Az utóbbi években az egyik legfőbb célunk az volt, hogy új zenekarokat mutassunk be a világ minden sarkából, és azon belül is különösen az orosz színtérről, akiket nyugatabbra nem igazán ismernek, holott simán megérdemelnék a figyelmet külföldről. Következő interjúnk ebben a sorban az oreli illetőségű Muckrakers nevű zenekar. Ezúton szeretnénk megköszönni nekik a kimerítő és intelligens válaszokat, valamint a Barbatos Records-nak a segítséget, amit ennek az interjúnak a létrehozásához nyújtottak.
1. Sziasztok! Először is üdvözletem! Kérlek mesélj valamit a zenekarról! Mikor alapítottátok a bandát? Kik a tagok? Miért ez lett a zenekar neve?
Üdv! Örülünk, hogy érdeklődsz zenekarunk felől és hazánkon kívül is hallottak rólunk és hogy alkotói tevékenységünkre bárki is kíváncsi manapság. Meglehetősen nehéz a csapat alapításának idejét és az első felállást pontosan meghatározni. Visszatekintve a kezdet 2010. december 5. volt szülővárosunkban, az oroszországi Orelben, ekkor léptünk fel élőben először. Mindezt megelőzi a "Garynych" nevű banda 6 éves története, ennek a rendőri elnyomás vetett véget, ami az „Oreli Partizánok” nevezetű szervezettel kapcsolatos eljárásokkal volt kapcsolatos. Itt érdemes megjegyezni, hogy az említett társaság célzott akciókat hajtott végre bűnüldöző szervek és drogdealerek ellen, ez persze rájuk irányította a regionális szervek haragját, aminek az lett a vége, hogy tucatnyi orosz fiatal került bíróság elé. A mi városunk elég kicsi, mindenki ismer mindenkit és a nyomozás során sok ember, köztük zenészek is gyanúba keveredtek, így egy darabig le kellett mondanunk a zenélésről.
Pár évvel később, 2010-ben találkoztam a jövőbeli dobosunkkal, ez egy régi barátom, Sasha „Nits” esküvőjén volt, ahol fellépett a „Stone Faces” nevű psychobilly banda, ebben egy másik barátom, Vadim „Cat” az énekes. A fellépésük után egy aszalnál találtam magamat a dobosukkal, akit Andrew „Badis”-nak hívnak. Ezután a nap után ezernyi csodálatos pillanatot éltünk meg együtt, ezer kilométereket utaztunk együtt, számtalan hordónyi italt ittunk meg és rengetegszer röhögtük szét az agyunkat. Sajnos volt pár mélypont is az életében, azalatt session dobosokkal helyettesítettük, de sosem adta fel a zenélést. Minden jót kívánok neki! Badis valóban társaságunk szíve és lelke. Hat éve Constantine „Madbol” a bőgős a „Muckrakers”-ben, ő váltotta Andrei „Red”-et 2013-ban, aki velem zenélt a "Garynych" óta, ő írta a “Will” (2013) című anyag néhány dalát és a „Muckrakers” bemutatkozó lemezének, a "To live and not lie"-nak (2016) a számait. Mindazonáltal Madbol nagyon gyorsan beilleszkedett a csapatba és két hónappal később már együtt léptünk fel az ukrajnai Konotopban (Üdv a srácoknak!). Ő írja a legtöbb a számot és a többiben is társszerző, tulajdonképpen ő a hagyományok őrzője a számok zenei megközelítését illetően. Igen, nekem ő a személyes hardcore-cenzorom. Az igazat megvallva sok nyűg volt a gitárosokkal. A zenekar 9 éve alatt 7 tagcsere is volt, ezért nem is akarok senkit sem külön kiemelni. Mindannyiukat kedvelem, nem akarok senkit se megbántani, csak egyet mondhatok: mindannyian részesei voltak a közös munkának, hozzátették a saját érzéseiket és gondolataikat, senki se volt kivétel. Ma - akárcsak 11 évvel ezelőtt – újra gitárt vettem a nyakamba, ugyanis a gitárosunk úgy döntött, hogy határozatlan ideig pihenőre van szüksége. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle, ugyanis mostanában kifejezetten élvezem a gitározást! A zenekar nevének az ötlete tőlem származik. Fiatalkorom a felrobbanó tűzijátékok robajában, a lelátó zajában és a vér szagában telt el. A város belső részének egy negyedében élve gyakran keveredtünk összetűzésbe az úgynevezett „bydlo”-kkal (orosz parasztok), ezek valójában az ötvenes években a falvakból a pálinkafőzőikkel együtt a városunkba költözött műveletlen muzsikok leszármazottai, akik aztán örökre itt is felejtették magukat. Ezek néha bejöttek a városközpontban lévő kocsmákba, ahol igazságot akartak tenni a társadalmi egyenlőtlenségekből adódó hátrányaikért és bosszút állni a kisebbrendűségi komplexusaik miatt, amikre mi mindig rá is mutattunk, amikor csak találkoztunk velük. Mint minden más városban, így természetesen nekünk is bajunk volt a rendőrséggel; némelyeknek a drogok miatt, másoknak a balhék vagy a mindennapi valóság ellen hirdetett tiltakozó akciók okán. Nekünk, mint a legjózanabbaknak kellett mindig elrendezni mindent és összegereblyézni a szemetet, hogy úgy mondjam, így megtartottam a „muckraker” kifejezést, ami szó szerint fordításban a hulladékot összeseprő (vagy gereblyéző) személyt jelenti. Úgy döntöttem, hogy ez lesz a név.
2. Részt vettetek a Slavonic Hardcore válogatás-sorozaton és többször láttalak titeket fellépni egyéb jobbos zenekarokkal. A Muckraker politizálós zenekar? Kérlek írd le a nézeteidet!
Igen, valóban részt vettünk a “Slavonic Hardcore” sorozaton és pár koncerten is, ami ugyanezt a nevet viselte. Nagyon hálásak vagyunk ezen bulik szervezőinek és nagyon örvendetes lenne, ha a kormány engedné a népnek különböző események szervezését, ahova akárkit el lehetne hívni, ugyanis ez egyre kevésbé jellemző városainkban manapság.
Értelmezzük, hogy mi is a politika, mit is jelent az, hogy politizálós zenekar! Hazánkban jelenleg nincsen állami szándék a szociális intézmények szabályozására, de a kormánnyal szembeni ellenállás sem létezik. Három jelenség –a hatóságok, az együgyű tömeg és az ellenzékiek- alkotnak egy nagy egységet, amit GULÁGnak hívnak. Mind a mai napig ugyanabban az országban és ugyanazon elvek szerint élünk, mint 40, 50, 100 évvel ezelőtt; a helyi, országos és nemzetközi jelentőségű gyilkosokról elnevezett utcákon sétálunk, a gyerekek a hóhérok valódi tetteit és bűneit eltitkoló történelmet tanulnak és a legrémesebb, hogy mi ugyan folyamatosan erről beszélünk, de a többség mégis elfordul tőlünk. Amiről beszélek, az politika? Vagy bármilyen párt vagy mozgalom támogatása? Persze hogy nem. Mindez csak az igazság az életünkről és a Hazánkról!
Gyakran halljuk, ha egy átlagemberrel beszélünk, hogy “Ne beszéljünk politikáról!”. Persze, hogy ne! Ez csak természetes! “Éljünk úgy, ahogy eddig is tettük!” – így mondják ezt felénk, a Gulágon. Ha ez még mindig politizálás, akkor igen, a “Muckrakers” politizálós csoport.
Ha a kérdés arra vonatkozott, hogy fellépnénk-e egy színpadon velünk ellenséges mozgalmak képviselőivel, a válaszunk nem – nem tudnánk. Ha ők lennének azok, akik komolyan fenyegetnek minket, akkor biztosan nem. Ha megvan a jószándék és mindenki visszafogja magát és hagyja, hogy a többi résztvevő is így tegyen, akkor nincs probléma. Természetesen mi nem énekelünk egyenlőségről, drogokról, az LGBT-ről, de nem is uszítunk arra, hogy mindenkit ki kell nyírni. Zenénk a határozott, tisztességes de ugyanakkor jóindulatú embereknek szól.
Személy szerint én orosznak vallom magamat, dacára az ukrán családnevemnek és származásomnak, azonban én nem hiszek az orosz nemzet újjászületésében, mivel az országban lakók zöme nélkülözi az önszerveződés és a kiválasztott elit iránti igényt, hogy eképpen szülessenek újjá. Mivel ez a helyzet, biztos vagyok benne, hogy szemtanúi leszünk az orosz szenvedélyesség bukásának.
3. Melyik városból jöttök? Kérlek mesélj valamit az életről a régiódban!
Zenekarunk a vidéki Orel városába, a központi orosz szövetségi régióba valósi, ez 400 kilométerre van a fővárostól, Moszkvától. A környékünk a legszegényebb az ország központi területén, így egyre nehezebb errefelé a mindennapi élet, de próbálunk nem gondolni rá: sportolunk, tanulunk, dolgozunk és iszunk, amikor csak lehetséges, aztán megbetegszünk, meggyógyulunk és máris az ördögi körben ébredünk – sport, zene, stb..
4. Úgy láttam, hogy nemrég jelent meg a legújabb albumotok a Barbatos Records-nál "Детство в лагерях" (magyarul "Gyermekkorunk a lágerben") címmel. Mesélnél kicsit többet erről a címről?
Hogy megértsd, miért tettük ezt a lemez címébe, valószínűleg a mi társadalmunkban kellene élned, fejesugrással elmerülni benne. Képzeld el, hogy a szüleid elvisznek egy nyári táborba és ottfelejtenek! Ráeszmélsz, hogy egyedül kell kijutnod és hazamenned innen, de ezt nem engedik, helyette szigorúan őriznek és munkára kényszerítenek. Végül nagy küzdelmek árán mégis kijutsz, de nem tudod, hogy hol az otthonod és a táborba se mehetsz már vissza – hiszen már az sincs meg.
5. Pár szót ejtenétek az új lemez zenei vetületeiről is? Belehallgattam a számokba (sőt, azóta az egész album is lement) és úgy tűnt, hogy ezúttal sokkal agresszívebb muzsikát írtatok, mint régebben. Jól látom ezt?
A zenekar nagyon elégedett az új lemezzel. Pontosan úgy sikerült a hangzás, a számok megírása, az egész koncepció, ahogy terveztük. Több időt szántunk a gitárok és az ének felvételére, mint a régebbi anyagainknál. Az egész album egységes lett, az elsőtől az utolsó pillanatig fenntartja a bizonytalanság érzetét. Nagyon dühös az anyag. Szándékunkban állt, hogy csináljunk egy videót is a az egyik számhoz, el is kezdtük forgatni, de elnapoltuk az utolsó pillanatban – nem volt rá elég pénz.
6. Ezt mindig megkérdezem az orosz zenekaroktól: támogatjátok Putyin elnököt? Mit gondoltok a rezsimjéről?
Már a hatalomra jutása kezdeteitől világos volt, hogy “vidámabb” lesz az életünk. 20 éve van regnál. Szeretném élni az életemet és nem foglalkozni Putyinnal vagy a gaztetteivel, de sajnos a dolgok nem így működnek. Persze nem ő építette fel ezt a rezsimet egyedül, hanem a nép, akik meg is érdemlik vezetőjüket; ennek ellenére az uralma kegyetlen és megvetésre méltó. A fentiek dacára mégis megnyerő a többség szemében: ajándékokat ad gyermekeknek, pecázik, kutyát sétáltat, síel, gombát szed, családi autókat tesztel és így tovább. A valóságban rabszolgasorban élünk és ő a rabtartó. Mégis hogy viszonyulhatnék hozzá…?
7. Megvettem a 7” bakelit lemezeteket a Barbatos Records-tól, nagyon tetszett. Miért írtatok számot a kalózéletről?
A "Pirate life" című szám népünk himnusza: “Menj előre, még akkor is, ha nincs kapitány; ne add fel és ne foglalkozz szabad életed törvénytelen mivoltával! Élj szabad emberként!”.
8. Ki tudnád kicsit jobban fejteni a szövegeiteket? Miről szólnak? Politikai tartalommal bírnak?
Ezt már fent megválaszoltuk.
9. Kérlek mesélj valamit a zenei hatásaitokról! Milyen bandákat szeretsz?
Zeneiskolában zongorázni tanultam, gitároztam és rézfúvós együttesben játszottam, énekeltem kórusban – elég sokféle dolgot szeretek. Jelenleg a Crowbar, a Slapshot és a Terror albumait említeném meg. Mostanában az Eyehategod-ra vagyok rákattanva és Down-t is hallgatok. Nagyon felkavart, hogy a Slayer elhagyta a pályát, de sajnos egyszer minden véget ér. Amikor lent vagyunk a próbatermi pincénkben, néha poénból énekeljük a kései ’90-es, korai 2000-es években működő oreli “Faberge Eggs” nevű helyi RAC csapat himnuszait
10. Vannak kedvenceitek az NSHC színtérről is? Akad olyan orosz zenekar, akiket meghallgatásra ajánlanál nekünk?
Természetesen akadnak, de szerintem te jobban ismered ezeket, mint én. Annyit mondhatok, hogy minden hardcore zenekar, akivel felléptünk, őszinte szívvel és komolyan dolgoztak, minden egyes fellépéssel előrébb lépve, de nem igazán ismerem őket őszintén szólva. Volt egy igazán hallgatásra érdemes banda, a You Must Murder, de mostanában nem igazán hallottam róluk; remélem egy nap visszatérnek! A szomszédos városban, Tulában, volt egy Headshot nevű zenekar, de sajnos már nem működnek. A moszkvai Clownsball egy oldschool hardcore „régiség“, idén jelentettek meg új albumot. Ha őket NSHC-nek lehet kategorizálni (ebben nem vagyok biztos) – akkor ők a legjobbak! Üdv a srácoknak egyébként!
11. Mi a véleményed a vallásról? Támogatsz bármilyen vallást?
Úgy vélem, hogy a vallásosság a személyiség fejlődésének fokmérője, egyfajta sztereotípia, amit az emberek önszántukból vallanak. A vallást a tömegek természetfelettibe és a megmagyarázhatatlanba vetett hiedelmeinek alapjának tekintem, mintha csak egy különböző színű és lencsevastagságú szemüveg lenne; mindenki olyat hord, amilyet akar. Ez egyfajta gyengeség is: az emberek elszakadnak a realitásoktól, vallási alapokon kezdenek el gondolkodni és gyűlölni a vörös szemüveget viselőket, valamint értetlenül állnak a szemüveg nélküliek előtt. Valószínűleg a vallások az emberiség egyesítésének céljából jöttek létre, de manapság rengeteg olyan ügyet látok, amiket bármiféle vallási mozgalom belekeverése nélkül kellene megoldani; ügyeket, melyek több figyelmet követelnek bármiféle szellemi kötöttség vagy vallási dogma követésénél. Senkit nem ösztönzök ateizmusra, de nem akarom, hogy a vallás beszivárogjon az életünkbe és meghatározza, hogyan cselekedjünk és ítélkezzünk, főleg nem a 21. században. Ez egy bizalmas, teljesen személyes jellegű dolog kellene, hogy legyen, legalábbis minálunk. Itt megosztanám egy megfigyelésemet: azokban az országokban, ahol a vallás kevésbé áhítatos és ahol nem kényszerít szabályokat a társadalomra, ott az élet minősége sokkal magasabb, mint az olyan helyeken, ahol az embereket a vallási kánon követésére kényszerítik és ahol ezt állítják a társadalmi problémák elítélése helyett az első helyre.
12. Könnyű a városotokban koncertet rendezni?
Természetesen nem könnyű, akárcsak más városokban. Minden koncertnél felmerül a bukás lehetősége a hatóságokkal való szembenállás és a kevés koncertlátogatónak köszönhető bevételkiesés miatt. Az emberek elveszítik az érdeklődést a zenénk iránt, a régi arcok lelépnek, újak meg nincsenek, és egyre többen hallgatnak hip-hopot és elektronikus zenéket is. A fiatalok leginkább vagy vén aszociálisoknak, vagy eliteskedő öreg faszoknak tartanak minket. Talán meglátjuk majd megint a pillanatot, hogy a mozgalmunk újra valamiféle divathullám része legyen. Már ha még megéljük, persze.
13. Vannak kontaktjaitok a helyi “mainstream” HC színtéren? Kaptok tőlük valamiféle támogatást?
Senkivel se próbálok kapcsolatba kerülni, de ha valaki megkeres, mindig nyitott vagyok a párbeszédre. Néha eljönnek ismeretlen emberek a koncertjeinkre, még ugrálnak is a színpad előtt, de nem lépnek velünk kapcsolatba utána. Talán a rossz hírnevünk miatt – nos ebben az esetben járjanak DDT vagy Zveri koncertekre. Mi nem fogjuk megváltoztatni a gondolkodásukat.
14. Hogy látod a jelenlegi ukrán helyzetet? Mi lesz a vége?
Nem nevezném HELYZETNEK. Ez inkább egy olyan állam kifejlődésének és megalakulásának a természetes szakasza, ami saját magáért akar tenni. Igen, hosszú és nehéz út vezet ahhoz, hogy önmagad lehess, de ha világosak a céljaid, akkor ennek a tudata pozitív hatást fog gyakorolni a fiatalok szívére és feltüzeli a szenvedélyüket. A legfőbb, hogy ne add fel és tedd, amit tenned kell! Mindig eszembe jut Finnország sorsa, ami számos alkalommal védte meg függetlenségét hatalmas áldozatok árán. És ugye látjuk mindannyian, hogy mi ma a különbség Helsinki és Karélia között, ugye? Ukrajnában végül minden rendben lesz a végén. A legjobbakat kívánjuk nekik!
15. Terveztek új kiadványokat a közeljövőben? Spliteket, válogatásokat, kislemezeket esetleg?
Soha nem áll meg a munka! Van már 5 új számunk. Az előző lemezeken már mindent elmondtunk, amit akartunk ideológiákról, viselkedésmintákról és hangot adtunk a legfőbb társadalmi problémáknak. Az új anyag a személyes képességekre, azok fejlesztésére és a hiányok leküzdésére fog összpontosítani.
16. Akad még a Barbatos és a Last Round-on kívül más kiadó is most Oroszországban? Népszerű dolog a CD-n és bakeliten történő lemezkiadás? Megveszik az emberek a kiadványokat vagy csak letöltik a netről?
Van egy Slowburn nevű kiváló stúdiónk, ahol eddig is sikerrel vettük fel a korábbi anyagainkat. Helyileg Orelben található és nagyon kedveljük, alig várjuk a további együttműködést. A kiadványok népszerűségét illetően… Az ilyesmi rendkívül népszerűtlen a hazánkban. Tudom, hogy Európában óriási a CD-k, bakelitek és netes zenevásárlás iránti kedv. Nálunk ez az utóbbi van inkább, valamiért ez az általános a hallgatók körében, de a többség ingyen szed le zenét. Ez minket nem igazán zavar, az album kezdeténél nem igazán gondolunk arra, hogy nullára kijöjjünk, profitra meg pláne nem. Elsősorban a saját kedvtelésünkre csináljuk az egészet. Szeretjük egyébként, ha kézbe vehetjük a lemezt, átlapozhatjuk a borítót, betehetjük a korongot a lejátszóba és végül visszarakhatjuk a polcra.
17. Sportoltok valamit?
13 évesen kezdtem sportolni, ez a kézitusát jelentette. Később elmentem egy harcművész klubba, ott megtanultam bunyózni, ez 18 éves koromig tartott. Soha nem céloztam meg atlétikai magasságokat, csak simán megtanultam leküzdeni a félelmet, állni az ütést és odacsapni – később elvesztettem az érdeklődésemet. Hogy mi történt velem 22 éves koromban, az az én titkom marad örökké valószínűleg. Megismerkedtem a rugby-vel és ezt mind a mai napig élvezettel űzöm a világ minden táján, különböző emberekkel és helyszíneken, ahol kellő megértést és csapatszellemet találok. Az én életemben a rugby már túlnőtt a hobbin, életstílussá vált. Nagyon szeretném, ha ez a sport fejlődne a hazámban, de soha nem hagynám, hogy rossz kezekbe kerüljön, ami romlásba döntené az egészet, mint ahogyan az olyan sok jóval történt már meg, ami az emberek rendelkezésére állt.
18. Szurkolsz valamilyen fociklubnak? Mit gondolsz a focihuliganizmusról?
Régebben szurkoltam az oreli fociklubnak, néha kimentem moszkvai meccsekre is. Aktívan részt vettem a huligán életben, de aztán hirtelen megváltozott az egész – jöttek az előre megtervezett pontozásos erdei bunyók és ez már nem foglalkoztatott. Azt szerettem, amikor a dolgok a városokban, autók és házak között történtek, a brigádok felmérték egymást, összecsaptak a rendőrséggel és a lelátókon – ez volt az élet, ez volt az igazi tűz! Úgy lobogtunk, mint a tűz- fényesen és félelmetesen! Manapság a rendszer nem engedi az ilyesmit, így az érdeklődésem másfelé – a rugby felé – irányult. Ez semmivel se rosszabb és a csapatszellem se gyengébb, mintha százan mennénk száz ellen. Ha van rá lehetőség, mindenkit felkérek rá, hogy csatlakozzon a csapathoz!
19. Nos, úgy tűnik itt a vége, most lehetőséged van rá, hogy mondj pár sort az olvasóknak!
Legyetek jó emberek! Becsületesek, nagylelkűek és erősek! Találjátok meg az erőt a környezetetekben levők egyesítéséhez! Ne féljetek soha semmilyen veszélytől; kutassátok fel, lépjetek az útjába és nézzetek a szemébe!
***
Itt lehet további zenéket meghallgatni a zenekartól:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése