2009. december 29., kedd

As Blood Runs Black

As Blood Runs Black – Demo

Hamarosan új albummal jelentkezik a kaliforniai metal banda, melyen már egy új hangot hallgatunk majd, mivel az eredeti énekes és gitáros kiváltak a zenekarból. A dolog érdekessége, hogy a csapat többi tagja a neten adott fel hirdetést, hogy megtalálják új torkukat, ami nemrégiben meg is történt. MySpace oldalukon meghallgathatjátok őt/őket (An Airforce One) itt.

2009. december 22., kedd

As I Lay Dying!



As I Lay Dying - Új Album

Az As I Lay Dying új album felvételébe kezdett. A srácok elkezdték a stúdiómunkálatokat, de mindössze 8 dalt vettek fel, amit végül kevésnek ítéltek és úgy döntöttek, amint végeztek ezekkel a felvételekkel, akkor új dalok írásába kezdenek. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

DBD - Freedom!!!!!!!!!!!!



Megjelent a már annyi ideje beharangozott Daily Broken Dream nagylemez, a "Freedom". Az egykori Race Riot új lemeze minden várakozűson felüli lett, így érdemes megvenni még azoknak is, akik nem vásárolnak meg minden NSHC kiadványt. Akit egy kis "ízelítő" érdekel, az a zenekar Myspace oldalán meghallgathat a lemezről pár számot pár számot (http://www.myspace.com/dailybrokendreamhc). A kiadó a Final Stand Records és az Until the End Records, beszerezhető itt:
http://www.untiltheend-records.com/

Daily Broken Dream – Freedom








Daily Broken Dream – Freedom


Hónapok óta tartó várakozásom ért véget a hétfői napon, amikor a postás váratlanul meghozta a németországi csomagot, ami az új „Daily Broken Dream”-et rejtette (külön megjegyezném, hogy piros pont jár a postának, mivel múlt csütörtökön lett feladva a pakk és hétfőn már a kezemben is volt). Rögtön átlapoztam a borítót, ami már a myspace-en is lenyűgözött, de élőben még meggyőzőbb volt. Ötletesen van összerakva és nagyon tetszetős.
Miután átböngésztem a bookletet, beraktam a lemezt és a rövid intró szöveg után a húrok közé csapott a banda. A „Race Riot” óta nem csak a név változott, ezt első hallásra megállapíthatja akárki. A legjobban számomra az ének szekció fejlődése tűnt fel; odafigyeltek rá, hogy a régebbi hibákat ne kövessék el újra. A hangzás egyszerűen fantasztikus, ami annyira nem meglepő, hiszen a masterelést abban a stúdióban végezték, ahol a „Throwdown” is keverteti az anyagait. Megjegyzem, hogy zeneileg hajaznak is rá a srácok, ami nem baj, hiszen a „Haymaker” korszak hívei a tagok. Nagyon érződik rajta, hogy igényes produktumot akartak létrehozni és nem utolsó sorban a jó zene és ének mellé igaz és tartalmas politikai szövegek párosulnak. Nagyon sok belassulós breakdownos részt tettek bele, amikkel színesebbé tették a dalokat; helyet kapott sok csordavokál rész és rengeteg kísérletezősebb ének effekt, ami szintén dob rajta.
A hab a tortán a „Guano Apes-Open Your Eyes” című dalának feldolgozása, amit kiválóan oldottak meg a srácok. A 2009-es év egyik legkiemelkedőbb NS lemeze ez.
A „Daily Broken Dream” megvalósította az igazi áttörést, mivel ez az anyag mainstreamben is megállná a helyét bárhol a világon és mégis maximálisan a mi oldalunkon van.

Myspace

Throwdown – Deathless


Throwdown – Deathless


A californiai banda új albumát nagy érdeklődéssel hallgattam végig és ezzel kapcsolatos véleményemet/tapasztalatomat szeretném most veletek megosztani. Mindenek előtt hadd jegyezzem meg, hogy a csapat az alakulása óta annyi változáson esett át, hogy számon tartani is nehéz volna, nemhogy folyton azonosulni vele, ennek ellenére szép számú rajongótáborral rendelkeznek és az új album is elég jól fogy.

Abban megegyezhetünk, hogy a „Throwdown „zenekari korszakokra bontható és a rajongótáboruk megoszlik e téren. Az első albumokon még más énekelt, míg a „Vendetta” albummal berobbant a köztudatba „Dave Peters” aki nem csak megjelenésében volt erőteljesebb és agresszívebb mint elődje, hanem hangügyileg is több lehetőséget tudott kiaknázni. A „Vendetta” albumot a „Haymaker” követte, amit mai napig az egyik legjobb hardcore/metal albumnak könyvelek el és sokat jelent számomra. Itt lezárult egy újabb korszak, amit követett a „Venom & Tears” album, ami már sokkal inkább volt doom/metal keverék, nagyon sok „Pantera” elemmel tarkítva és a hardcore-hoz már vajmi kevés köze volt (én azt is nagyon kedveltem). Végezetül idén napvilágot látott a „Deathless” című szerzeményük, ami szintén ezt a vonalat vitte tovább, így akinek az utóbbi időben írt dalaik nem tetszettek, annak ez sem fog; ám aki azokat kedvelte, annak ez az anyag sok újdonsággal és jóval kecsegtet.

A nyitó dalt („The Scythe”) hallgatva már az elején rájöhetünk, hogy a srácok rengeteget fejlődtek zeneileg és jóval összeszokottabb, kiforrottabb témák vannak megkomponálva. Újításként albumról-albumra hallhattuk, ahogy Dave hangja egyre erőteljesebb lesz és egyre inkább vitt bele dallamot is. Ez az album már nemcsak „Pantera” ízű, hanem (Uram bocsáss meg) tovább vitte azt, amit „Dimebag”-ék elkezdtek és egy kiváló metál album lett a végeredmény. Az énektémák meg vannak írva (talán a nem kis darab énekes szabadidejében most már nem a gyúrótermet látogatja, hanem egy énektanárt); a zene kiváló, a hangzás elsöprő és nagyon meggyőző alkotás.

Sok részen azt éreztem mintha némi „Godsmack” és „Crowbar” hatás is érte volna őket. Az átlagosan 5 perces dalok is inkább egy metál zenekar érzetét keltették bennem, semmint hardcore-ét. Aki a „Haymaker” albumot tartja a „Throwdown” csúcsának, annak ez az album ismét csalódás lesz. Én mégis azt mondom, hogy ez egy kiváló alkotás és aki szerette a „Pantera” féle zúzdát annak kötelező darabról van szó!


Myspace

Mudvayne - Mudvayne 2009


Mudvayne - Mudvayne 2009

Nos, az idei év rengeteg újdonságot tartogatott számunkra mind NS, mind a mainstream vonalon. Erősebbnél-erősebb produktumok láttak napvilágot az idén, így úgy gondoltam, nem hagyhatom szó nélkül az amerikai metál zenében veteránnak számító „Mudvayne” vadonatúj albumát. Nem kis izgalommal figyeltem az elmúlt 2 hónapban a zenekar myspace oldalát, míg végül pár napja kiírták, hogy az új album már a boltokban van.
A lemez egy felkészítő intróval indul; gépzaj és miegymás tobzódik, ami végül átcsap a zenébe. Aki ismeri a zenekar munkásságát, annak nem lesz meglepő, hogy nagyon sok énektéma és újítás hallható majd az albumon, de amolyan „Mudvayne”-es megoldásokkal. A bőgő hangzás is a megszokott és a hangszerek összességében nagyon jól el lettek találva.
Kitérnék a dobosra, aki hallhatóan nagyon sok kreatív újítást tett bele a dalokba. A „Beautiful and Strange” című szerzeménnyel indul az album, amit a rajongók már ismerhetnek, hiszen ízelítőként ezt a dalt tették fel a myspace-re is. Kiváló szerzemény, kreatív zenével és énektémákkal. Ezt követi egy szintén megszokottan erőszakos és pörgős nóta az „1000 Mile Journey”, ami szintén tele van belassulós, jól kitalált részekkel; a „Lost And Found” albumot idézi fel bennem ez a kiadvány (ez a dal pedig teljesen), nagyon elégedetten hallgattam ezt a szerzeményt. Ezt követi a Chad Gray-től megszokott stílusú énekes dal, ami a „Scream with Me” címet viseli; ebből készült el az album első videóklipje is, ami szintén figyelemre méltó alkotás.
Az album minden egyes dalában felfedezhetőek a megszokott Mudvayne-es elemek, de ügyeltek rá, hogy ne legyenek sablonos dalok és mindenben van egy-egy újítás. Vannak egyből fülbemászó énektémák, mint a „Burn The Bridge” refrénje vagy a versék és helyet kapott sok agresszív, beteg témájú dal is mint a „Closer”. Az egész albumot egy akusztikus dallal zárják.
Összességében nálam felülmúlta a várakozást: profi zene, profi ének és a hangzás is elsőosztályú; a szövegek a megszokott problémákat feszegetik és a bandától megszokott „beteges” köd veszi körül őket.
Még ejtenék néhány szót a borítóról ami (szintén megszokott módon) megint csak nem lett sablonos. A banda híres arról, hogy mindig próbál valami újat csempészni a borítóikba, ez most sem változott: mindamellett, hogy az artwork is jó, az első pár ezer darabot úgy gyártották le, hogy UV fényre reagáljon és képek jelenjenek meg rajta, fokozva a hatást, így érdemes lesz beruházni rá annak, aki szereti őket. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a zenekart, mind ezt az albumot.