Lemezkritikák

 Heritage – Heritage

 

Ritkán (szinte soha sem) kerül kolumbiai NSHC zenekar a terítékre blogunkon; ez nyilván az ottani zenei kínálat szinte teljes hiánya miatt van, de az utóbbi pár évben megfordulni látszik ez a trend. Az első ilyen nagy meglepetés a dél-amerikai országból a „Disciplina” nevű formáció volt, akik addig soha nem látott-hallott színvonalú demoval robbantak be a nemzetközi ns zenei életbe. Sajnos a hanganyagukat mind a mai napig nem sikerült megvennünk, de már vadászunk rá egy darabja. Mint a tagokkal folytatott minapi interjúnkból is kiderült, a Heritage és Disciplina között akad némi átfedés, ami a zenei igényesség szempontjából igencsak örvendetes, hiszen az „előd” igen magasra tette a lécet, az öt számos bemutatkozó kislemeznek viszont sikerült megugrania ezt a lécet. Nagyon változatos, metal és hardcore elemekből építkező komplex anyagot tettek le az asztalra, amilyen minőséget ns zenekartól még Dél-Amerikából nem hallottunk. Sőt, az utóbbi 10 évben spanyol nyelvterületről se igazán. Ha van még olyan, hogy „zenei meglepetés”, akkor ez a banda mindenképpen az, egy szar daluk sincs, ráadásul –ahogy már milliószor leírtuk- egy Voice of Justice dalt is feldolgoztak a demora. Kis érdekesség, hogy még a megjelenés előtt a zenekar egyik tagja megkereste szerkesztőségünket (tőlünk kapták meg a dalszöveget), hogy megmutassák az elkészült számot, amit én továbbítottam M. barátunknak, aki a VoJ zenei agya és alapítója volt egy személyben. Amikor meghallgatta, azt írta, hogy túl a megtiszteltetésen, hogy egy tőlünk ilyen messze lévő országban élő zenészek vették a fáradságot, hogy feldolgozzák a számot. az különösen tetszett neki, hogy nem csak eljátszották az eredeti dalt, hanem tettek bele saját ötletet, „igazi” feldolgozássá téve a számot. Ebben mi is egyetértettünk és mindenkinek ajánljuk figyelmébe a kiadványt.

 

 

Burning Hate – Warmachine

 

Nagyon fura dolog, hogy 2019-ben még volt olyan zenekar, „aki” szerint poén a nagylemezt a Clockwork Orange főcímzenéjével indítani; persze mondhatnánk azt is, hogy a XVII. századi klasszikus zenei betét nem a Kubrick-film miatt került a lemez elejére, de ezt kevéssé tartjuk valószínűnek. Érdekes dolog, hogy ezzel a szemben maga a lemez nem lett ötlettelen, sőt, tulajdonképpen régen hallottunk ilyen fordulatos és változatos metalcore albumot. Az intro lecsengése után nagyon masszívan indul el a zene és igazából nem is törik meg a lendület a végéig, teljesen rendben van minden, mondhatni tökéletesen eltalálták a zenészek, hogy mivel kell fenntartani a figyelmet ilyen hosszú ideig. A kb. 40 perces cucc 11 számmal komoly munka, így mindenképpen elismerésre méltó teljesítményt tettek le a németek az asztalra. Érdekes a nagyon markáns black metal hatás a zenében és részben a szövegekben egyaránt, ez egy új vonal a német ns metalcore csapatoknál, eddig nem volt jellemző rájuk különösebben az ilyesmi, ez tehát igen erős karaktert ad a lemeznek. Más kérdés, hogy van-e szükség Jézust ekéző szövegekre egy elvileg propagandaanyagnak szánt albumon, ezt majd eldönti a piaci fogadtatás; a mi véleményünk az, hogy a politikában az ilyen jellegű véleménynyilvánítástól talán tartózkodni kéne, de ezt nem mi döntjük el. Visszatérve a zenére: több dallamos és jól eltalált betét is hallható az albumon, ezt ezúttal sikerült egész jó dallamos női énekkel is kiegészíteni, ami mindenképpen üdítőleg hat a színtéren, mert sajnos sok produkció csúszott már meg a hamis dallamos ének miatt, itt szerencsére sikerült orvosolni a problémát. A kivitelezést illetően kitűnő a hangzás; a szövegek német és angol nyelven hangzanak el, ezeket meg lehet találni a borítóban. Maga a cd füzet ezúttal nem kápráztat el annyira a küllemét illetően, mint egyéb OPOS kiadványok, ami azért is fura, mert az egyik legjobb grafikusuk alkotása. Persze mindenkinek lehetnek rossz napjai, ettől függetlenül a lemez kötelező darab mindenkinek, aki gyűjti az ns metalcore-t, mert közel olyan nívós lett, mint a Moshpit utolsó anyagai. 

Thrive on a Cross - XXXtreme revolution

Amióta létezik Terrorsphära és német nyelvű ns beatdown hc, azóta mindig kapok az alkalmon, ha az osztrákok háza táján bármi mozgást látok és addig nem nyugszom, amíg meg nem tudom venni lemezen az új dolgaikat. Amikor jött a hír, hogy a Painful Life tagokkal közös projektet csinálnak "Thrive on a Cross" néven, egyből el is kezdtem figyelni a koncerteken az árusokat és a hazai terjesztők kínálatát, de sajnos hiába vártam majdnem egy évet, senki nem importálta a cédét, így kénytelen voltam kintről megrendelni, de a remek postának hála így is majdnem egy hónapig utazott Szászországból a csomag. Több lemezt is rendeltem azzal a fordulóval, de az első, amit bedugtam a lejátszóba, az az "XXXtreme revolution" volt, mert messze ez az anyag érdekelt a legjobban az elmúlt egy évben a mozgalmi palettáról. Hát mit is mondjak... A száraz tények: 13 számot kapunk közel 50 perc játékidővel. A hangzás és a borító rendben, itt mondjuk ez alapelvárás volt. A zene meg.. hát, az Terrorsphära light. De komolyan. Igazából ugyanaz a stílus, kb. hasonló irányvonal, de annyi eltéréssel, hogy itt jobban ráfeküdtek a straight edge témára, meg van benne pár rap betét és alapvetően hiányzik a TS-ben megszokott sokkal erőszakosabb ének. De komolyan, ennyi a különbség, amúgy simán lehetne ez egy új Terrorsphära lemez, kajak nem mondanám meg, hogy ez nem az; itt csak azt nem értem, hogy akkor meg mi szükség volt erre a projektre? Simán ráírhatták volna, a címlapra, hogy TS, én semmiben nem érzem azt, hogy ez több zenekar közös munkája, azt leszámítva, hogy van egy plusz énekes is. A fentiektől függetlenül amúgy rendben van az anyag, szakít rendesen, raktak bele rendesen munkát, de én jobban örültem volna, ha a fő zenekarukra koncentráltak volna ennyi energiát.