1. Üdvözöllek, Barátom! Amennyire tudom, a zenekar egyszemélyes projektként üzemel, így arra kérnélek, hogy mutatkozz be az olvasóknak! Mikor kezdtél el zenélni? Mi volt az oka? Mivel foglalkozol a magánéletben?
Jason Augustus-nak hívnak, (jelenleg) én állok az egyszemélyes zenekar, a „14 Sacred Words” mögött. Zenélek, amióta csak az eszemet tudom. Kisgyermekkorom óta zongoráztam és játszottam minden kezem ügyébe kerülő hangszeren. Sosem kaptam formális képzést vagy bármi ilyesmit, csak simán rájöttem ezekre a dolgokra magamtól.
NS voltam majdnem egész életemben és ez a 14SW legfőbb hajtóereje. Míg jómagam kompromisszummentes NS vagyok, a zeném legfőbb üzenete a banda nevében is olvasható, ami maga a 14 Szó. Minden körülöttünk keringő politikai különbség ellenére mindannyian egyetértünk a kerítés ezen oldalán azzal, hogy a 14 szó a legfontosabb és legszentebb dolog.
A magánéletem nem esik túl messzire a nyilvános életemtől; igazából az egész egy nyitott könyv nagyjából. A zene a legfőbb szenvedélyem, de emellett szeretek olvasni, időt tölteni a családommal, sütögetni a szomszédokkal, hébe-hóba számítógépes játékokkal játszani, csak úgy elhúzni a sunyiba, stb..
2. A zenédet erőteljes metálos hardcore-ként írnám le. Jól látom ezt? Kérlek mondj valamit a zenei hatásaidról! Milyen zenéken nőttél fel?
Annyi címke, műfaj és alműfaj van csak azért, hogy az autista geek-ek merengjenek rajta... Tetszik a meghatározásod, használjuk ezt! Kategóriáját tekintve a 14SW-t metalcore-ként sorolom be. Igen, rengeteg különböző elemből áll, némelyik hagyományos, némelyik kevésbé. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy az én zeném olyan, mint a többi metalcore banda, mert úgy érzem, hogy rengeteg dolog választja el a projektemet a többitől, de túl egyszerű vagyok ahhoz, hogy besoroljam valamiféle csiricsáré absztrakt alműfajhoz.
Mindenfelől ért zenei befolyás; a legerősebb a Silent Hill soundtrackjeiből ért. Nem tudom, mennyire ismerik ezt az olvasók; a Silent Hill a '90-es évek közepéről származó számítógépes játéksorozat, ami egyszerre hátborzongató és atmoszférikus, rendkívüli drámai és gondolatébresztő történettel. Mindenesetre nekem a sorozat zenéje jött be a legjobban. Ezen felül minden mást is meghallgatok; black metal, death metal, speed metal, „hajas” metal, rock, pop, subidubi – még a szélbe kieresztett fing is meg tud ihletni valahogy.
Pár zenekar, amin felnőttem (próbáltam rövidre zárni a listát):
Cradle of Filth, Septic Flesh, Gorerotted, Dying Fetus, At The Gates, Dissection, Morbid Angel, Testament, Deicide (...de persze folytathatnám ezt a végtelenségig).
3., Hogy jött az ötlet, hogy a 14SW-t egyszemélyes projektként csináld meg? Szándékodban áll teljes felállásban élőben is fellépni?
Akkoriban túlsúlyban voltak a „pro” érvek a „kontrákkal” szemben. Teljes felállású zenekarral fellépni csodálatos élmény, főleg ha hasonló beállítottságú emberekkel hasonló beállítottságú embereknek játszol, de a stúdiózás már egy teljesen más történet. Az egyszemélyes zenekar végtelenül előnyös a felvételek során. Nincsenek időegyeztetési problémák, nincsenek késve érkező tagok, nincs olyan, hogy „Jaj, ma nem érzem a témát!” és ha bármelyik részt elrontom, az nem más hibája, hanem csak az enyém. Az egész hátránya egyértelműen az, hogy egyedül nem tudok fellépni. Ez egy ilyen „gyűlölöm/szeretem dolog”.
Tervezem, hogy teljes felállássá alakuljunk abban a reményben, hogy 2019-ben már élőben is felléphessünk. Kapcsolatba kerültem pár igen tehetséges és profi NS zenésszel, akik pont olyan elhivatottak, mint én, így a projekt új szintre emelkedhet. Még nem árulhatok el részleteket a tagságról, de amint véglegesítettük a dolgot, nyilvánosan be fogom jelenteni.
4., Olvastam a neten, hogy lesz új album. Mesélj erről valamit, kérlek! Ez is az OPOS Records-nál fog megjelenni? Zeneileg ugyanabban az irányban megy majd tovább minden, mint az előző lemezen?
Valóban készül az új 14SW album!Az OPOS fogja kiadni és igen, metalcore lesz, bár én nem az a típus vagyok, aki újra és újra ugyanazt a lemezt írja meg, mint pl. az Amon Amarth (bármennyire nagyszerűek is egyébként). A „fílingje” ugyanolyan lesz mint az előzőnek, de az eddig megírt számok sokkal erőszakosabbra sikerültek. A technika minőség sokkal nívósabb lesz, mert rengeteget tanultam a hangmérnöki tudnivalókról a legutolsó kiadvány óta és jelentős mértékben nőtt a hangszerek változatossága. Nem árulhatok el többet, csak annyit, hogy az új albumot egészen biztosan szeretni fogják az előző kedvelői.
5., Hogy találtál rá az európai OPOS Records-ra a lemezkiadás ügyében? Amennyire tudom, még mindig vannak aktív kiadók az Államokban, mint pl. a Label 56. Miért nem egy amerikai kiadót választottál?
Eredetileg a Label 56-nál akartam megjelentetni az albumot. Miután megkezdtem az előkészületeket, kapcsolatba lépett velem az OPOS Records és elgondolkodtam annak a lehetőségén, hogyha ez csak a Label 56-nál jönne ki, akkor valószínűleg betiltják majd Németországban. Amennyire megvetem a disztópikus német törvényeket, pont annyira szeretem a német népet, akárcsak a fehér amerikaiakat. Nem akarom, hogy eljárás induljon akár egyetlen német ellen is, csak mert élvezte a zenémet; ez volt annak a kulcsa, hogy miért két változatban jelent meg ugyanaz az album.
Az OPOS Records igazán nagyszerű és egy egész katalógusnyi zenekarral foglalkoznak, akiket én őszintén csodálok; egyszerűen nem engedhettem el a lehetőségét, hogy egy ilyen szakképzett, professzionális és az eszméhez hű kiadóval dolgozhassak.
6. Ha már amerikai kiadókról beszélünk: nem tudod, hogy a Final Stand Records miért fejezte be a tevékenységét? Szerintem azokban az időkben ők voltak a legjobb NS kiadó a világon, máig hiányzik a jelenlétük a színtérről.
Nem tudnám megmondani, hogy speciel ők miért zártak be. Rengeteg kiadó volt régebben az Államokban; a Resistance Records az egyik nevesebb volt közülük. Szerintem a bezárásukhoz több különböző együttható kombinálódása vezetett: az MP3 előretörése, meg az olyan szervezetek, mint az SPLC (akik folyamatosan megfigyelik a kiadókat és üzleteket) állandó társadalmi kiközösítéssel és gazdasági terrorizmussal való fenyegetőzése azokkal szemben, akik nem engedelmeskednek a követeléseiknek; akad pár ok, mindegyik tragikus.
Mindezek ellenére most megnyílt rá a lehetőség, hogy saját stúdiókhoz és hangmérnökökhöz jussunk, ezzel kijátszhatjuk a tőlünk elvett számos dolog iránti igényt. Megismétlem: a régi kiadók és bejáratott ösvények elvesztése tragikus, de meg kell vizsgálnunk azt is, hogy mit nyertünk ezzel. Az alkotás soha nem volt ilyen egyszerű és az egyetlen ember által elérhető célközönség soha nem volt ekkora; igazán érdekes a történelem ezen pillanatában élni.
7. Ezt a kérdést mindig fel akartam tenni USA-beli arcoknak: tudomásom szerint nincs (vagy csak alig van) kapcsolat az Egyesült Államokban és a Dél-Amerikában működő NS aktivisták és szervezetek között. Mit gondolsz erről? Mi lehet ennek az oka? Mi a véleményed a dél-amerikai NS/WP mozgalmakról úgy általában?
Nagyon szeretném, ha betekintést tudnék adni arra, hogy egyes csoportosulások miért torzsalkodnak egymással; szerény véleményem szerint ez csak felszínes szarakodás, legyen ez ideológiai, politikai vagy vallási különbség, esetleg csak simán apátia. A legtöbb szervezet itt az Államokban meglehetősen énközpontú és bár az én nézeteimhez hasonló ideológiát vallanak és terjesztenek, mégis gyakran kiderül, hogy a legfontosabb céljuk az, hogy ők legyenek a következő NSDAP. Úgy tűnik, hogy jobban érdekli őket a szervezetükkel való kérkedés és a társadalmi státuszuk és fontosságuk, mint a 14 Szó.
Úgy képzelem, hogy Dél-Amerikában (és a világ egyéb részein is) ugyanez megy. A dél-amerikai NS-ről ugyanaz a véleményem, mint a többiről is bárhol máshol: támogatom. Ha egy szervezet vállalja az NS ideológiát, mint a Nordic Resistance Movement, akkor bírják a támogatásomat. Akad azonban számos olyan szervezet is, akik úgy próbálnak okosok lenni, hogy azt hiszik, fel tudnak építeni egy NS mozgalmat titokban anélkül, hogy lelepleződnének valós szándékaik; ezeket elég nehezemre esik tisztelni. Már többször láthattuk, hogy ez a típusú „okosság” nem sikeres stratégia. Ebben a visszataszító korban szerintem már bőven elég szart nyomtak le az emberek torkán ahhoz, hogy a becsületesség és az igazság után áhítozzanak. Én azt mondom, kapják csak meg!
8. Egy másik kérdésem is van, amit mindig meg akartam kérdezni valakitől az Államokban: van feszültség a keleti part és a nyugati part lakói között? …és a mozgalmon belül?
Nem vagyok a kérdés szakértője. Nem igazán foglalkozom sem az itteni szervezetek ügyeivel, sem az általuk gerjesztett drámákkal vagy sikerekkel annyira ahhoz, hogy bármiféle igazi rálátásom legyen ezekre a dolgokra. Amit én láttam, azok alapján egyenlő mértékben van egység és széthúzás is. Egyes csoportok kijönnek egymással, egyesek meg utálják egymást. Van némi összetartás, de a tökéletes egységnek bőven híján vagyunk. Akár így, akár úgy, én kimaradok ebből. Ezeknek a szervezeteknek a tevékenysége főleg utcai demonstrációkból, matricázásból, szórólapozásból, egyetemi menetekből, beszédekből és tiltakozásokból, stb. áll. Bár soha nem ítélném el vagy nevezném jelentéktelennek az ilyen akciókat, de én nem veszek részt az ilyen jellegű aktivizmusban; legalábbis többé már nem. Nem az én stílusom, nem az én utam.
9. Az amerikai színtér manapság meglehetősen inaktívnak tűnik nekem. Vannak még zenekarok, szervezetek, kiadók, koncertek, stb.? Vagy az ottani színtér totál kipurcant?
A zenei részét tekintve koncertek csak helyi szinten vannak, ahol a fellépő zenekarok a jó öreg RAC színtér nyomdokain haladnak és főleg csak a baráti társaságok kedvéért jönnek össze. Nem igazán tudom, mennyire aktívak ezek a bandák, mert nem láttam túl sok új kiadványt. A jelenlegi amerikai zenei színtér legnagyobb hányadát az internetes meme-ek adják; az olyan kezdeményezések mint a Blink 1488 és a Xurious igen kiemelkedőek, bár az egyik csak paródia, a másik meg szöveg nélküli „fashwave” ( azaz NS elektronikus zene, a ford.).
Van pár barátom, akik mozgásba akarják lendíteni a dolgokat újra némi eredeti, profin összehozott NSHC-vel, de még semmi konkrétum nincs. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nagyon egyedül érzem magamat. Ha vannak errefele még aktív NSHC csapatok, akkor remélem, hogy kapcsolatba lépnek velem vagy legalábbis több jelet adnak majd a létezésükről.
A demonstrációkat illetően kicsit bedurvultak itt a dolgok az utolsó nagy ilyen esemény, a charlottesville-i után. Ha esetleg nem hallottál még róla, érdemes utánanézni. Évtizedek óta ez volt a legnagyobb demonstráció az Államokban és igazi telitalálatnak bizonyult. Az „A zsiványok nem fognak minket lecserélni” volt az a rigmus, ami bennem is erős visszhangot vert. Sajnos az állam úgy döntött, hogy totális zsarnokságba kapcsol át, bevonta az engedélyünket, engedély nélküli gyülekezésnek minősítették az egészet, majd gumibotozták, verték és letartóztattak mindenkit a mi oldalunkról, akit csak értek. Folyamatban lévő eljárások vannak olyan nacionalisták ellen, akik egyszerűen csak megvédték magukat, miután a rendőrségnek már kiadták az akciót lezáró utasítást. Ezután a demonstráció után többen vonakodnak attól, hogy másikat szervezzenek, bár hallomásból tudom, hogy párat mégis terveznek.
Általánosságban azt mondanám, hogy a színtér még messze nem múlt ki az Államokban, csak jelenleg éppen átrendeződéi szakaszban van, de ez már nagyon régóta várt és szükséges dolog volt mindenki számára, aki odafigyelt a történésekre.
10. Vannak olyan mostani amerikai bandák, amiket a figyelmünkbe ajánlanál? Esetleg egy amerikai NSHC csapat…?
Bármelyik bandát ajánlanám, azt az olvasók már valószínűleg ismerik. Final War, Max Resist, H8Machine, No Alibi, stb. Egyébiránt pár személyes jóbarátom is dolgozik éppen valamin, de ez még nem elérhető a nagy nyilvánosság számára. A legtöbb NS zene, amit hallgatok, Európából származik, ami az egyik oka annak, hogy miért is fókuszál a 14SW annyira Európára. Az első kritika, amit a 14SW miatt kaptam, a következő volt „Pont úgy szól, mint amiket Európában csinálnak.”, én meg csak lestem ott kifejezéstelenül és arra gondoltam, hogy „De mégis mire gondoltál, milyet fogunk csinálni?”.
A mainstream bandákat illetően biztosan akad pár, de inkább nem nevezném meg őket azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ez sosem lenne viszonozva részükről, csak a "Fuck off nazi punk" és a hozzá hasonló fárasztó, klisés olcsójánoskodásokat kapnánk.
11. Valahol azt olvastam, hogy New York vonzáskörzetében laksz. Kérlek mesélj erről valamit! Milyen a mindennapi élet egy NS-nek ott? Ez a világ egyik legnagyobb olvasztótégelye, NS-nek lenni arrafele elég kemény lehet. Kapcsolatban állsz a NYHC színtérrel? Vannak New Yorkban hasonló gondolkodású emberek?
New York Citiy-ben éltem 32 évig és kb. két éve Dél-Indiana-ba költöztem. Ahogy valószínűleg te is el tudod képzelni, egyáltalán nem könnyű normális életet élni egy ilyen helyen, NS-ként vagy csak szimplán faji tudattal bíró fehér emberként. Valóban, ez egy olvasztótégely és a természet törvényeinek megfelelően mindenki a hozzá hasonlóakkal bandázik, saját zárt közösségeket hoznak létre és versengenek a hatalomért és az erőforrásokért. Mivel a véges erőforrások és a centralizált hatalmi struktúrák országa vagyunk, ezért az enklávék összecsapásai mindennaposakká váltak. Van egy olyan elmebeteg elképzelés, ami szerint a multikulturalizmus működik New Yorkban, de én határozottan állítom, hogy nem. Nem létezik semmiféle new york-i mágikus por, ami lehetővé teszi a lehetetlent.
Mivel a fehérek csak egy kisebbség NYC-ben a faji alapon való szervezkedés képessége nélkül (ellentétben a többiekkel), arra kényszerültünk, hogy egyik vagy másik etnikai többségű zónában lakjunk, de soha nem a sajátunkban. Megpróbáltunk egyet létrehozni. Emlékszem, hogy a Maspeth nevezetű környék egészen a közelmúltig lengyel többségű volt, amikor a közösség vezetői úgy határoztak, hogy a helynek „haladni kell a korral” és szüksége van a „különbözőségre”. Minden fehér többségű enklávéval ez történt NYC történetében. Megalapozott bizonyossággal állítom, hogy mára egy ilyen se maradt.
Volt egy baráti köröm, akik NS-ek voltak, de egy olyan gyors tempójú városban, ahol a megélhetési költségek ilyen magasak, minden időnket elvitte a munka és csak hétvégenként lógtunk együtt; olyankor ültünk és megbeszéltük, hogy minden mekkora szívás és hogy mindannyiunknak valami kiutat kellene ebből találni; néhányunknak összejött és volt, akinek nem. Némelyikünk hangosabb volt nézeteinket, értékeinket és törekvéseinket illetően, mint a többiek, de már nincs mindegyikőjük köztünk, hogy erről beszéljünk. Tudom, hogy van pár NS csoport és személy New Yorkban, de vagy nem ismerem őket személyesen vagy nem foglalkozom velük. Nem propagálom a fehérek kimenekülését a külvárosokba, de nincs értelme vizipisztollyal oltani a lángoló épületet. Tedd azt, amit minden értelmes gondolkodó ember tesz és találd meg az utat a sajátjaid közé! A méheket nem kedvelik a darázsfészekben.
12. Hallottam pár mendemondát arról, hogy olyan zenekarokban is megfordultáI, mint a Hatelordz, a H8machine, stb.. Mesélnél valamit a zenei pályafutásodról?
A Hatelordz-ban igen, a H8machine-ban nem játszottam. Akárhogyan is, meglehetősen sok csapatban fordultam meg az évek során. Megpróbálom őket időrendi sorrendben felsorolni, hozzátéve a stílust és a posztot, amin játszottam, amennyire még emlékszem.
1997 - Artifacts (Hardcore) - Gitár
1999 - Ungodly Hunger (Goregrind) - Dob
2002 - From The Shadows (Melodic Death) - Gitár/Ének
2004 - Crimson Winter (Folk Black Metal) - Dob
2005 - Grom (NSBM) - Dob
2006 - Hatelordz (NSHC) - Dob
2006 - Burn Down The Gates (Metalcore) - Gitár/Ének
Ifjabb koromban sokkal aktívabb voltam zeneileg, de ilyen az élet. 2006. körül komolyan elkezdtem érdeklődni a házi stúdiózás és a hangmérnökösködés iránt. Ez főleg anyagi indíttatásból adódott; 50-150 dollárt óránként kifizetni egy jó minőségű felvételért kivitelezhetetlen volt számomra. Ahogy egyre mélyebben elmerültem a felvételek és keverés világában, egyre jobban megváltozott a hallásom. Ez a "fültraining" aztán ráébresztett, hogy már csak egy alap 4 sávos hangszínszabályozó megértéséhez is meglehetős elmélyültség szükséges és ez csak a kirakós egy darabja. Egy időben a stúdiózás megszállottjává váltam és különböző pluginokkal és virtuális hangszerekkel szöszöltem.
Az, hogy megtanultam, hogyan kell felvenni, lekeverni és masterelni a saját cuccaimat, a lehető legjobb zenei döntésem volt, a rendkívül hosszú arra szánt idő ellenére is, hogy elég jó legyek ebben az egészben annyira, hogy valami vállalhatót is megjelentethessek.
Talán észrevettétek a fenti listában, hogy a zenekari tevékenységeim befejeződtek 2006. körül és 2015-ig, a 14 Sacred Words megalakításáig nem is folytatódtak. Az eltelt évek alatt megszerzett audio traininggel nem igazán tudtam mihez kezdeni, amíg be nem ugrott a 14SW ötlete. Némelyek pár év alatt igazán sokat tudnak fejlődni a stúdiós dolgokban, de az én esetemben ehhez egy évtized kellett. Továbbra is minden nap tanulom a számok megírását, a zenei produkció fogásait és a keverést. Ez egy igen komoly mennyiségű feladat és sokmérföldnyi tanulási görbe is egyben, de úgy érzem, hogy megéri a megszerzett tudás és semmit, ami értékes, nem kapunk meg gyorsan vagy könnyedén. Az egész élet egy harc és én ennek élek.
13. Mik a zenei terveid az új 14SW lemezen kívül? Van esetleg egyéb projekted a 14SW mellett?
Szerintem a legtöbb zenésznek van egy nagy halom szanaszét heverő szám, riff, projekt ötlete és befejezetlen dolga és ez alól én sem vagyok kivétel. Rengeteg ötletem és tervem van, de hogy ezekből melyik érik be és válik valósággá, az még Apollón kezében van.
Próbálkoztam egy deathcore projekttel, aminek „He Was Right” volt a neve és kiadtam vele egy single-t, ami megtalálható a Youtube-on (amíg le nem szedik). A szám címe „Prey for Europe” és arról szól, hogy ahányszor egy előre látható és elkerülhető tragédia történik az európaiakkal, a válaszuk általában annyi, hogy felmennek a szociális hálóra, kiteszik a megtámadott ország zászlajának filterét és kihirdetik, hogy #Imádkozz [tetszőleges európai ország neve]. A dalban megpróbáltam a feje tetejére állítani a dolgot: legyenek Európa megtámadói azok, akikért imádkoznak.
14. Mi a véleményed az olyan börtönbandákról, mint az Árja Testvériség?
Nem tudom korrektül megítélni az Árja Testvériséget, mert -ahogyan te is állítottad- ez egy börtönbanda. A börtön alapvetően egy teljesen más világ ahhoz képest, amiben mi élünk. A valóság megváltozik és valami olyanná olvad össze, amit mi itt kint fel se foghatunk. Meggondolatlan és alulinformált dolog lenne, ha azok kritizálnák az Árja Testvériséget, akik soha nem ültek börtönben hosszabb ideig vagy természetesen az olyanok, akik soha nem voltak börtönben egyáltalán (mint én például). Szeretek határozottan és magabiztosan állást foglalni, de csak olyan kérdésekben, ahol megfelelő mennyiségű ismeret áll rendelkezésemre. Amit ehhez hozzá tudnék még tenni az a következő: ami kint érvényes, az nem alkalmazható a börtönben és ami a börtönben elfogadható, az nem fogadható el odakint.
15. Bár a kérdés már lehet, hogy unalmas, engem mégis érdekelne: mi a véleményed Trump elnökről? Támogatod? Hogy vélekedsz az orosz-amerikai feszültségről? Lesz új hidegháború?
Szerintem Trump mindig is üzletember volt. Az átlagamerikai, így köztük azok is, akiket „konzervatívnak” neveznek (mintha maradt volna bármi is, amit konzerválni lehetne) „net pozitívnak” látják ezt az üzletember arculatot. Azt gondolják, hogy „Mindannyiunkat gazdaggá tesz! Elhajtja innen a barna embereket! Visszaadja Amerikát a fehéreknek!”. Úgy tűnik, nem emlékeznek arra, hogy milyen is az üzletemberek természete.
Az üzletemberek egy dologhoz hűségesek és egy dolgot szolgálnak, amin nem más, mint a pénz. Sosem láttam még jólelkű üzletembert; megtartanak mindent pénzt, amit összeszednek és nem foglalkoznak vele, hogyan szerzik meg azt. Trump egy abszolút üzletember, és mint ilyen, mindig is azoknak a kegyeiben volt és lesz is, akik a pénzügyi intézmények legfőbb irányítói. A pechünkre akik Amerika pénzintézeteit irányítják, azok uralnak minden egyebet is: a médiát, az akadémiákat, a külügyeket, a törvényhozást, az egészségügyet, gyakorlatilag mindent. Trump ezeknek az embereknek a kegyence, az ő célkitűzéseiket szolgálja, meg is fizetik érte. Céljuk a fehér színű ember kipusztítása és lelkünk örök kárhozatba taszítása.
Nem tudok nyilatkozni Oroszországról, a geopolitikai tudásom igen limitált, de az orosz-amerikai ellentét igencsak mesterségesenk tűnik, legalábbis nekem. Minden tudásom a médiából származik, de a média mindig hazudik. Amit a Youtube és Google keresések során megtudtam, az túl tömény ahhoz, hogy határozott véleményt formáljak. A gondolataim ez ügyben pont annyira életképesek, mint Átlag Joe-é. Hogy lesz-e háború Oroszországgal? Fogalmam sincs, de remélem ha az oroszok elkezdik bombázni ezt a szarrakást, akkor nem az én gyönyörű falusias délvidékem fogja elszenvedni a csapásokat.
16. Egy másik unalmas, de fontos kérdés: támogatod a zeneletöltést?
Hogy támogatom-e az illegális zeneletöltést? Egyáltalán nem. Hogy ezt a helyrehozhatatlan hibát elfogadom-e nyers valóságként? Kényszerűségből igen.
Ez egyébként egy sokkal nagyobb téma része, hogy hogyan koptatja el népünk erkölcsös szellemiségét az örök ellenség. Meglehetősen mély és összetett kérdés, hogy egy egyébként becsületes fehér NS miért tölt le illegálisan NS zenét. A téma inkább filozófiai jellegű, mintsem jogi, de inkább megpróbálom rövidre fogni és összefoglalni azzal, ha azt mondom, hogy nem az illegálisan letöltő embert vetem meg, nem is magát a cselekedetet, hanem azt a ragadós, degenerált szellemiséget, ami megfertőzte a jóérzését; ennek tartogatom a gyűlöletemet.
17. A 14SW első lemeze igazán profi kiadvány lett, ami nem túl megszokott köreinkben. Milyenek voltak a reakciók a lemezre? Kaptál pozitív visszajelzéseket rá a színtéren kívül?
Széleskörű visszajelzéseket kaptam a nagyközönségtől mind Amerikában, mind Európában. Az énekstílus miatt nem könnyű első hallásra megállapítani, hogy miről szólnak a dalok. Több metalcore-os csoportban láttam a Facebookon és egyéb metálos fórumokon a szokásos „Nem értek egye az üzenetével, de a zene az nagyon jó!” véleményt, ami pont az ellenkezője a mi oldalunkról érkező véleményeknek „Nem igazán jön be a zene stílusa, de az üzenete nagyszerű!”. A 14SW egyike azon kevés bandáknak, akik mindkét világban váltakozó mértékű sikereket érhetnek el. Ismerek pár ilyen zenekart, mint pl. a Nokturnal Mortum, a Burzum és legújabban a Moshpit is rálépett ere az ösvényre. Nagy dolog ennek a részének lenni és bízom benne, hogy nemsokára további bandák fogják ezt az utat választani.
18. Hallgatsz NS(HC) bandákat?
Az NS énem hajt, hogy támogassam a zenekarokat ezen a színtéren. A régi klasszikusok azok, amiket mindig akkor nyomatok, ha extra rasszistának érzem magamat. Az újabb dolgokat csak azért teszem be, hogy meghallgassam, hogy milyen újdonságok vannak a mi oldalunkon. Ezeknek a produkciós értéke azonban visszafog attól, hogy felkerüljenek az állandó lejátszási listámra. Mivel egy évtizedet töltöttem a stúdiózás világában, képzelheted, hogy milyen érzékenyek a füleim a szegényes hangzásra és ez arra kényszerít, hogy még válogatósabb legyek azok között a zenekarok között, amiket rendszeresen hallgatok.
Hogy világossá tegyem: minden NS bandát támogatok, függetlenül a produkció minőségétől. Ugyanazt a harcot vívjuk, ugyanazzal az eszközzel. Emiatt egy nagyobb erő köt össze minket, mint a produkció értéke. A következő NS zenekarok mindig a lejátszási listámon lesznek: Moshpit, Brainwash, Übermensch, Blind Justice, Blutlinie, Thrima, Bronson, You Must Murder, T[ERROR]SPHÄRA, és minden bizonnyal a Mind Terrorist. További NS bandák a lejátszási listámon az NSBM csapatok, mint a régi Nokturnal Mortum (az újabb dolgaik is jók, még akkor is, ha már nem NS-ek), és az olyan poén dolgok, mint a Blink 1488 és a Mr. Bond.
19. Úgy vélem, hogy most elég mára, köszönjük a válaszadásra szánt idődet. Ha van bármiféle hozzáfűznivalód, utolsó szavak, akkor itt a lehetőség, hogy megírd!
Köszönöm a 14SW felé mutatott érdeklődést és hogy időt és energiát szántál a kérdésekre! Utolsó szavak az interjúhoz? Úgy vélem, eleget okoskodtam, inkább egy beszéddel búcsúznék:
Tisztelt Bajtársak, Fivérek, Nővérek, Családok, Barátok, társaink a harcban, akárhogyan is nevezitek magatokat!
A háború, amit vívunk, nem csak a földért, az örökségünkért, történelmünkért, gyermekeinkért, létünkért vagy jövőbeli kilátásainkért folyik – a harc erkölcsös szellemiségünk visszanyeréséért, megtisztításáért, megőrzéséért és megerősítéséért is folyik. Ez a központi, láthatatlan erő tesz minket azzá, akik vagyunk. Ez a mi harcunk, küzdelmünk saját magunkkal – hogy megtisztítsuk magunkat mindattól, ami megmérgezte azon képességünket, hogy egyenlő körülmények között vívhassunk meg ezzel az ellenséggel. Ez nem fajok vagy ideológiák küzdelme, hanem - leegyszerűsítve a legesszenciálisabb lényegre - a Jó harca a Gonosszal.
A minket megtámadó ellenség generációk óta ostromol minket és csak egy célja van, egész gonosz létük egyetlen dolgot szolgál. Nem csak a mi demográfiai lecserélésünket – évtizedek óta megvan rá a képességük. Nem csak népünk moráljának és értékeinek lezüllesztését – ez csak egy eszközük. Nem csak elsöprésünket egy tömeggyilkossággal – ehhez is megvan a hatalmuk és képességük már évtizedek óta. Amit népünk örök ellensége megvalósítani szándékozik, az fajtánk szellemiségének legfőbb esszenciájának teljes és végleges elkárhoztatása, hogy örökre pokolra kerüljünk.
Nem elegendő számukra, hogy megszégyenítenek, kiforgatnak valós önmagunkból, megkínoznak és elnyomnak, sem az ha, meggyilkolnak és eltörlik a múltunkat. Fekete szívük mélyen lapul az ösztönös, biológiai és szellemi kötelezettség arra, hogy mindent tagadjanak, amik mi vagyunk. Fekete lyukak ők, egyetlen életcéllal, hogy mérhetetlen hatalmukkal minden fényt kiszívjanak a lelkünkből. Lényegtelen, hogy ti hisztek-e Istenben vagy Istenekben vagy akár a lélek létezésében; a lényeg, hogy örök ellenségeink hisznek. Ha nem tudtok szembenézni az ellenséggel, a vereség elkerülhetetlen. Ezért is vesztettünk oly soká és ezért is állunk veszítésre napról-napra egyre inkább. Naivan azt hisszük, hogy megfélemlíthetjük az ellenséget nyers erővel, erőfitogtatással és hangos üvöltéssel, észérvekkel, vitákkal, érvek lobogtatásával; síkra szállhatunk a tömegek igazságáért, amit az ellenség már rég lerombolt bennük. Évtizedekig csináltuk ezt, de az ellenség csak még hatalmasabbá vált; láthatóbbá lettek, azonban nem kevésbé erőssé. Ideje, hogy elkezdjünk az igazán fontos területeken dolgozni – saját magunkban.
Népem, nagycsaládom, arra ösztönözlek titeket, hogy vegyétek fel a harcot a belső ellenséggel. Minden nap törekedjetek rá, hogy megtisztuljatok a méregtől, amit belétek fecskendeztek, vétektől és bűntől egyszerre. Legyetek türelemmel és gondoskodóak magatokkal szemben. Ne engedjétek meg az egótoknak, hogy megállítsa ezt a folyamatot, hogy visszatérjetek ahhoz a régi és bukott taktikához, hogy ráharaptok arra csalira, amivel az ellenség eltereli magáról a figyelmet. A baloldalnak nincs szüksége a ti közvetlen beavatkozásotokra a pusztuláshoz – magától fog kimúlni, mint minden természetellenes, a létéért küzdő dolog a természetben. Ha a baloldal elég ideig fennmarad ahhoz, hogy lássa népünk kollektív erkölcsös szellemének újjászületését, akkor porrá ég majd az általunk keltett fény első sugarától. Az ökleinket sem kell majd felemelni, a puszta létünk megsemmisíti majd őket. Érzéketlenné válunk majd mindenre, ami megbénított minket egykoron. Ha eljön ez a nap – de csak akkor – látni fogjuk majd örök ellenségünk végső és visszafordíthatatlan pusztulását. Ez lesz új világunk kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése