Év végi lemezszemle

ВЕРВЬ - ОКО ЗА ОКО (Megj.:2019., Barbatos Productions)

Igen termékeny és tehetséges az ivanovoi "Verv" nevezetű beatdown csapat; annyira, hogy valamikor a közelmúltban még egy interjút is összehoztunk velük. Az azóta eltelt időben jelentkeztek egy új kislemezzel, aminek az "ОКО ЗА ОКО" címet adták; ez magyarul annyit tesz állítólag, hogy "Szemtől szembe" és tényleg eléggé hozzák is ezt az egyenes, nyers, paraszt stílust, amit a legutolsó lemezen is prezentáltak már. A beatdown hardcore mezőnyben jobbszélen jelenleg az orosz színtér a listavezető, bizonyítják ezt az olyan bandák, mint a You Must Murder és a Dassler, de ezek a fiatalok a semmiből szerintem simán befurakodtak az élre az elmúlt 1-2 évük alapján. Tényleg elférne a mainstreamben a produkció, a lemez mind a hat száma kurva jól szól, nagyon imponáló a mélyre hangolt gitár és a dobhangzást is jól kitirggerelték, hogy tényleg ne tűnjön amatőrnek a műsor. Az ének is eléggé profi; egyáltalán nem zavaró, hogy minden szöveg oroszul van, simán elmenne a hangszín bármelyik felkapott hardcore csapatba. Mivel sajnos az orosz nyelvtudásunk eléggé sekélyes, nagyjából annyi jön le a mondanivalóból, hogy továbbra is az ortodox kereszténység-társadalomkritika-cárista nacionalizmus mezsgyéjén egyensúlyoznak, így minden Evola hívő szívéhez szóló hipererőszakos elitista jobboldali tartalommal döngölik le a nagyközönséget. A mű talán egyetlen hibája a rövidsége, a 6 szám 25 percen belül végigpörög; bár azt meg kell jegyezni, hogy ez a majdnem 25 perc elég tömény; lehet hogy egy óra már unalmas lenne ebből is. Mindenesetre a többi elég profi: szép borítót kapunk a Barbatos Productions-től, ügyes címlaprajzzal, dalszövegekkel a nyelvprofesszoroknak és kellően zorall zenekari fotókkal (tudjátok, ilyen szigorú-nézés-és-kapucni-mindenkin-az-építkezési-háttér-előtt jellegű nagyon menő fotókon figyel a tagság). A kiadványt 200 darabra limitálták, szóval javaslom minden kellő mennyiségű készpénzzel bíró lemezgyűjtő kollégámnak, hogy rendelje meg, amíg kapható, mert utána max a neten lehet majd hallgatni.

Muckrakers - Пиратская Жизнь (Megj.:2019., Barbatos Productions)

Az utóbbi időben aktívabb Muckrakers nevű banda a közelmúltban állt elő egy "Пиратская Жизнь" című bakelit kislemezzel, amit magyarul "Kalózélet" címmel fordítanánk le (itt szeretnénk megkérni olvasóinkat, hogy írják meg nekünk, mi ez a nagy kalózmánia zenészkörökben, mert már szerkesztőségünk kezd aggódni, hogy kimaradunk valami nagyon fontos popkulturális dologból). A címlapon ennek megfelelőlen valami cápát szigonyoznak Odal rúnás szigonyokkal vitorlás hajókról, természetesen mindezt vintage tetkó-stílusban, ahogy manapság a hardcore dizájnok trendje ezt el is várja, szóval eddig hibátlan az alkotás, bár semmi sorsfordítót nem villantottak. Ugyanez a helyzet a két tétellel is, ami felkerült a korongra: igazából igényesen előadott dallamosabb hardcore számok, amik talán a zenekar eddigi munkásságához képest kicsit professzionálisabbak, mint az eddig hallottak, viszont igazából nem értem, miért jelent meg ez külön kislemezen. Tetszik, meg minden, de általában a húzósabb számokat szokták feldobni 7" vinylre, ezek meg teljesen átlagosak. A minap amúgy megjelent a csapat új nagylemeze is, az eddigiek alapján a CD-re sokkal erősebb dalok kerültek fel. Persze ez se fogja elrettenteni a gyűjtőket a vásárlástól (és nem is ez volt a szándékunk a fentiek leírásával), mert amúgy egynek nem rossz ez se.

Fight Tonight - Still Cold (Megj.:2017., OPOS Records)

Mivel az idei évben már nem érkezik meg a szerkesztőségbe a Nyugat-Európából igényelt lemezcsomag, valamint a fentiekben kizárólag orosz csapatokkal foglalkoztunk, az egyensúly fenntartásának érdekében vájkáltunk egyet a közelmúlt terméséből és egyből kezünkbe került az itthon méltatlanul mellőzött Fight Tonight lemez, a "Still Cold"; ismerősi körben legalábbis nem okozott nagy hullámokat a két évvel ezelőtti megjelenés. Leporolva a lemezt nem is értem, hogy miért nem, hiszen szuper 6 számot hallhatunk a németektől, a megszokott agresszív stílusukban. Ez amolyan in-your-face, elég metálos beütésű, de alapvetően a "hardcore hagyományokhoz hű" anyag lett, logikus folytatása a már szinte klasszikusnak nevezhető "The Next Round" lemezüknek. Talán egy kicsit súlyosabbak lettek zeneileg ezúttal, viszont minden más maradt a régiben. Némethez képest elég trágár szövegek váltogatják a szokásos angol dalokat, amik szintén a keletnémet életérzést színezik, ilyen tough guy-stílusban. Nekem mindez eddig is bejött, dacára annak, hogy mély politológiai gondolatokat ezúttal sem osztanak meg velünk, de nem is ezért vettük meg a cédét. Edzésre viszont kiváló, amíg jártam sportolni, minden 12 km futás alatt lement legalább egy lemezük, szóval motivációs erőben ez az anyag sem szűkölködik. A kivitelezés a szokásos profi OPOS minőség, erről nincs is mit mondani, teljesen más képi világot és színvonalat képvisel, mint szinte bármi a mozgalom egyéb kiadóinak munkáinál (nem leszólva persze másokat sem, de az OPOS csapata tényleg magasan üt mindent).