W.U.T. - If We Die Tomorrow – Fehér Törvény - Moshpit
-Szászország, 2009. Augusztus 22.-
A magyar zenekarral együtt indultunk el Budapestről a koncert előtti napon, iszonyatos hőségben Németországba, hogy megnézzük élőben is végre, mit tudnak ezek a német NSHC bandák a valóságban. Az út jó hangulatban telt, rengeteget élcelődtünk egymáson és egymással, de ez mindig az ilyen külföldi utazások velejárója, gondolom mondanom sem kell!
Némi negatív tapasztalattal is gazdagabbak lehettünk, ugyanis sajnálatos módon útközben már a sztrádáról is látható volt, hogy bizony Szlovákia és Csehország is mérföldekkel jár a mai Magyarország előtt; az annak idején itthon némi pejoratív felhanggal emlegetett egykori Csehszlovákia már inkább hasonlít egy igazi európai országhoz, mint -sajnos – hazánk egyes régiói (pl. Budapest koszos utcái). Persze nyilván náluk nem is úgy „dübörög a gazdaság” és a kormányfő sem ússza meg némi kődobálással, ha beismeri, hogy hazudik, mint felénk. Ez csak a mi kis privát banánköztársaságunkban fordulhat elő.
Igen gyors utazás után érkeztünk meg a szállásunkra, ahonnan lehetőségünk nyílt volna egyből továbbutazni egy NS black metal koncertre a környéken, de letettünk róla, mert a gárda nagy része fáradt volt, és így legalább némi érdemi beszélgetést is folytathattunk a rég látott ismerősökkel és barátokkal.
Megjegyzendő, hogy maga a szállás és a másnapi koncert is egy, az olasz Casa Pound hálózathoz hasonlító helyen, azaz a helyi bajtársi kör által birtokolt (!) bérházban volt. Mivel a környék igen szegény és nagy az elvándorlás a régióból, így a környékbeli nemzeti erők az elmúlt években arra fordíthatták az anyagi erőforrásaikat, hogy megvásároljanak egy üresen álló többemeletes bérházat relatíve olcsón, amit kulturális központnak alakítottak (illetve alakítanak át mind a mai napig) maguknak. Könyvtár, edzőterem, konyha, alvószobák és koncertterem is található az épületben, ami mindenképpen elismerésre méltó eredmény egy ilyen kis városban tevékenykedő csoporttól.
A koncert napja némi „kultúrturizmussal” indult, megnéztük a helyi nevezetességeket és a városi múzeumot is, utána meg elkezdtünk készülődni az estére. Rendkívül példás vendéglátásban volt részünk: vendéglátóink végig etettek-itattak minket, gyakorlatilag semmire sem volt gondunk.
Az esti programot eredetileg nem a házban kívánták lebonyolítani, hanem egy „profi” rendezvényteremben valahol a környéken, de a szervezőkön kívül álló okok miatt ez meghiúsult, amit sajnos a koncert hangzása sínylett meg végül, mert a hangfelszerelés és a hely akusztikája nem hozta ki a fellépő zenekarokból a maximumot. Persze az ember örült, hogy egyáltalán a buli megvalósulhatott, ugyanis Németországban messze nem olyan könnyű egy efféle rendezvényt lebonyolítani, mint itthon.
Elsőként az ezen a estén debütáló környékbeli W.U.T. volt hallható, akik az R.A.C. és a metál egyfajta keverékét játszották. A közelmúltban jelent meg a demojuk is, sajnos ebből a koncerten még nem árultak egy darabot sem. A helyi közönség láthatólag fellelkesedett az előadásukon, én annyira nem voltam lenyűgözve a produkciótól, mert ebből a típusú zenéből már rengeteg hasonlót láthatott/hallhatott bárki, aki odafigyel az újabb német bandákra. Én talán az X.X.X. nevezetű formációhoz tudnám hasonlítani őket a legjobban, és gondolom ők sem sértődnének meg az összehasonlítástól.
Következőként a Fehér Törvény lépett fel, amiről sajnos lemaradtam, mert az udvaron körbenéztem az árusok portékái és a német barátaim után. Sajnos elég kevés árus jött, így gyorsan elment a szuvenírvásárlási kedvem, de a sok régi ismerős és az általában igen barátságos közeg kárpótolt mindenért. A Fehér Törvény egyébként – szemtanúk elmondása alapján- az „est fénypontja” volt, nagyon beindult rájuk a közönség, ami Maci előadásmódját és az új számokat ismervén nem túl meglepő. Aki figyelemmel követte a zenekart az újjáalakulása óta eltelt időben, az láthatja a fejlődést. Bár én sosem fogok belépni a banda rajongói klubjába, de mindenképpen főhajtással adózom előttük, hogy még külföldön is ilyen elismerést tudtak kivívni maguknak. Jó egy óra múlva fejezték be, és átadták a terepet az általam már nagyon várt If We Die Tomorrow-nak. Róluk tudni kell, hogy 2006-ban alakultak, és az akkor még működő Guiltily the Pain dobosa felel azóta is az ütősszekcióért a zenekarban, ami önmagában érdekessé tette a társaságot, ezenfelül kiadtak a közelmúltban egy demot is az OPOS Records-nál, ami (a gyenge hangzás ellenére is) felkeltette az érdeklődésemet az irányukba. Eredetileg ezt az estét lemezbemutatóként akarták beharangozni, de a megjelenés óta eltelt hosszabb idő miatt inkább letettek erről. Élőben amúgy igen meggyőző volt az előadás, nagyon beleélték magukat a srácok. Eljátszották az összes számot a demoról, ami itt sokkal jobban szólt és sokkal élvezhetőbb volt, mint a lemezen. Én ugyan valami grindcore-féleséget vártam tőlük még a lemez megszerzése előtt, de ebben csalatkoznom kellett, inkább „sima” hardcore zenét játszanak, erős (néhol grind-os) dobbal. Sajnos bőgősük nincs, és elférne még egy másodgitáros is a fellépések során a színpadon, de így is jó benyomást tettek a közönségre és mindenképpen leszögezendő, hogy nagy jövő várhat még a csapatra.
Utolsóként a Moshpit került színpadra, akiknek ez egy igen fontos fellépésük volt, mert itt mutatkozott be a közönségnek az új énekesük, akit nemrég „szereztek be”, így ez a buli volt a pesti koncert előtti „főpróba”. Emiatt kicsit vegyes érzelmeink is voltak az előadás kapcsán, mert a régi énekes hangja mindenképpen rendkívül markáns volt és egy ilyen torkot komoly kihívás pótolni. A buli során arra a következtetésre jutottunk, hogy ez nem is sikerült száz százalékosan, bár hozzá kell tenni, hogy a lámpaláz és a technikai nehézségek (nevezetesen a gyenge hangzás) is rontottak az összhatáson. A pesti koncerten egy héttel később már sokkal jobb benyomást tett mindenkire az új „szerzemény”, de világos, hogy még hosszú gyakorlás kell ahhoz, hogy a kellő rutint és hangszínt elérje. A muzsikusok egyébként zseniálisak, de erre már a tavalyi pesti Brainwash fellépésen is rájöttünk (a két csapat felállása 70%-ban megegyezik). A késő éjszakába nyúló buliról sorra mentek haza az emberek, a végére sajnos már kevesen maradtak, pedig még Skrewdriver számokat is lenyomtak a hangulatot fokozandó, de a végére már csak néhány tucatnyian ácsorogtunk a teremben.
Buli után rövid időt alvással töltöttünk, majd elindultunk hazafelé.
Mindent összegezve remek hangulatú, rendkívül élményteli út volt ez, amit nagyban emelt a szervezők hihetetlen barátságossága és vendégszeretete, biztosan megyünk még párszor.
Moshpit interjú
2., Hogyan jellemeznétek a zenéteket? Milyen irányzathoz sorolnátok? 
5., Várhatunk valami új anyagot a Moshpittől a közeli jövőben? Esetleg valamelyik projecttől?
