Mudvayne - Mudvayne 2009
Nos, az idei év rengeteg újdonságot tartogatott számunkra mind NS, mind a mainstream vonalon. Erősebbnél-erősebb produktumok láttak napvilágot az idén, így úgy gondoltam, nem hagyhatom szó nélkül az amerikai metál zenében veteránnak számító „Mudvayne” vadonatúj albumát. Nem kis izgalommal figyeltem az elmúlt 2 hónapban a zenekar myspace oldalát, míg végül pár napja kiírták, hogy az új album már a boltokban van.
A lemez egy felkészítő intróval indul; gépzaj és miegymás tobzódik, ami végül átcsap a zenébe. Aki ismeri a zenekar munkásságát, annak nem lesz meglepő, hogy nagyon sok énektéma és újítás hallható majd az albumon, de amolyan „Mudvayne”-es megoldásokkal. A bőgő hangzás is a megszokott és a hangszerek összességében nagyon jól el lettek találva.
Kitérnék a dobosra, aki hallhatóan nagyon sok kreatív újítást tett bele a dalokba. A „Beautiful and Strange” című szerzeménnyel indul az album, amit a rajongók már ismerhetnek, hiszen ízelítőként ezt a dalt tették fel a myspace-re is. Kiváló szerzemény, kreatív zenével és énektémákkal. Ezt követi egy szintén megszokottan erőszakos és pörgős nóta az „1000 Mile Journey”, ami szintén tele van belassulós, jól kitalált részekkel; a „Lost And Found” albumot idézi fel bennem ez a kiadvány (ez a dal pedig teljesen), nagyon elégedetten hallgattam ezt a szerzeményt. Ezt követi a Chad Gray-től megszokott stílusú énekes dal, ami a „Scream with Me” címet viseli; ebből készült el az album első videóklipje is, ami szintén figyelemre méltó alkotás.
Az album minden egyes dalában felfedezhetőek a megszokott Mudvayne-es elemek, de ügyeltek rá, hogy ne legyenek sablonos dalok és mindenben van egy-egy újítás. Vannak egyből fülbemászó énektémák, mint a „Burn The Bridge” refrénje vagy a versék és helyet kapott sok agresszív, beteg témájú dal is mint a „Closer”. Az egész albumot egy akusztikus dallal zárják.
Összességében nálam felülmúlta a várakozást: profi zene, profi ének és a hangzás is elsőosztályú; a szövegek a megszokott problémákat feszegetik és a bandától megszokott „beteges” köd veszi körül őket.
Még ejtenék néhány szót a borítóról ami (szintén megszokott módon) megint csak nem lett sablonos. A banda híres arról, hogy mindig próbál valami újat csempészni a borítóikba, ez most sem változott: mindamellett, hogy az artwork is jó, az első pár ezer darabot úgy gyártották le, hogy UV fényre reagáljon és képek jelenjenek meg rajta, fokozva a hatást, így érdemes lesz beruházni rá annak, aki szereti őket. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a zenekart, mind ezt az albumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése