar anyagon nem találkoztam(főleg nem NS albumon).Egyszerűen megfogja az embert,mind az ének,mind a gitár dallama.(Szerintem a VOJ-nak pont ezekben van az erőssége.)Nagy sajnálatomra,a szám közepétől a refrén már nem tér vissza,és kissé le is ül a szám.De még így is a lemez egyik legjobbja.

A hetes szám a „Never give up the fight” valahogy nem fogott meg.Energikus,durva,a refrén is egész jó,csak valahogy nem az igazi.

A nyolcas „Zero tolerance” című szerzeménnyel is hasonlóak a problémáim.Talán az lehet a probléma,hogy amiben a VOJ igazán erős(a dallam,és durvulat remek egyvelege)ezeknél a aszámoknál annyira nem érvényesül.”Egyszerű” HC dalok ezek,amik elmentek a fülem mellett.

Nem úgy a kilences „V.O.J” dal.Ami nagyon szép gitár,és ének dallammal indít.Az énekes ismét kitesz magáért.Aztán beindul a HC őrület.De itt az előző két számhoz képest,remekül működik a dolog.

A lemez legutolsó száma egy feldolgozás a Driller Killertől.Ennél jobb számot nem is választhattak volna.Brutális energiával bír ez a szerzemény,és nagyon jól is játszák el a VOJ tagjai.

Nos,ezzel a számmal le is zárul ez a remek NSHC lemez.Nyugodtan elmondhatjuk,hogy valóban megérdemli az év NS lemeze címet.Külön kiemelném a gitáros,és az énekes teljesítményét.Hatalmasat alkottak a lemezen,minden elismerés nekik.Negatívumot nem is tudnék nagyon említeni.Talán annyi,hogy én több dallamos témát is el tudtam volna viselni a sima HC dalokban (jó példa a 7-es,és 8-as szám.Hisz a VOJ-nak,mint írtam,pont ebben van az ereje,de az is igaz,hogyha sok dallamos szerzeményt tartalmazott volna a lemez,akkor eléggé színtelen lett volna,és nem ütöttek volna akkorát a dallamosabb számok.)És a szövegek megfogalmazása sem tetszett annyira.De legyen ez a legnagyobb probléma.

Remélem még sok hasonló minőségű lemezzel lep meg minket a Voice of Justice!

Sok sikert nekik!:)

2009. június 25., csütörtök

Felhívás!


Felhívás:

Fordítókat keresünk! Aki úgy érzi, hogy angol és/vagy német tudásával és szorgalmával segíteni tudná Blogunk fejlődését, kérjük, jelentkezzen az alábbi e-mail címen!

undergroundrevolution2009@gmail.com

A feladat: Híreinket, kritikáinkat, beszámolóinkat angol és/vagy német nyelvre fordítani.

2009. június 22., hétfő

August Burns Red Koncertbeszámoló


August Burns Red Koncertbeszámoló


Mint azt korábban már közzétettük itt a blogon, június 22.-én hazánkba látogat(ott) az „August Burns Red” metalcore formáció. Erről a koncertről szeretnék beszámolni nektek most! Este 8 óra körül érkeztünk meg a helyszínre, ahol meglepően kevés ember fogadott. Pár napja jártam az A38-on és akkor azt mondta a jegyeladó, hogy már csak 4 jegy van, így nem kis meglepetés ért, amikor láttam, hogy közel sem teltházas a buli. Én ezt nem negatívumként éltem meg, mivel legalább nem volt füst és nem gyulladtunk meg a melegtől sem. Az időjárás rányomta bélyegét a kezdésre is, mivel nem nagyon tomboltak az emberek az Unsent Letters nevű előzenekarra. A srácok is metalcore-t nyomtak, de nekem kicsit „pózernek” tűnt a színpadkép ahhoz képest, amit előadtak. Nem volt rossz, de nem is ájultam el tőlük. Ügyes zenészekből állt a zenekar, de nekem egyben olyan semmilyen volt. Nah, de sebaj, mert 8:45-kor vége volt és elkezdték behangolni a roadok a főzenekar mikrofonjait, dobokat stb. ... A háttérzene lágy egyvelege a hangolás alatt egyszercsak átváltott valami nagyon durva diszkózenére. Elsötétült a terem és a diszkózene egyre hangosabb lett.


Elég sok meglepett arcot láttam, de mozgást véltem felfedezni a színpadon, szóval tudtam, hogy ez nem lehet más, mint az „August Burns Red” kicsit groteszkre sikeredett intrója. Hirtelen felvillámlottak a fények és egy hatalmas zenei egyveleg csapott arcon mindenkit. A
pennsylvania-i csapat a legutóbbi, „Messengers” névre keresztelt albumuk nyitó dalával, a „The Truth Of A Liar”-rel kezdtek és hadd ne mondjam, hogy mekkora őrület söpört át a közönségen! Láthattunk „body surf”-öt, „mosh”-t, és rengeteg üvöltő arcot, amint a színpad szélénél tömörülnek az énekeshez. Hatalmas show-t láthattunk a srácoktól, a nyító dal után semmi szünet; rögtön 2 szám is zsinórban elhangzott, többek között a nagy kedvenc „Barbarian” is, amiken végig zúzda volt mind a színpadon, mind a tántctéren. Kiváló műsort nyomtak a srácok, mindenki akkor ugrott, amikor kell, minden tökéletesen volt megkomponálva. Még a biztonságiak is rendesek voltak, mert nem verték halomra a színpadra felugráló éneklő embereket, hanem szépen megvárták, míg beugranak a tömegbe vagy udvariasan letessékelték őket a színpadról. A fényjáték is hihetetlen volt és minden dalt legalább olyan jól eljátszottak a srácok, mint az albumaikon, ha nem jobban. A nagyérdemű közönség még két új dalt is hallhatott a bandától, amik a július 14.-én megjelenő „Constellations” albumukon lesznek fellelhetőek. A koncert egyetlen negatívumának én azt tudnám mondani, hogy amilyen erőteljesen és kegyetlen módon indult, olyan gyorsan és hamar lett vége. Hipp-hopp elrepült az a közel 1 óra, amit végigtoltak a srácok.


Tömény volt, velős és professzionális. 10 órakor mindenki indulhatott haza, akinek nem volt kedve ücsörögni és iszogatni tovább. Annak, aki látta őket, most biztosan felejthetetlen élményt nyújtott ez a buli és biztos vagyok abban is, hogyha legközelebb jönnek ,akkor is elmegyek megnézni őket.

2009. június 17., szerda

HfB mini CD


Küszöbön áll az utolsó "Hate for Brakfast" mini CD, a "Squadrismo Hardcore" megjelenése az olasz EDA Propaganda kiadónál, állítólag a nagyon közeli jövőben már kapható is lesz.

2009. június 14., vasárnap

Daily Broken Dream interjú / Daily Broken Dream interwiew

(Az alábbi interjú tavaly, a már meg nem jelent "Riadó!" magazin 5. számához készült eredetileg, de mivel a 'zine megszűnt, az énekes jóváhagyásával itt tesszük azt közzé.)

Pár éve robbant a köztudatba a német Race Riot nevezetű banda nagylemeze, ami már akkor felkeltette sokunk érdeklődését. Azóta kiadtak egy remek kislemezt, project zenekart indítottak az amerikai Teardownnal (amit régi Blue Eyed Devils tagok alapítottak) „Fear Rains Down” néven, felléptek rengeteg helyen (így hazánkban is) és létrehoztak egy kiadót is. A németországi „NSHC-forradalom” zászlóvivőivé váltak hát, így nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan vélekednek a világról, mozgalomról, zenéről…


01., Helló Cristoph! Először is, mondj pár szót a bandáról! Volt-e valami változás a felállásban a névváltás óta?
Helló! Mi vagyunk a „Daily Broken Dream” Németországból. Amikor nekifogtam a kérdések megválaszolásának, azt akartam mondani, hogy a zenekar részletes története elolvasható a Myspace oldalunkon, de menet közben letörölt minket a szolgáltató. 1998-ban alakultunk, hogy a dolgokról vallott nézeteinket hardcore köntösben vigyük el az elvakított társadalomhoz. Azóta eltelt 10 év és jelentős változások voltak a felállás szempontjából, a tagság az elmúlt pár évben ugyanaz maradt azonban. Sok ideig másodgitárost kerestünk; mivel a dobosunk egy igazi multitalentum, ezért nemrég átvette a hiányzó gitáros helyét. Találtunk valakit a dobra is, de ez nem működött az elvárásainknak megfelelően, ezért most megint egy megfelelő dobost keresünk, mert igazából nem szeretnénk lemondani a második gitárról. Akit érdekel a dolog, jelentkezhet nálunk…

02., Kérlek meséld el a magyar rajongóknak, hogy miért döntöttetek a névváltozás mellett! (Ugyan ezerszer megválaszoltátok már a kérdést máshol, de légy oly kedves és fejtsd ki a magyar olvasóknak is!)
Ha az ember a névváltoztatás mellett dönt, akkor természetes és szükséges, hogy kifejtse annak az okait is. A „Race Riot” nevet 1998-ban választottuk, amikor megalakultunk. Azóta eltelt 10 év és ma már talán mélyrehatóbban látjuk a dolgokat, mint 10 éve. Zenénkkel mozgalmunkon kívüli embereket is szeretnénk megérinteni, ami egy ennyire nyilvánvaló névvel teljesen reménytelen vállalkozás. Ezt talán más zenekaroknak is tudniuk kéne. Az ember már a kezdet kezdetén elveszíti az esélyét… Arra gondolok itt, hogy a legtöbben a „Race Riot” nevet gyakran rosszul interpretálták és valamiféle „vérgőzös fajgyűlöletként” értelmezték azt, pedig én nem tekintem magamat „fajgyűlölőnek”. A „Daily Broken Dream” név kívülről nézve először is relatíve neutrális; az embernek el kell azon gondolkodnia, hogy mit is jelenthet mindez. A „neutrális” azonban nem azt jelenti, hogy a nevünk nem fejez ki semmit sem. A „Daily Broken Dream” bizonyosan nagyon tágan értelmezhető és a bandában talán mindenkinek megvan a saját véleménye a névvel kapcsolatban; ha azonban összevetjük a nevet a szövegeinkkel, akkor érthetővé válik a jelentése. Az ember természetében benne van a szabadság iránti vágy. Ez a szabadság azonban csak egy „minden nap szétrobbanó álom” egy olyan világban, ahol önálló akarat és álmok nélküli embereket próbálnak meg létrehozni. Ha ez sikerülne, akkor egy nap majd olyan járkáló üres burkokkal leszünk körülvéve, amik mindent megtesznek, amit mondanak nekik. Nagyon messze vagyunk az igazi szabadságtól! Mégis azt remélem, hogy az álom egy nap végül nem fog többé szétrobbanni!

03., Az új névvel új stílus is várható vagy minden marad a régiben?
A névváltozás oka kizárólag az, amit kimerítően ismertettem az előző válaszban. Semmi nem fog változni, minden marad úgy, ahogy volt!!!

04., Mikor jön az új nagylemezetek? Terveztek split lemezt más bandákkal? Ha igen, kivel?
Csak annyit mondhatok, hogy új lemezen dolgozunk. Hogy mikor vesszük fel, nem szeretném még megsaccolni. Az anyag az új lemezre már teljesen készen van. Utána tervezünk egy split lemezt is; ez egy hármas split lesz, két olyan zenekarral, akikkel baráti viszonyban vagyunk. Erről akkor mondhatok csak továbbit, ha tényleg aktuális lesz.


05., Mi a helyzet a „Fear Rains Down”-nal? Jön valami új a csapattól a közeljövőben? Esetleg egy európai koncert?
Nemsokára megjelenik a „Final Stand Records”-nál egy 7”-es bakelit, de el akarunk kezdeni egy új nagylemez anyagán is dolgozni. Vannak már tervek a koncerteket illetőleg, de semmi konkrét. Tudjátok… nem ez az a hely, ahol ki kell tárgyalni az ilyesmit.

06., Szerinted melyik volt eddig a legjobb koncertetek?
Volt pár jó koncert az elmúlt években! Az egyik legjobb szerintem a 2006-os csehországi volt; ott minden nagyon jól jött össze! Minden banda szuper volt és a cucc is több volt, mint profi! Tényleg nincs túl sok buli, ahol minden rendben van!

07., Vannak olyan zenekarok, akikkel még nem léptetek fel élőben, de szeretnétek egyszer, ha lenne rá lehetőség?
Igen, sok olyan zenekar van, akikkel még nem játszottunk. Azok a zenekarok, akiket szeretünk és élőben is bejönnek, azok valószínűleg sosem lépnének fel egy „olyan” bandával, mint mi, ezért nem törjük a fejünket ilyesmin inkább. Általában jobban szeretjük, ha olyan bandákkal léphetünk fel, akiknek a zenéje szintén a HC-irányba húz – a tiszta skinhead zenék mellett talán nem odaillőnek hatunk és ez fordítva is így van. A közönségről nem is szólva, ami miatt a helyzet még jobban fokozódik…

08., Támogattok valamilyen nemzeti pártot?
Nem támogatunk pártokat, csak a különböző helybeli független nemzeti közösségek és személyek munkáját.

09. Szerintetek az ellenállás melyik formája a legjobb? Pártok, vagy bajtársi szervezetek (vagy mindkettő)?
Ha megpróbáljuk népünknek elmagyarázni, hogy alapvetően a demokraták az ellenségeik, szavunk rögtön hiteltelenné válik, amelyen pillanatban elkezdünk a rendszer kegyeiért marakodni, mint a többiek. Ez egyetlen pártnál sem marad el. Maga az érv, hogy pénzt fordíthassunk ilyen-olyan pártmunkára a párttámogatásból, is óvatosan kezelendő. Az ember az amúgy is kevés idejét pártmunkába fekteti, majd ezután pontosan a választási kampány veszti el hitelességét, ha egy nappal később a rendszert kritizálja. A fejekért tartó harc úgyis személyesen folyik le, és mindehhez kreativitás kell. Ha az emberek elkezdenek beszélni a propagandaakciókról, akkor mindazok már nem vesztek hiába. Ezen a téren mindig új dolgokkal kell előhozakodni. A bajtársi szervezkedések elég lejárt dolgok, hiszen rögtön betilthatóak, ahogy komolyabb szervezeti struktúrák válnak láthatóvá. Mi inkább lazább körökben mozgunk, melyben szellemileg edzett egyének csoportosulnak. A csoportokon belüli emberek évek óta ismerik egymást, és megbíznak egymásban. Egy-egy ilyen csoport 3-6 emberből áll. A bajtársi estek, ahogy az a múltban volt, avagy ma is van vidéken, legtöbb esetben kifogások az ivászatra vagy az üres hétvége kitöltésére. Mindez nem nevezhető ellenállásnak. Hogy a tapasztalatainkat Magyarországon is lehetne e alkalmazni, nem tudjuk -nálunk legalábbis elég sikeresnek ígérkezik.

10., Kérjük, mondjatok pár szót a „Querfront Taktik”-ról Jobb vagy rosszabb a mozgalom számára a „liberalizálódás”?
Erről -abban a formában, ahogy én értelmezem- nem gondolok egyáltalán semmit. A balos "táborból" toborozni jó dolog, de a vége az kell, hogy legyen, hogy a "megtért" jobb belátásra térjen és készséget érezzen a harcunkhoz való csatlakozáshoz. Van rengeteg politikailag kritikus szemléletű, szervezetlen ember (éppen HC-körökben), akik magukat tendenciózusan "balosnak" nevezik, mert semmi más lehetőség nem merült fel bennük még. Velük kezdhetünk valamit, mert az olyan témákban, mint pl. a globalizáció, kapitalizmus, esetleg a bérek, környezetvédelem, stb. a nézetek gyakran összhangba hozhatóak. Meggyőződéses balosokkal, akik szemében sem népek, sem értékek nem léteznek, ez nem működhet. Eltekintve attól, hogy az ember végtelen és értelmetlen vitákba bonyolódna, mert egyetlen politikai meggyőződés híve sem áll készen arra, hogy elfogadja az ellenfél érdekeit (ezzel ugyanis feladná az elveit), fennáll a veszély, hogy az ember saját nyílt agitációja vizenyős talajára jut. Azon időben, amikor a nemzetünk a születési arányoknak és demográfiai átváltozásoknak köszönhetően a végét járja, más bajok is vannak, szóval a „ne hordjatok prémbundát” vagy „büntetés az állatkínzóknak” jellegű szlogenek egyszerűen nem korszerűek, sőt, nevetségesek, ha az ember effajta módon próbál arcvonalat képezni (utalok itt a pederaszta tematikára is). Ha már biztosítottuk a nemzetünk kultúráját és fennmaradását, lehet majd foglalkozni azzal is, hogy megmentsünk egy szép pillangófajt – de könyörgöm, ne fordítva!

11., Mi a véleményed az úgynevezett „autonóm nacionalistákról”? Támogatjátok ezt a taktikát?
A taktikájuk igazából semmiképpen sem mindig ugyanaz. A demonstrációkon tanúsított offenzív fellépések, a kreatív tiltakozások, az anonimitás, stb. ellen nincs kifogásom. Sokan azonban egyfajta „balhéturizmusnak” fogják fel ezt az egészet, akárcsak a balos „példaképeik”; ez egészen biztosan nem használ politikai céljainknak.

12., Vannak ellenségeitek a mozgalmon belül, mert elhagytátok a klasszikus skinhead kinézetet?
Lehetséges, de mivel mi nem nagyon vagyunk jelen a tisztán skinhead bulikon, maximum a neten „kapunk” emiatt. Minket ez a kérdés nem nagyon érdekel amúgy sem; aki abban hisz, hogy a harcias fellépés és egy külföldi divatirányzat majmolása hozza el a német nemzeti ügynek a győzelmet, az amúgy sem tartozik a célcsoportunkba.

13., Milyen könyveket olvasol mostanában? Mely könyveket ajánlanád nekünk?
Gerd Honsik – Legális rasszizmus (Rassismus legal): Próbálkozás a világ mai hatalmi állapotainak a felderítésére, rengeteg idézhető forrás közlésével; nagyon ajánlott mű!
Germar Rudolf – Előadások a Holocaustról (Vorlesungen über den Holocaust): Minden fontosabb revizionista felfedezés összefoglalása.

14., Fontos-e az a nemzeti oldalnak, hogy minél több képzett ember legyen soraiban vagy ez lényegtelen a mozgalomnak?
Úgy értelmezem a kérdést, hogy vajon fontos-e magasabb képzettségi szint átlagot elérni a mozgalmon belül. A válasz mindenképpen „Igen!”. Magam is szívesebben magyaráztatnék el egy új pénzügyi rendszert egy jogásszal vagy gazdasági szakemberrel, mint egy kétkezi munkással… és pontosan így gondolkozik a nép többsége is. Mindig is kellettek a mozgalomnak az „ököl és a szellem munkásai” egyaránt. Az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül, azt mutatja csak, hogy ezügyben rettenetesen téves úton járunk. A ’20-as években az egyetemisták jellemzően nemzetiek voltak, ma ez teljesen fordítva van. Ez köszönhető részben a rossz médiapropagandának, amit rólunk terjesztenek, de egészen biztos, hogy rengeteg nagyreményű érdeklődőt -aki úgy érzi, hogy csatlakoznia kellene hozzánk- rémít el a sok hőbörgő idióta is.

15., Van egy kiadód, mely az "Until the End Records" nevet viseli. Mindig nagyon profi a termékeitek kivitelezése. Ki a „felelős” a kiadványok kinézetéért?
Köszönet a bókért! Én tartom fent egyedül a "Until the End Records"-ot és -ha jól értem a kérdésedet- én vagyok természetesen az egyedüli, aki eldönti, hogy mit adok ki és mit nem. Együtt dolgozom néhány barátommal, akik a grafikai munkálatokat intézik és mindig remekül valósítják meg mind az én, mind a saját ötleteiket. Számomra a minőség a legfontosabb. Bőven elég szemét van (mind CD mind pólók szempontjából) amihez én semmiképpen sem szeretnék továbbit termelni.

16., Ismersz magyar bandákat? Van olyan, ami tetszett is?
Igen, a Pushing Onwards-ot, a Fehér Törvényt, a Vérszeződést, a Titkolt Ellenállást és még néhányat ismerek. Utolsó magyarországi koncertünkön is volt pár érdekes dolog, de sajnos sem a zenekarok nevére sem a számok címére nem emlékszem már.

17., "Star Wars" vagy "Star Trek" ? :D
Még jó, hogy „Star Wars” !!! Az erő legyen velünk! A „Star Trek” totálisan unalmaaaaaaaaaaaas!

18., Van-e még valami (üdvözlet, utolsó szavak, stb.), amit szeretnél itt velünk megosztani?
Köszönet az érdeklődésért zenekarunk és nézeteink iránt! Üdv mindenkinek Magyarországon, akik ismernek és kedvelnek minket!