https://www.youtube.com/watch?v=edIqo45oHmg
2019. február 28., csütörtök
Ação Extrema - São Paulo vai explodir (új vídeo)
A már pár hete nálunk is bemutatott brazil hatecore alakulat, az Ação Extrema új számot tett ki a netre "São Paulo vai explodir" címmel, amihez klipet is gyártottak.
https://www.youtube.com/watch?v=edIqo45oHmg
https://www.youtube.com/watch?v=edIqo45oHmg
2019. február 26., kedd
Új impresszum / New impressum
Update-eltük a blogon levő impresszumunkat, mert már évek óta terveztük, hogy egyértelműbbé tesszük a Nagyközönség számára, hogy mivel is foglalkozunk és milyen szellemiséget követünk:
Kik is vagyunk? Egy kis magyar blog, amit "Underground Revolution"-nak kereszteltünk el. Az Underground Revolution 2009-ben indult el azzal a céllal, hogy legyen végre egy kizárólag hardcore-ral (és egy kicsit metállal is) foglalkozó jobboldali zenei blog végre a palettán, ami bemutatja a magyar NSHC színteret és zenekarait a nagyvilágnak, valamint a kinti színteret és csapatokat a magyar közönségnek. Híreinket, interjúinkat, lemezkritikáinkat, koncertbeszámolóinkat főleg magyarul publikáljuk, de ha angolul vagy németül meginterjúztatunk valakit, akkor kitesszük az eredeti nyelven készült irományt is, hogy a magyarul nem beszélő közönséget is elérjük vele. Bár mi magunk jobboldaliak vagyunk, mégsem foglalkozunk politikai hírekkel, demonstrációkkal, szervezetekkel és aktivitással, erre ott van tucatnyi egyéb újság/weblap/blog, mi kizárólag a zenére fókuszálunk. Nem közlünk RAC és Oi! zenei cikkeket sem; nem azért mert nem szeretjük ezeket, hanem mert az elején eldöntöttük, hogy hardcore-ral (meg valamennyi thrash és death metallal és némi grindcore-ral) akarunk foglalkozni. Néha megjelentetünk "mainstream" HC zenekarokról szóló írásokat is, hogy ne legyünk túl egysíkúak (és mert azt gondoljuk, hogy ráfér a színtérre, hogy megismerjenek más zenéket is a mozgalmunk által kínáltakon túl is). Alapvetésünk a pozitív hozzáállásra való törekvés és az ellenségeskedés elkerülése; ez a blog (és mi magunk is) "pro" és nem "contra" beállítottságú (a magyar olvasók kedvéért itt megemlítenénk, hogy az "Én "pro" vagyok és nem "contra" fordulatot 1999-ben Tudós-Takács János szájából hallotta jelen sorok írója és azóta ezt a szellemiséget igyekszik meghonosítani a mozgalomban); hitünk szerint ez az általános pozitív hozzáállás a záloga a magyarság és Európa túlélésének. Ebben a szellemiségben nem támogatunk semmiféle sovinizmust és belső csatározást sorainkban. Előfordulhat persze, hogy ezt a szellemiséget nem teszik magukévá az általunk megszólaltatott interjúalanyok - ez az ő döntésük és mi nem fogunk ítélkezni mások véleménye felett, mi nem cenzúrázunk. Támogatjuk a straight edge életmódot (bár mi magunk és a blog nem sXe), a DIY-t és az underground szemléletet, hiszen "hardcore is more than music", azaz a hardcore több, mint zene és hisszük, hogy a hardcore nem csak a vörösöké.
We updated our impressum on the blog :
Who we are? We are a small, Hungarian musical blog, called "Underground Revolution". Underground Revolution was started back in 2009. with the aim to start a clearly hardcore (and a bit metal) oriented, politically rightwing musical blog to introduce the Hungarian NSHC bands and scene to the world and to introduce the worldwide NSHC scene and its bands to the Hungarian public. We publish news, interviews, gig and cd reviews mostly in Hungarian, but if we conduct an interview in English or in German, we publish the original version too to reach nonhungarian audience too. However we are politically rightwing, we do not publish news on political demos, organistions, activities, etc.; we clearly focus on music. There are dozens of other newspapers/websites/blogs/etc. which handle daily political issues. We publish neither RAC nor Oi! music related articles and news. Not because we don't like that type of music - we only decided that we want to focus only on HC (and sometimes on death and thrash metal, maybe on grindcore). We write sometimes articles or news from "mainstream" HC bands too to avoid being boring (and because we think that the scene should take inspiration from external musical sources too). Our overall policiy is trying to be positive and never offensive; we are "pro" and not "contra" because we think that this kind of overall positive attitude will save Hungary and Europe. In this spirit we do not support any type of chauvinism and infighting within the movement. However, it can happen that bands in our interview section do not share this idea - it is their decision, we do not judge them for their opinion, we are not censors. We also support straight edge (although we in person are not sXe), DIY and underground mentality - hardcore is more than music and hardcore does not belong to the reds only.
Kik is vagyunk? Egy kis magyar blog, amit "Underground Revolution"-nak kereszteltünk el. Az Underground Revolution 2009-ben indult el azzal a céllal, hogy legyen végre egy kizárólag hardcore-ral (és egy kicsit metállal is) foglalkozó jobboldali zenei blog végre a palettán, ami bemutatja a magyar NSHC színteret és zenekarait a nagyvilágnak, valamint a kinti színteret és csapatokat a magyar közönségnek. Híreinket, interjúinkat, lemezkritikáinkat, koncertbeszámolóinkat főleg magyarul publikáljuk, de ha angolul vagy németül meginterjúztatunk valakit, akkor kitesszük az eredeti nyelven készült irományt is, hogy a magyarul nem beszélő közönséget is elérjük vele. Bár mi magunk jobboldaliak vagyunk, mégsem foglalkozunk politikai hírekkel, demonstrációkkal, szervezetekkel és aktivitással, erre ott van tucatnyi egyéb újság/weblap/blog, mi kizárólag a zenére fókuszálunk. Nem közlünk RAC és Oi! zenei cikkeket sem; nem azért mert nem szeretjük ezeket, hanem mert az elején eldöntöttük, hogy hardcore-ral (meg valamennyi thrash és death metallal és némi grindcore-ral) akarunk foglalkozni. Néha megjelentetünk "mainstream" HC zenekarokról szóló írásokat is, hogy ne legyünk túl egysíkúak (és mert azt gondoljuk, hogy ráfér a színtérre, hogy megismerjenek más zenéket is a mozgalmunk által kínáltakon túl is). Alapvetésünk a pozitív hozzáállásra való törekvés és az ellenségeskedés elkerülése; ez a blog (és mi magunk is) "pro" és nem "contra" beállítottságú (a magyar olvasók kedvéért itt megemlítenénk, hogy az "Én "pro" vagyok és nem "contra" fordulatot 1999-ben Tudós-Takács János szájából hallotta jelen sorok írója és azóta ezt a szellemiséget igyekszik meghonosítani a mozgalomban); hitünk szerint ez az általános pozitív hozzáállás a záloga a magyarság és Európa túlélésének. Ebben a szellemiségben nem támogatunk semmiféle sovinizmust és belső csatározást sorainkban. Előfordulhat persze, hogy ezt a szellemiséget nem teszik magukévá az általunk megszólaltatott interjúalanyok - ez az ő döntésük és mi nem fogunk ítélkezni mások véleménye felett, mi nem cenzúrázunk. Támogatjuk a straight edge életmódot (bár mi magunk és a blog nem sXe), a DIY-t és az underground szemléletet, hiszen "hardcore is more than music", azaz a hardcore több, mint zene és hisszük, hogy a hardcore nem csak a vörösöké.
We updated our impressum on the blog :
Who we are? We are a small, Hungarian musical blog, called "Underground Revolution". Underground Revolution was started back in 2009. with the aim to start a clearly hardcore (and a bit metal) oriented, politically rightwing musical blog to introduce the Hungarian NSHC bands and scene to the world and to introduce the worldwide NSHC scene and its bands to the Hungarian public. We publish news, interviews, gig and cd reviews mostly in Hungarian, but if we conduct an interview in English or in German, we publish the original version too to reach nonhungarian audience too. However we are politically rightwing, we do not publish news on political demos, organistions, activities, etc.; we clearly focus on music. There are dozens of other newspapers/websites/blogs/etc. which handle daily political issues. We publish neither RAC nor Oi! music related articles and news. Not because we don't like that type of music - we only decided that we want to focus only on HC (and sometimes on death and thrash metal, maybe on grindcore). We write sometimes articles or news from "mainstream" HC bands too to avoid being boring (and because we think that the scene should take inspiration from external musical sources too). Our overall policiy is trying to be positive and never offensive; we are "pro" and not "contra" because we think that this kind of overall positive attitude will save Hungary and Europe. In this spirit we do not support any type of chauvinism and infighting within the movement. However, it can happen that bands in our interview section do not share this idea - it is their decision, we do not judge them for their opinion, we are not censors. We also support straight edge (although we in person are not sXe), DIY and underground mentality - hardcore is more than music and hardcore does not belong to the reds only.
Lemezkritikák már megint
Két hete már tettünk ki pár kritikát időhúzásként, mivel szokás szerint öt zenekarra várunk, hogy válaszoljon végre a kérdéseinkre, de mivel a művészek szeretik jól megfontolni a mondanivalójukat, inkább passzolták a februári hónapot is, így jobb híján elővettünk megint pár régebbi írást az aranytartalékból, hogy híreken kívül legyen már valami saját kontent is végre az oldalon:
14 Sacred Words - Dancing in the ashes (Megj.: 2018., OPOS Records)
Az amerikai illetőségű egyszemélyes metalcore projekt amolyan "Moshpit US módra", bár annál erőszakosabb és néhol inkább deathcore-ba hajló zenét szállít a nagyérdeműnek, amihez viszont olyan tiszta és szuper hangzást párosítanak, amit tényleg csak a Moshpitnál hallani. Bár a dob "gépi", azonban igazán profi módon megszerkesztett a dolog; ha nem tudnám, hogy nem "igazi", akkor simán elhinném, hogy csak valami stúdióban agyoneffektezett, de egyébként hangszereken feljátszott valami. A "Dancing in the ashes" a 14SW következő nagylemezét hivatott felvezetni, egyfajta betekintést adnak abba, hogy mit is várhatunk tőlük a közeljövőben. Bár én személy szerint nem vagyok vevő a műfajra, ez az anyag mégis meggyőzött, mert Jason itt olyan hangszeres tudást prezentált, ami előtt nem lehet szó nélkül elmenni. A CD-n hallható három tételből mindhárom tökéletesen kidolgozott, simán elmenne "mainstream" anyagnak is; nagyon rég nem érkezett ilyen színvonalú anyag az Államokból (hacsak a régi klasszikusokat -mint a BfG meg a H8machine- nem számítjuk), így adott a kérdés, hogy vajon mire számíthatunk még a jövőben ettől a projekttől? Reméljük, hogy nemsokára választ kapunk!
xDasslerx – White Flames (Megj.: 2017., Leveler Records)
Valószínűleg nem nagy titok a blog olvasóközönsége előtt, hogy a Permből származó xDasslerx jelen sorok szerzőjének egyik nagy kedvence; annyira, hogy a csapat számomra már most is az egyik dobogós versenyző a képzeletbeli Nagy NSHC Versenyen. Amióta csak B. Tibi barátom felhívta a figyelmemet az oroszokra valami letöltős oldalon, azóta merev figyelemmel kísérem a tevékenységüket és eddig nem is okoztak csalódást. Az első két lemezük színvonalban emelkedő tendenciát mutatott, ezért nagyot dobbant tavalyelőtt a szívem, amikor megláttam a német Leveler Records kínálatában (és gondozásában) a soron következő új anyagukat, a White Flames-t. Maga a korong 10 tracket tartalmaz, ebből két szám feldolgozás (az egyik egy T.N.F. dal átirata), az utolsó meg egy instrumentális outro. A szövegek oroszul vannak, így sajnos a tartalmukra csak következtetni tudok (bár gondolom a szokásos tough guy duma megy rajta, aminek a lényege, hogy mindenkit kiütnek a világból). A számok sajnos eléggé semmilyenre sikerültek, mármint a Dasslerhez képest semmilyenre. Nagyon jó a zene, tényleg megint fejlődtek technikailag, de ezúttal mintha kicsit kifogyott volna belőlük a szusz és ezúttal nem lehet azt mondani, hogy kivétel nélkül mindegyik tétel egy NSHC himnusz. Sajnos túl sok a "töltelék" dal, amiket onnan lehet felismerni, hogy nem tudom megkülönböztetni őket egymástól. Persze kivétel most is van, amitől a zenekar mégis a műfaj egyik királya és ez a "Деградация Масс" című dal, ami a tömegek elfajzásáról szól és ez tényleg nagyon ott van, hozza az előző lemezek átütő erejét (és még csordavokál is van benne). Ami még megemlítendő, az az ének megváltozása a régebbi anyagokhoz képest, ezúttal sokkal erőtlenebb és szürkébb az is sajnos, pedig ez nem volt eddig probléma soha. A lemez körítése se valami nagy eresztés, ennél többet érdemelt volna a Dassler és a Leveler Records-tól is sokkal jobb cuccokat szoktam meg eddig, de ez a gagyi halálfejes címlap és a kettőbe hajtott, még a szövegeket sem tartalmazó booklet nem a kiadó legnagyobb dobásaként fog bevonulni a történelembe. Persze a fentiek alapján az jöhet le, hogy az album szar; nos egyáltalán nem az, sőt, kurva jó a nagy átlaghoz képest, de a bennem élő kisgyermek menő japán gyártású távirányítós kisautót szeretett volna karácsonyra, azonban a Jézuska egy kínai piacos fröccsöntött valamit hozott helyette, ami egyébként szép, lehet vele játszani, gurul is meg minden, de na...
Pugilato – Non Erit Pax (Megj.: 2016., No Tan Casual)
Amikor 2 éve megjelent a spanyolok lemeze, csináltak hozzá egy videót is (a "Sacrificio y disciplina" című számhoz), ami ilyen feszítős-keménykedős klip volt (tudjátok: lepukkant helyszínen zenél a banda, aztán jön a vágókép, amikor is nagy zorkón kutytát sétáltatnak a kigyúrt napszemüveges faszik a tetovált forrónadrágos barátnőikkel és közben nagyon keményen jönnek a kamera felé belassítva, megint vágás, ezúttal a zenekar mögött csápolnak a kigyúrt haverok, stb.) és le is szóltam a dolgot, mert elég klisés volt az egész, amire megkaptam valami kommentelőtől, hogy "Csinálj jobbat!". Nos, felesleges ilyen internetes vitákba belemenni, nem is foglalkoztam a lemezzel különösebben, amíg bele nem futottam a Right Hardcore Crew oldalán az albumba és bele nem hallgattam. Ott meggondoltam magamat a lemezt illetően, mert a többi dalt átnyálazván már jobban tetszett a mű. Tudni kell a valladolidi illetőségű bandáról, hogy a tagok közül többen megfordultak a Mas Que Palabras nevű hatecore formációban, ami a maga idejében letett pár egészen vállalható cuccot az asztalra, így mindenképpen érdemesnek láttam, hogy adjak egy esélyt a Pugilatonak. Miután a letöltő oldalak gyakorlatilag 99%-ban kivégezték a hazai CD piacot és a baráti körben senki nem árulta a lemezt, kénytelen voltam külföldről beszerezni és várni egy laza hónapot az érkezésére, de a végeredményt tekintve azt hiszem, hogy megérte. Bár a Mas Que Palabras nyomai érezhetőek a lemezen, de azért ez mégis minőségi ugrás ahhoz képest. Végig nagyon feszes a tempó, tényleg hozza a spanyolos életérzést és megy hozzá a az ordítós, hadarós ének is. Bár nem igazán mondanám hardcore-nak a stílust, inkább valamiféle metálnak nevezhető a muzsika, de azért díszítésnek van pár hácés beatdown meg együtténekelős csordavokál is. Ami nekem kifejezetten tetszett, az a dob, ami a szinte megállás nélkül pergő duplázóval olyan aláfestést ad az albumnak, hogy tényleg magával tudja ragadni a hallgatót az egész. Bár a spanyolviaszt (ez volt a fos szóviccek helye) most sem találják fel és ezúttal sem bújt elő egy új Blue Eyed Devils a hispán félszigetről, de a minőségi zene tényleg adott. Még akkor is, ha az unalomig erőltetett technikás szólókat húszezerszer hallottam már más zenekaroknál is és igazából talán sokkal jobbat is tenne az összhatásnak, ha mindezt elhagynák és tényleg a nyersességre törekednének, mert így néha kicsit unalmas tud lenni a dolog. A 13 szám kellemes meglepetés egy új zenekartól, igen korrekt műsoridő ez egy bemutatkozáshoz. A lemezborító nem rossz, vannak benne dalszövegek és fotók, bár csak ezek kedvéért nem vettem volna meg a CD-t. Összességében jól sikerült anyag a "Non erit pax", a spanyol nyelv rajongóinak különösen ajánlanám a meghallgatását (és megvásárlását).
Az amerikai illetőségű egyszemélyes metalcore projekt amolyan "Moshpit US módra", bár annál erőszakosabb és néhol inkább deathcore-ba hajló zenét szállít a nagyérdeműnek, amihez viszont olyan tiszta és szuper hangzást párosítanak, amit tényleg csak a Moshpitnál hallani. Bár a dob "gépi", azonban igazán profi módon megszerkesztett a dolog; ha nem tudnám, hogy nem "igazi", akkor simán elhinném, hogy csak valami stúdióban agyoneffektezett, de egyébként hangszereken feljátszott valami. A "Dancing in the ashes" a 14SW következő nagylemezét hivatott felvezetni, egyfajta betekintést adnak abba, hogy mit is várhatunk tőlük a közeljövőben. Bár én személy szerint nem vagyok vevő a műfajra, ez az anyag mégis meggyőzött, mert Jason itt olyan hangszeres tudást prezentált, ami előtt nem lehet szó nélkül elmenni. A CD-n hallható három tételből mindhárom tökéletesen kidolgozott, simán elmenne "mainstream" anyagnak is; nagyon rég nem érkezett ilyen színvonalú anyag az Államokból (hacsak a régi klasszikusokat -mint a BfG meg a H8machine- nem számítjuk), így adott a kérdés, hogy vajon mire számíthatunk még a jövőben ettől a projekttől? Reméljük, hogy nemsokára választ kapunk!
Valószínűleg nem nagy titok a blog olvasóközönsége előtt, hogy a Permből származó xDasslerx jelen sorok szerzőjének egyik nagy kedvence; annyira, hogy a csapat számomra már most is az egyik dobogós versenyző a képzeletbeli Nagy NSHC Versenyen. Amióta csak B. Tibi barátom felhívta a figyelmemet az oroszokra valami letöltős oldalon, azóta merev figyelemmel kísérem a tevékenységüket és eddig nem is okoztak csalódást. Az első két lemezük színvonalban emelkedő tendenciát mutatott, ezért nagyot dobbant tavalyelőtt a szívem, amikor megláttam a német Leveler Records kínálatában (és gondozásában) a soron következő új anyagukat, a White Flames-t. Maga a korong 10 tracket tartalmaz, ebből két szám feldolgozás (az egyik egy T.N.F. dal átirata), az utolsó meg egy instrumentális outro. A szövegek oroszul vannak, így sajnos a tartalmukra csak következtetni tudok (bár gondolom a szokásos tough guy duma megy rajta, aminek a lényege, hogy mindenkit kiütnek a világból). A számok sajnos eléggé semmilyenre sikerültek, mármint a Dasslerhez képest semmilyenre. Nagyon jó a zene, tényleg megint fejlődtek technikailag, de ezúttal mintha kicsit kifogyott volna belőlük a szusz és ezúttal nem lehet azt mondani, hogy kivétel nélkül mindegyik tétel egy NSHC himnusz. Sajnos túl sok a "töltelék" dal, amiket onnan lehet felismerni, hogy nem tudom megkülönböztetni őket egymástól. Persze kivétel most is van, amitől a zenekar mégis a műfaj egyik királya és ez a "Деградация Масс" című dal, ami a tömegek elfajzásáról szól és ez tényleg nagyon ott van, hozza az előző lemezek átütő erejét (és még csordavokál is van benne). Ami még megemlítendő, az az ének megváltozása a régebbi anyagokhoz képest, ezúttal sokkal erőtlenebb és szürkébb az is sajnos, pedig ez nem volt eddig probléma soha. A lemez körítése se valami nagy eresztés, ennél többet érdemelt volna a Dassler és a Leveler Records-tól is sokkal jobb cuccokat szoktam meg eddig, de ez a gagyi halálfejes címlap és a kettőbe hajtott, még a szövegeket sem tartalmazó booklet nem a kiadó legnagyobb dobásaként fog bevonulni a történelembe. Persze a fentiek alapján az jöhet le, hogy az album szar; nos egyáltalán nem az, sőt, kurva jó a nagy átlaghoz képest, de a bennem élő kisgyermek menő japán gyártású távirányítós kisautót szeretett volna karácsonyra, azonban a Jézuska egy kínai piacos fröccsöntött valamit hozott helyette, ami egyébként szép, lehet vele játszani, gurul is meg minden, de na...
Amikor 2 éve megjelent a spanyolok lemeze, csináltak hozzá egy videót is (a "Sacrificio y disciplina" című számhoz), ami ilyen feszítős-keménykedős klip volt (tudjátok: lepukkant helyszínen zenél a banda, aztán jön a vágókép, amikor is nagy zorkón kutytát sétáltatnak a kigyúrt napszemüveges faszik a tetovált forrónadrágos barátnőikkel és közben nagyon keményen jönnek a kamera felé belassítva, megint vágás, ezúttal a zenekar mögött csápolnak a kigyúrt haverok, stb.) és le is szóltam a dolgot, mert elég klisés volt az egész, amire megkaptam valami kommentelőtől, hogy "Csinálj jobbat!". Nos, felesleges ilyen internetes vitákba belemenni, nem is foglalkoztam a lemezzel különösebben, amíg bele nem futottam a Right Hardcore Crew oldalán az albumba és bele nem hallgattam. Ott meggondoltam magamat a lemezt illetően, mert a többi dalt átnyálazván már jobban tetszett a mű. Tudni kell a valladolidi illetőségű bandáról, hogy a tagok közül többen megfordultak a Mas Que Palabras nevű hatecore formációban, ami a maga idejében letett pár egészen vállalható cuccot az asztalra, így mindenképpen érdemesnek láttam, hogy adjak egy esélyt a Pugilatonak. Miután a letöltő oldalak gyakorlatilag 99%-ban kivégezték a hazai CD piacot és a baráti körben senki nem árulta a lemezt, kénytelen voltam külföldről beszerezni és várni egy laza hónapot az érkezésére, de a végeredményt tekintve azt hiszem, hogy megérte. Bár a Mas Que Palabras nyomai érezhetőek a lemezen, de azért ez mégis minőségi ugrás ahhoz képest. Végig nagyon feszes a tempó, tényleg hozza a spanyolos életérzést és megy hozzá a az ordítós, hadarós ének is. Bár nem igazán mondanám hardcore-nak a stílust, inkább valamiféle metálnak nevezhető a muzsika, de azért díszítésnek van pár hácés beatdown meg együtténekelős csordavokál is. Ami nekem kifejezetten tetszett, az a dob, ami a szinte megállás nélkül pergő duplázóval olyan aláfestést ad az albumnak, hogy tényleg magával tudja ragadni a hallgatót az egész. Bár a spanyolviaszt (ez volt a fos szóviccek helye) most sem találják fel és ezúttal sem bújt elő egy új Blue Eyed Devils a hispán félszigetről, de a minőségi zene tényleg adott. Még akkor is, ha az unalomig erőltetett technikás szólókat húszezerszer hallottam már más zenekaroknál is és igazából talán sokkal jobbat is tenne az összhatásnak, ha mindezt elhagynák és tényleg a nyersességre törekednének, mert így néha kicsit unalmas tud lenni a dolog. A 13 szám kellemes meglepetés egy új zenekartól, igen korrekt műsoridő ez egy bemutatkozáshoz. A lemezborító nem rossz, vannak benne dalszövegek és fotók, bár csak ezek kedvéért nem vettem volna meg a CD-t. Összességében jól sikerült anyag a "Non erit pax", a spanyol nyelv rajongóinak különösen ajánlanám a meghallgatását (és megvásárlását).
Heritage H8Core - új dal
Az ígéretes kolumbiai hatecore csapat, a Heritage új próbatermi felvételt posztolt a Facebook oldalára, ami egészen megnyerő; annyira, hogy megosztjuk mi is:
2019. február 24., vasárnap
Facer minialbum
Online letölthetővé tette az orosz - permi - illetőségű Facer a legújabb minialbumát, amin 5 szám található és a "Сквозь бетонные стены" címet viseli, ami (ha a Google fordító nem téved) magyarul annyit tesz, hogy "Keresztül a betonfalakon" és az öt tétel nem is cáfolja meg a címben olvasható attitűdöt, tényleg ez a szemlélet érezhető a zenéjükön.
Ugyan a srácok itthon talán annyira nem ismertek még, de aki kicsit olvasgatja blogunkat, talán emlékszik még a xDasslerx interjúra, ahol a szintén permi csapat megemlítette már a Facert, mint jeles orosz beatdown hc csapatot (szerkesztőségünk azóta kíséri figyelemmel a nevezetteket) és az a helyzet, hogy valóban érdemes odafigyelni rájuk.
Akit érdekel a kislemez, az meghallgathatja a Facer VK.com oldalán
https://vk.com/facer59
vagy leszedheti a lenti linkről:
http://ifolder.com.ua/95cc70frby68.html
Ugyan a srácok itthon talán annyira nem ismertek még, de aki kicsit olvasgatja blogunkat, talán emlékszik még a xDasslerx interjúra, ahol a szintén permi csapat megemlítette már a Facert, mint jeles orosz beatdown hc csapatot (szerkesztőségünk azóta kíséri figyelemmel a nevezetteket) és az a helyzet, hogy valóban érdemes odafigyelni rájuk.
Akit érdekel a kislemez, az meghallgathatja a Facer VK.com oldalán
https://vk.com/facer59
vagy leszedheti a lenti linkről:
http://ifolder.com.ua/95cc70frby68.html
Random Change - ДЕТИ ТЕМНОТЫ clip premier
Debütált végül a Random Change nevű orosz zenekar nemrég nálunk is reklámozott új videója, a
'ДЕТИ ТЕМНОТЫ' címre keresztelt számhoz. Meglepően jól sikerült anyag, itthon maximum mainstream bandáktól láthattunk hasonló színvonalú megoldásokat.
https://www.youtube.com/watch?v=J9zfhbbDjYo
'ДЕТИ ТЕМНОТЫ' címre keresztelt számhoz. Meglepően jól sikerült anyag, itthon maximum mainstream bandáktól láthattunk hasonló színvonalú megoldásokat.
https://www.youtube.com/watch?v=J9zfhbbDjYo
Igazságtétel - új szám ízelítő
A nemrég alakult "Igazságtétel" nevű magyar HC alakulat új videót tett ki a FB oldalukra, egy új számukat bemutatandó. Első hallgatás után elég meggyőző volt a rövid részlet, reméljük sok ilyet hallunk majd tőlük a közeli jövőben!
2019. február 17., vasárnap
LTW ruházat
Ha nincs miben elmenni gyúrni, akkor a lengyel LTW gondoskodott rólad, nemsokára legyártatnak egy garnitúra sportcuccot az érdeklődőknek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)