2011. június 25., szombat

Suicide Silence - Black Crown (2011)

Nagy örömömre szolgál bemutatni a Suicide Silence legújjabb albumát, ami a The Black Crown névre halgat. Az új korongot július 12.-e után lehet a boltokban is megvásárolni. Lássuk hát mit is alkottak a legendás californiai metálsrácok.



A 3 éves halgatás után, újra itt egy nagylemez a Deathcore műfaj egyik alapítójáról, akik mindig is híresek voltak arról, hogy egy elegáns bemutatással utasították el a mocsaras-ingoványos deathcore kurvulását. 2005 óta remekül is csinálták, azonban mintha most egy árnyalatnyi változás lenne tapasztalható munkásságukban, de azt se nevezném kurvulásnak Hála Istennek!

Az album 11 számot tartalmaz, plusz tovább két bónusz track-et. Az egyik egy Rob Zombie feldolgozás, a Superbeast. Ezzel sajnos csak az Itunes felhasználók találkozhatnak. Továbbá egy Century Media Exclusive Limited Edition verzióban a Revival Of Life című meglepi. Az albumon szintén érdekesség, hogy két számban is vendégművészek vesznek részt, rájuk a későbbiekben visszatérünk. Az énekről: Mitch Lucker olyan torokkal van megáldva, amit mindannyian szívesen fogadnánk, de ezen a korongon már továbbra sem annyira brutális mint a korábbi munkáin. Én személyszerint hiányoltam a hörgős részeket, merthogy ezen az albumon inkább a károgós témák vannak feltünően többségben. A másik érdekesség, hogy többször halható a sima beszéd, ami hangszínében mellőz mindenféle metál elemet, csupán a szociopata hatást idézi elő. Én nem ezt a Mitchet szoktam meg. A hangzásról: Ami elsőnek fület ütött, hogy lényegesen metálosabb lett. A breakdown-ok száma is kissé elapadt, vagy gyengültek erősségükből. A The Black Crown inkább lett a headbang albuma, semmint a moshpit pusztításának. A gitártémák is kicsit monotonabbak lettek, de a műfajt még mindig teljes mértékben kielégítik.
Az érdekesség: Mint említettem két trekk címe mellett is felfedezhetjük a feat. alias featuring jelzőt, ami viszont nagyban rontja a koncerteken játszható számok mennyiségét. A nagyobbik meglepetést talán Jonathan Davis a Korn énekesének feltűnése a Witness The Addiction nótán. A másik pedig az öreg, amerikai deathmetal banda Suffocation énekese Frank Mullen, aki a Smashed című muzsikán segít rá a talpalávalónak. Szintén érdekességnek sorolnám, hogy a You Only Live Once cím költeményt Ryan Dunn emlékére ajánlják. A hírhedt Jackass őrült tagja június 20.án hunyt el autóbalesetben, mivel az a vérében talált alkohol mennyiség - mondhatni - nem éppen volt alacsony.



Összességében ez egy nagyon jó albumra sikeredett. Akik először hallanak a bandáról nyílván hamar elfogja nyerni a tetszésüket. Akik viszont már régóta nyomon követik a banda fejlődését egy kicsit savanyú szájízzel, de mindenképpen a metáltól túlpörögve veszik le a fülhalgatót a fejükről. A metálosabb elemek felevelenítését talán arra lehet fogni, hogy az SS mindig is egy divatalkotó brigád volt. Talán most is valami zenei forradalom gyanánt csinálták ilyenre ezt az albumot, hogy a breakdown-ok ne legyenek már annyira uncsik.

Értékelés: 7/10

2011. június 12., vasárnap

West Wall: On my Shield

Elvileg megjelent a már korábban beharangozott West Wall album, az "On my Shield". Az "album" érdekessége, hogy ezúttal a kiadók csekély érdeklődésének köszönhetően a zene nem jelent meg lemezen, hanem csak online letölthető formátumban (link: itt), amiért persze fizetni kell az érdeklődőknek. A következő számok kerültek fel a lemezre:

1. Dogs of War 4:10
2. Behind Enemy Lines 4:38
3. In Hoc Signo Vinces 4:37
4. Bridgehead Narva 3:36
5. I Am Infidel 3:59
6. On My Shield 4:27
7. Blood River 3:31
8. Sands of Desolation 6:40
9. The Hammer 5:3


Saw Cross Lanes: Awaken From a Sleepless Dream

Nyilvánosságra került a nemsokára megjelenő női énekessel működő német metál/HC banda lemezének a borítója (a készülő lemezről már a banda Myspace oldalán számokat is meg lehet hallgatni):

Vegyetek szép gatyát és pólót nyárra-rovat

A nemsokára megjelenő Second Class Citizen lemezhez ajánlatos megszerezni az igen vagány és menő rövidgatyát és pólót is:

Meghalt Seth Putnam

43 évesen meghalt Seth Putnam, aki a mindenki által kedvelt grindcore csapat, az Anal Cunt (és a még népszerűbb Vaginal Jesus) atyja és legfőbb motorja volt. Ellentmondásos és botrányokkal teli élete során számos projektjével kivívta a politikailag korrekt (és néha kevésbé korrekt) álszent, magát zenei undergroundnak képzelő amerikai metálszíntér "nagyjainak" haragját. Legutóljára 2004-ben került kómába szélsőséges életvitele miatt, de a hírek szerint végül szívroham végzett vele június 11-én.