Oldschool: Path of Resistance - Fight the System

Ebben a hónapban is itt vagyunk az Old-School Rovatunkkal. A színtér egyik legjobb bandájának az első demóját vesszük szemügyre, a Path of Resistance – Fight the System, 2003-ból. Én személy szerint imádom a demókat, ha nem egy egykazettás magnóval van felvéve, mondjuk annak is megvan a varázsa, de ebben az esetben nem kell ettől tartani.

A kiadvány fizikailag nagyon tetszetős digipack formátumban jelent meg az SFH Records jóvoltából. Ők azóta is nagyon sok jó hc cuccot adtak ki. A graffiti dizájn nagyon menő a borítón, a dalszövegeket hiányolom, de ha kinyitom a fülem, azért lehet valamennyit érteni belőle. Az első szám egy Amerikai história X bevágással kezdődik, ami ennyi év távlatából elég vicces, de aztán indul is a zene. Nagyon jó, nyers hangzás, gyors, egyszerű riffek, rövid számok néhány breakdown résszel. A basszusgitárt is lehet itt-ott hallani, hogy nem mindig ugyanazt játssza, mint a gitár és az ének sincs túlvariálva. A harmadik szám elején meg a Star Wars-ból van bevágva egy kis részlet. George Lucas nem biztos hogy engedélyezte, mondjuk amíg nem a fénykardot „veszi kölcsön” valaki, addig gondolom nem bánja. Amúgy szerintem ez az album legjobb száma, ami arról szól, hogy a két zsákutca mellett (vagyis a kommunizmus és a kapitalizmus mellett) a harmadik út, az NS járható csak. Van még egy filmbevágás az ötödik szám előtt, de azt sajnos nem ismertem fel. A hét szám 16 percet foglal el a cd-n. Tökéletes bemutatkozás. Néhány számcím magyarra fordítva: Törlesztés, Szeretet-Gyűlölet-Öröm és Fájdalom, Az élet fájdalom.

Aztán 2008-ban megjelent a demó bakelitlemezen is némi bónusszal és új borítóval, ami még jobb lett, mint az eredeti. Az A oldalra a 2002-es demójuk került, a B oldalon meg egy kis koncertfelvétel, ami ha minden igaz, a legelső koncertjükről van és még több demó felvétel 2004-ből. A koncertfelvételek kicsit érdekesek, egy-egy Judas Priest, Sepultura és Twisted Sister feldolgozás. A maradék demó felvételek is nagyon rendben vannak, mondjuk jóval nyersebben szólnak, mint a másik oldalon. Néhány számcím magyarra fordítva: A kapitalizmus kinyír, A munka ünnepe, Evés az ördöggel.

Összegzésül annyit, hogy a lemez nagyon jó felvezetése a 2005-ben megjelent első teljes albumuknak, már csak azért is, mert több szám is szerepel a demóról az albumon. Mindenképpen megérdemelte az újrakiadást bakelitlemezen is. Aki szereti az nshc-t és gyűjti is a kiadványokat, annak nem hiányozhat a gyűjteményéből.