A Path of Resistance Németországból sokáig az egyetlen olyan NSHC banda volt Németországban, akik megmaradtak a hardcore gyökereiknél és nem mentek el teljesen metalcore irányba, de az utóbbi időkben ők is inkább arrafelé mozdultak el. Az új kislemez a hírek szerint némi változást is hozott a felállásban, állítólag a Disbeliver nevű projekt tagjai közül csatlakoztak páran hozzájuk, így a metalcore befolyás erősödésére számítottunk már a bejelentés után nem sokkal is. Szerencsére nem lett teljesen igazunk, a PoR jellegzetes jegyei közül megmaradt pár és mellé hoztak pár jó ötletet is az új tagok, nem merült el teljesen a jellegtelenség óceánjában a csapat. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek lennénk, a második („Nordic Soul”) című számot nyitó dallamos gitárszólótól pl. habzó nyál csöpögött a szánk szélén, annyira semmilyen tucat metalcore hatása volt, de egyébként nem lett szar a lemez, még ha némileg csalódást is okoztak pár dologban. Összesen 5 számot kapunk a maxi CD-n, ebből elvileg mind saját dal. Az ének megmaradt a szokásosnak, de ez mindig is a banda erőssége volt és szerencsére az is maradt. A hangzás ezúttal annyira nem lett erős, mint a többi anyagukon, amin csodálkoztunk is, mert eddig mindig kifejezetten vastag, mondhatni hibátlan volt ez a rész, de ezúttal kicsit vékonyabb lett a tőlük elvártnál. A kiadó „személye” meglepetést okozott, mert a megszokott Font Records helyett ezúttal a Leveler Records vállalta a feladatot és ami azt illeti, elég jól teljesítették is az elvárásokat. A kihajtható digipackban ott vannak a szövegek, remek címlapképet is tettek rá, tehát nem lehet okunk panaszra a küllemet illetően. Végszóként annyit tennénk hozzá, hogy valószínűleg csak nekünk lett csalódás a lemez, mert mi teljesen más irányvonalat vártunk, de jó eséllyel ezzel egyedül vagyunk, a metalcore rajongói imádni fogják.
A belga identitárius/jobbos hc csapat bemutatkozó anyaga után nagyon kíváncsivá váltunk, hogy mit várhatunk tőlük a jövőben. Az első anyag (Nous voulons, nous sommes) után valami egyszerűbb, RAC – metál – hc ötvözetű zenére számítottunk, de az első hangminták bebizonyították, hogy a zenekar teljesen másféle terveket dédelgetett magában. A végül idén megjelent korongon 6 szám kapott helyet, ami zeneileg nagyjából egységes, valamiféle modern metálként jellemezhető alkotás lett. A hardcore hatás ezúttal eléggé háttérbe szorult, inkább death és thrash metal beütés jellemzi az összhatást, ami egyébként jól is áll a csapatnak, kifejezetten igényesnek mondható a végeredmény. Persze nagy megfejtéseket most se hallhatunk, azért nem valami ns Panteráról beszélünk, de ettől függetlenül kifejezetten élvezetes a lemez végig. Az ének megmaradt olyannak, mint az első lemezen, azaz ilyen torokhangú ordítás, talán ezen jó lett volna változtatni vagy variálni, mert egy idő után elég unalmas ugyanazt az erőlködős tónusú hangot hallgatni, bár ezt millió más francia nyelven előadott szerzeménynek is felróhatnánk akár. A hangzás elég jó lett, többszöri hallgatás után is minden rendben levőnek tűnik, kihozták az anyagból a maximumot. A borító kartontokos digipack; szép lett, de sajnos a szövegek nincsenek benne, így csak tippelni tudunk a címek alapján, miről szólhatnak, remélhetőleg a következő lemezen már benne lesznek ezek is. Tulajdonképpen aki szeretne valami jó ütős, francia nyelvű jobbos lemezt, azoknak csak ajánlani tudjuk, nem fog csalódni.
Spanyol és olasz nyelven szinte minden metált és hácét el lehet adni nekünk, frankón. Az előző Pugilato lemezt is nagyra értékeltük, így nagyon nagy örömmel vettük, hogy a zenekar sok év hallgatás után új anyagot jelentetett meg a német OPOS Records-nál az év első felében. A muzsikát tekintve kb. ugyanott folytatták, ahol az előző lemez abbamaradt, nagyon erősen érződik rajta az RAC hatás, amit talán még a Mas Que Palabras-ból hoztak magukkal (ahogy azt a múltkor is megírtuk), viszont markáns metál elemeket is beépítettek és néha meglepően ügyes tempóváltásokat is hallhatunk, így tényleg egyedi produkciót kaptunk tőlük. Továbbra is feszes, gyors tempók mennek végig, sok benne a valóban hácés elem, akadnak néha gyenge próbálkozások „gang vocalra” is a háttérben; mivel az ének gyakorlatilag ugyanolyan marad végig (bár itt-ott van váltott ének is), de a hangszín nem változik, így tényleg jót tenne a cuccnak, ha esetleg lenne párszor csordavokál, ami színesítené az összhatást. A lemezre összesen 8 új dal került fel, ami igazából inkább a kislemez terjedelem felé mutat, de ezzel nem sérül a végtermék értéke. Egyébként is, jobb a kevés, de minőségi, mint sok töltelék szám egy anyagon. Ha már itt tartunk, külön kiemelnénk a „No me atraparan” című alkotást, az talán az egyik legjobb szám, amit az utóbbi 10 évben Spanyolországban ns zenészek összeraktak, legalábbis minket meggyőztek vele. A borító nagyon jól néz ki, a grafikus ezúttal egy feltörekvő orosz műhely, a „Wolf Project”, azaz nem a „szokásos” német alkotók; jót is tett a képi világnak ez a vérfrissítés, kifejezetten tetszetős munkát tettek le az asztalra, már csak ezért is ajánlanánk a vásárlást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése