Ezúttal olyan interjút közlünk, amit egy régi barátunk, Petrovszki Attila hozott össze a Hold X True nevű kultikus magyar zenekar egyik oszlopos tagjával, Madárral és nagylelkűen felajánlotta a közlés lehetőségét, így ennek a megtisztelő felkérésnek természetesen nagy örömmel teszünk eleget a lent olvasható hasábokon. Át is adnánk a szót "riporterünknek":
A Hold True a '90-es és 2000-es évek megkerülhetetlen hardcore zenekara volt, mely a hazai straight edge élet zászlóshajójának szerepét töltötte be. Dalaik sokak életét, személyiségét formálták, tették jobbá az akkor még egyedinek, így kirivónak számító szövegeiknek köszönhetően. A hardcore színtér akkori megmondóemberei csípőből akasztották a zenekarra a náci/fasiszta jelzőt, csak mert ők nem ültek fel a száguldó PC hardcore-rá vedlett vonatra. A gáncsoskodó "szakemberek" direkt értelmeztek félre dalszöveg-részletet és tettek keresztbe a zenekarnak minden téren. Úgy gondolom, hogy túlzás nélkül állíthatjuk: a Hold True a világ összes szegletén ismert és kedvelt lett. Egy évtizede, hogy a zenekar feloszlott, ma a hazai hardcore dokumentációkban szinte csak lábjegyzetként említik -hallgatják el- munkásságukat.
1., A lant letétele óta mi történt Veled, hogyan alakult az életed?
Minden egyéb csak gyarapodás, vagy ennek ellentéte.
Ahogyan én látom, az egyik megcsömörlésbe, a másik frusztrációba torkollik, ami egy skála két szélértéke, és mindkét szélről kompenzálások kísérik.
A kettő között kötéltáncot lejtő ember pedig ennek az ingaeffektusnak az oltárán áldoz, e kettő között őrlődik fel. Az emberrel történhet sok minden, akár kontinenst is válthat, - de, ha az alap beállítottságára nem lát rá, akkor ő nem változott, csak a díszletek cserélődnek körülötte.
A középpontot keresem a dolgok mintázata mögött.
2., Az "Utolsó Felvonàs"-ban bàr tisztàn ès fèlreèrthetetlenül megfogalmaztad a szintèrben lèvő problèmàkat, de kèrlek fejtsd ki bővebben, hogy milyen tènyezők kèsztettek benneteket arra, hogy azt a bizonyos lantot letegyètek.
Időnként Némó is megjelent egy-egy cetlivel a kezében, amin volt kb egy versszak összesen, plusz mindig volt egy elképzelés is mellé a zenében.
Utóbbi rendszeresen. Dallamot, zenét, sokszor hoztunk össze együtt próbákat megelőzően, otthon már megalapozott ötletekből.
Amúgy az egy darab versszakai rendszerint jól el voltak találva, de nem folytatta, inkább elmondta a hozzá fűzött elképzeléseit, és így került öntőformába a töredék, kiegészítéssel.
Az az elképesztő helyzet, hogy számos dolgot fel tudok sorolni, amely nekem nem volt kerek, de fel kellett hívnom Némót, hogy: "Te figyelj! Valójában mi is volt az a végső ok, amiért feloszlottunk?!" Nála ütött be valami, amiért már nem akarta folytatni, és még egy ilyen pontatlan basszerost nem találtunk volna. Márpedig a kutyaütés a HxT-ben peremfeltétel. Így a befejezés nem volt kérdés számomra.
Nézd. Az én szempontjaim részben ismered. A szélsőségig eltolt liberális véleményterror a hardcore színtéren is aránytalanul nagy részt hasított ki magának. Igazából maga lett a torta. A magukat felszentelő megmondóemberek viszolyogtató kommentjei, gáncsoskodásai, kisajátító ideológiájuk átitatta méreggel mindazt, ami egykor érték volt. Már a 2000-es évek elején látszott, hogy olyan háttérerő van felemelkedőben, amely mindent a maga fals arcképére igyekszik gyúrni.
Már akkor elég volt az, hogy néhány perifériás nyikhaj billentyűzetet ragadva elkaszálhasson egy konkrét Európa turnét. Nézzünk körül a világban! Ami most folyik élesben, az már akkor is sejthető kontúrt alkotott. Ha nem állsz be egy értéksemlegesnek hazudott zászló alá, akkor elszívják előled a levegőt.
Plusz érv, hogy szövegírás tekintetében, nekem szűk volt a tér a HxT-ben. Isten, a létezés körbejárása, vagy akár a nemzeti identitás megtartó ereje megosztónak számított nálunk, pláne a színtéren.
Meg akartam váltani a világot, és azt hittem ez az a hely, ezek azok az emberek, akikkel mindezt meg lehet tenni.
De a világot nem lehet, nem is kell megváltani. Helyette magunkban kell „a rendet vágni” és egyáltalán nem mellesleg elmondható, hogy szinte bárhol máshol kb ugyanilyen arányban találok értelmes, befogadó embereket, akiket nem vakít el a felszínen csillogó lakk-bevonat.
3., Milyennek láttad a hardcore-t akkor amikor Te csatlakoztál és milyennek ítélted meg amikor "kiszálltál"?
Számomra több remény volt benne. Azt hiszem ez a döntő tényező, hogy csak szubjektíven vagyunk képesek szemlélni. Ha nem vonódtam volna be, ha nem láttam volna én is részrehajlóan, akkor nem hatott volna át, statisztaként pedig mindezt nem lehet, vagy inkább nem érdemes csinálni. Hogy bennem omlott össze az ebbe a világba vetett hitem, vagy pedig mindig is ott voltak azok a fantomok az árnyék takarásában.. Nos, az biztos, hogy az a bizonyos „kitompult él” egyre inkább csorbává vált. Létezik az a réteg, akinek ez a folyamat a penge élezését jelenti, de csak azért, mert azt a régiek nyakára szorítva kényszeríthetik őket rongy elveik elfogadtatására.
Ha jól emlékszem Ronald Reagan mondta ezt: ha a fasizmus (sic!) egyszer újra formát ölt, azt a liberalizmus képében fogja tenni. Egy lépéssel hátrébbról szemlélve, egészen bohózat jellegű az, hogy a hardcore scene berkein belül is taroló PC magatartás dogmái úgy harcolnak valami ellen (lásd sűrűn emlegetett fasizmus), hogy közben nem különböznek attól, az eszköz megnyilvánulásaikban.
Az értékrend megítélése most nem is fontos ennek észrevételéhez. Akinek szeme van, úgyis láthatja, hogy a fő sodrat csupán torz zsákutca. Pl. mint Izrael politikája, amely apartheid állam, háborús bűnökkel, mégis kiváltságos helyzetben tetszeleghet úgy, ahogyan az normális keretek között nem történhetne meg (pl atomsorompó egyezményt nem írta alá, nem tag, holott egyértelműen atomhatalom) . Erre mondják, hogy a cél szentesíti az eszközt. A felhasznált eszközök viszont inkább árulkodnak arról, valójában hová vezet az az út.
Ideológiákban sohasem a lebegtetett cél az, ami hiteles és értékmérő forrás, hanem a lépcsők, amelyeken keresztül mindezeket megvalósítani igyekeznek. Meggyőződésem, hogy ezek a lépcsők a Taigetosz pereméig vezetnek.
4., Dalszövegeid mondhatni pàratlanok voltak anno, költői magassàgokban fogalmaztàl meg gondolatokat akàr èrzelmi témákban, akàr aktuàlproblèmàkról. Soraid soha nem voltak sèrtők vagy direktbe megmondók. Mesèlj kèrlek arról, hogy eme munkàssàgodra kik ès milyen tènyezők voltak hatàssal?
Nehezet kérdezel. Nyilván fel tudok sorolni néhány olyan költőt, zenészt –akárkit- akit ki tudok emelni a sorból. Mégis, azt gondolom, hogy mindez nem igazán tanulható. Vagy van, vagy nincs. Ez nekem mindig egyfajta csatorna volt, amin keresztül ki tud fejeződni belőlem, vagy inkább rajtam átfolyva valami, ami több, mint ami én vagyok. Ami máshol az életemben nem tud napvilágra jutni, pedig lenne helye.
Persze olyan van, hogy valami inspirál. Egy zseniálisan megírt szöveg, vagy egy jól eltalált könyv. Pl . Szepes Mária könyvei. Ha olvasom, mind a mai napig megállok közben, és csak hápogok félhangosan magamban, hogy : "Baszdmeg, ez egészen elképesztő!". Úgy ontja magából számolatlanul a tűpontos, lélekrezdüléseket lekísérő mondatait, ahogy én arra sohasem lennék képes.
Vannak jó pillanataim, nem álszerénykedni akarok, kommunikációban erős vagyok, de Szepes minimum oktávot ugrik, ami számomra utolérhetetlen, ám megérthető. Rajongani tudok a tömörített, oda-vissza ható, végletekig sűrített tartalmakért.
„Bujdosó menekült, recsegnek az ágak,
Táguló szemében ott szűköl az állat”
Történetesen ezt Hobótól ismerhetjük, és mindössze két mondat, de akkora tartalmat képes belepréselni, hogy a pofám leszakad. Miközben egy ellentétpárnak is marad hely.
5., Illetve ha màr a dalszövegeidnèl tartunk, milyen visszajelzèseket kaptàl?
Néha eljut hozzám egy-egy visszacsatolás, elmesélés. Vagy csak valami kommentként belefutok, de alapvetően nem sűrűn találkozok ezekkel. Afféle háttérmunka volt az enyém a HxT-ben.
Az énekes ugye alapvetően viszi a frontot, és mellette Némó volt mindig az a szervező, nyüzsgő fazon, aki sok emberrel tartotta a kapcsolatot. Vagy ők vele inkább?
Igazából sokan nem is tudják, ki írta a szövegeket. Minden látszat ellenére alapvetően introvertáltra hajló a karakterem. Önmagamba visszahúzódva, kifelé figyelek, és nehezen oldódom. Így osztályozom a dolgokat. Nem annyira megélve, inkább megfigyelve.
Az ebből is következő kritikusságom nem feltétlenül előny, ugyanakkor szintén hozzátett a szövegvilágom arculatához.
6., Melyek azok a dalszövegek, amelyekre büszkén tekintesz?
Legkorábbi talán a Maszk vagy a Csak előre menj. Később a Halál árnyékában, Az utolsó ítélet vagy az Eltévelyedettek rekviemje. Így az utolsóról sok, de ez csak a lemez aktualitása miatt lehet így. Hálás vagyok azért, hogy nem egyik pillanatról a másikra mentünk szét, hanem annak kimondása után, még befejezhettük a stúdiómunkát, mert volt még rá cirka fél évünk.
Így meg tudtam fogalmazni olyan gondolatokat is, amelyek egyébként bennem ragadtak volna, azt a hálát, ami betöltött minden valóban élő pillanatért, a sok bíztatásért, szeretetért és érdeklődésért, amit valaha kaptunk, amelyek néha szavakban, de leginkább másként kerültek kifejezésre.
7., Szemèlyes környezetemben tudok jónèhàny emberről, akiket kritikus időszakokban a dalaitok mondanivalója, mint egy a sötèt mèlysègbe nyúló segítő jobb ràntott vissza a fènyre. Jutottak-e el hozzàtok ilyen jellegű visszajelzések?
Igen, néha jut el hozzám ilyen jellegű információ-töredék, akár Némón keresztül, vagy egy-egy fórumon, kommentben.
Jó érzés. Bár a magam kétségeit, meglátásait öntöm szavakba, -ha ez mégis sorvezető tud lenni valaki számára egy sötétebb életszakaszban, az mindig felemelő számomra is.
Sötétebb életszakasz. Igazából ehhez a nehezen megfogható és körülírható fogalomhoz keresem az eszközöket a mai napig. Lehet ez is egyfajta szolgálat mások felé, ami belülről hajt, formát akar ölteni, és vissza is tér hozzám egy más alakban.
Nehezen megfogható dolgok. Az élet értelme.
Amit könnyen kimondasz: illúzió. Szertefoszlik, ahogy az idő próbája alá kerül.
Amit nem tudsz szavakba önteni, de belül valóság és kitölti a lényed, az a lefordíthatatlan nyelv, csak az valóságos.
8., Anno beszéltél nekem arról, hogy a gitárt citerára váltod. Miért pont a citera került képbe?
Valahogy mindig közel állt hozzám a népzene. Olyan szálakat pendít meg, ha jól el van találva, ami…- nem is tudom, hogy fejezzem ki- lépésekkel közelebb van ahhoz, amit önmagam forrásának érzek. Na meg persze az elképzelésem szerint a jól kitalált népzenei alapra, tömörített tartalmú és letisztult, de odabaszos szövegek íródtak volna. A citera pedig valamiféle virtuóz heavy metal- iker szólókat hoztak volna időnként, nem a szokásos alapot. Kicsit olyasmiket, mint a piros HxT lemez számaiban vannak. Mindez valahogy beteljesületlen maradt ezidáig, nem született napvilágra, csak dédelgetett álom maradt.
9., A hardcore szubkultúràban is felütötte a fejèt a keresztènysèg bíràlàsa, illetve annak elitèlèse, ami màra elfogadott dolog lett. Viszont ha ezt màs vallàssal teszik meg a szintèren belűl, szinte azonnal ràsütik a "kirekesztő" jelzőt ès azzal vagdalkoznak, hogy a "hardcore nem erről szól". Mikènt vèlekedsz erről?
Minden út Rómába vezet. A fékevesztett liberalizmus és annak jól ismert fémjele, a kettős mérce. Őszintén megmondom, nem nagyon vagyok képben, hogy mai HC berkekben ez milyen formában ölt testet, de nem igazán csodálkozom.
Ez a pusztító métely agresszív kisgömböcként fal fel mindent, ami még tartást adhat az embernek, legyen az hagyomány vagy értékrend, vagy bármi egyéb, amely nihilen felüli strukturált erő. Janus arcú törtetésében jónak, szabadnak, igazságosnak és abszolút egyenlőségre törekvőnek vetíti ki magát elénk, miközben aknamunkájával olyan, akár a vírusos gerinc idegvelő-gyulladás. Nézzük a rothadás csarnokának egyik ikonikus oszlopát, Soros Györgyöt. Jótékony filantróp álruhájában szövi át a világ minden pontját, adakozik, támogat. Ami kell. Persze meg kell vizsgálni, mit támogat, vagy kit kötelez le éppen szolgálatába. Miközben országokat dönt be a haszonért, hogy mindezekre legyen fedezete. Közte saját hazáját is gondolkodás nélkül tönkreteszi, ha kell. Lásd az OTP támadását anno.
10., Mi a vèlemènyed arról, hogy bizonyos hardcore zenekarok kikötèssel vannak azzal kapcsolatban, hogy zenèjüket ki hallgathatja ès ha nem egy oldalon àll velük a hallgató, akkor az a zene "nem neki szól"?
Semmi sem csak fekete vagy fehér. Az, hogy mire gondolt a költő, csak a dolgok egyik fele. A szabad asszociációkból felépített zenei- érzelmi struktúra azonban már szabad világ. Ez olyannyira így van, hogy például az István a király című zseniális rockoperában, amely a Szörényi-Bródy szerzőpáros műve, már hiába próbál Bródy meg- és belemagyarázni évtizedek távlatából valami olyasféle rossz üzenetet, ami a patás baloldali „értékekhez” igazítható. A mű már életre kelt. Önálló tengelyén jár, tízezrek beleérzésétől gyarapodva lüktet.
És ezek az érzelmi lenyomatok történetesen mások, mint amit Bródy szeretne, hogy legyenek. Mellesleg pont az, ami Szörényi vél róla, a mai napig.
11., Véleményed szerint mennyire formálódott át a hardcore az indulás óta hazánkban illetve a USA-ban?
Nem követem a színtér alakulását sem itthon, sem külföldön. Számomra ez a vonat elment, vagy inkább én szálltam le róla. Nyilván -és mindig ide jutunk vissza –a változás óriási mértékű. Ma már nem történhetne meg az, ami a 80-as években még meg tudott.
Olyan ez az őrület, mint a filmes világban. Ma már egy általam nagyrabecsült Vaklárma, mint film, egyszerűen meg sem születhetne. Mert rasszista poénok, kisebbségeken való gúnyolódás –ugye süket és vak- ürügyén elkaszálnák. Hiányzik az egészséges önreflexió.
Ami igazán alattomos ebben a rendszerben az az, hogy ezek a produkciók most meg sem mernek születni, mert tudható, hogy a tech cégek és média konglomerátumok hálójában font negatív kritikák úgyis elgáncsolnák.
Így elvetél a szabad szellem, már fogantatása előtt. Önszabályozó rendszerré züllött így az egész cirkusz, amelynek tetején egy hangos kisebbség ül csúcspozícióban. Alattuk az ezzel egyet nem értő széles tömeg, amely nem ébred hatalmára a tökéletes kontrol alatt. A hamis hátteret hazudó tech világ illúziója közel tökéletes.
A legnagyobb különbséget azonban abban látom, hogy a virtuális tér hódításával erőre kapott egy életképtelen, steril réteg, akik a foteljeikből visszhangozhatják az unalomig ismert narratívájukat, és szavuk messzire elhallatszik. Mindebben a vesztébe hajtott világot vezető körök támogatását élvezve.
A 80-as években ezek a srácok kaptak egy jól kivitelezett „floorpunch”-ot, ha egyáltalán eljutott odáig a helyzet, és csend volt. Az életerőseké volt a szó, az élet, a létezés joga. Ahogyan én látom, ez az, ami gyökeresen megfordult.
12., A hardcore szerves rèsze a környezetvèdelem, ennek ellenère van olyan hardcore zenekar, akik annak a Coca-Cola reklàmozàsàval àllnak ki az abberàltsàg mellett, amely vezető szerepet tölt be a veszèlyes hulladèk gyàrtàsàban. Mikènt vèlekedsz eme visszàs cselekedetekről?
Konkrétan az első számú műanyag-hulladék gyártó a világon. Mindamellett, hogy fontosnak tartom a környezetvédelmet, én magam sem teszek meg mindent, amit megtehetnék ennek érdekében. Ha pedig mondjuk valami mesés varázslat folytán, történetesen egy távközlés-technikai mamutcég határozott formában felvenné a kesztyűt, mondjuk az agresszív gender-ideológia térnyerésével szemben, akkor én támogatnám azt, és nem érdekelne, hogy mennyire szennyező, vagy sem. Mert előbbinek prioritása van a másik előtt. Így nem tudok követ vetni rájuk ebben a témában, bár látható a következetlenségük.
13., Amerikàban a "nagy" úttörő zenekarok egy rèsze önmaguk mosdatàsàba kezdett a korai cselekedeteik, politikai/ideológiai hozzààllàsuk miatt, takargatjàk azon felvèteleket amelyek egyèrtelműen nem PC-k, megfelelvèn a mèdia ès a hatalom elvàràsainak. Mi a vèlemènyed erről?
Igen. Ez az az önszabályozó rendszer, ami a filmes utalásnál már felmerült. Lélektanilag hasonló jelenség, mint az itthoni III/III-as beszervezések.
Hogy azt csinálhasd, amit szeretsz, - vagy tehetséged van hozzá- előbb hajtsd meg a fejed a hatalom előtt. Fogadd el korlátozó megkötéseit, - és így- ha pórázt is kaptál a nyakadba, de sétálhatsz. Mégsem radíroznak le a palettáról, hogy végül megkeseredett magányos kutyaként ugathasd a holdat.
Ha nem hunyászkodnak meg az aktuális trend árja előtt múltat hazudva, akkor eltörik a gerincüket, ellehetetlenítik a fellépéseiket.
Más kérdés, hogy van, akinek ez olyan jól megy, hogy azt a gerincet csomóra is lehetne kötni, az se viselné meg.
14., Straight edge-nek tartod mèg mindig magad vagy az èvtizedek alatt ez olyannyira az èleted rèsze lett ès megszokott, hogy màr feleslegesnek tartod a cimkèk elhelyezésèt ezzel kapcsolatban?
Mondjuk, amit használni szoktam helyette, az absztinens kifejezés sem az, amit nem kellene megtámogatni magyarázattal.
Bár nem változtak meg alapvetően a szokásaim ezzel kapcsolatban, a szemléletem más lett. Nem az a lényeg, hogy jut-e valaha majd alkohol a szervezetembe vagy sem. Hanem, hogy hol tudom meghúzni azt a bizonyos határt, ahol ember maradok.
És ez emberenként változó. Másokra tekintve nem vagyok szigorú, főként nem militáns. Fontos a kérdés, hogy ha innék –azért innék-e, mert hát mindenki iszik- vagy pedig azért mert a társaság nyomása ezt követeli meg tőlem. Utóbbi lojalitás- meghajlás-behódolás nem elfogadható ma sem számomra. Röhejesnek gondolom azokat a késhegyre menő baszakodásokat, hogy eszel-e bonbon meggyet vagy sem.
Mert, ha eszel nem lehetsz SxE. A dogmatizmus kialakulása mintát ölt, szem elől veszítve a lényeget. Ma már nem vinnék kölyökpezsgőt az esküvőmre, ha újból házasodnék. Ugyanakkor nem fogok pezsgőt vedelni újévkor. Fontosabbnak tartom a háttérben mozgató ösztön-mechanizmus megfigyelését, mint a körömszakadtáig való ragaszkodást egy vastagon szedett betűhalmazhoz. A végletekig való merev ragaszkodás nagyobb gondot okoz, mint egy pohár pezsgő alkoholtartalma.
Így látom ezt mára, és hozzáteszem, mindez elméleti szemléletváltás, gyakorlati változatlansággal.
15., Van e olyan zenekar az "újak" között akiknek munkàja kedves szàmodra?
Olyannyira nem követem az aktualitásokat, annyira máshová került a fókuszom, hogy érdemi választ nem adhatok erre a kérdésre.
16., Sablon kèrdès, de mi az a 10 korong ami mindig forogni fog a lejàtszódban?
Erre már könnyebben tudok válaszolni. Mindenkinek van az életében olyan zene, album, ami mélyen beégett. Ráadásul a hőskorban ezek kazettáról vagy lemezről mentek. Nem volt ugrálásra lehetőség, így még a sorrend is beégett mellé.
Azok tartoznak ide, amelyek elindulása után 0,8 másodpercre rávágom, hogy mi az, ami megy.
Atari: Wel'l be fighting Municipal Waste: Hazardous mutation
Gorilla Biscuits: Start today Heimat-Los: De vlag
Floorpunch: Twin killing Anthrax: Among the living
Wide awake: Last straw Helloween: Walls of Jericho
Elit Osztag : Demo Tizedes meg a többiek: Demo '86
És nem megfelelésből, de ugyanide tartozik a még nem újra stúdiozott Oi-Kor vagy Egészséges Fejbőr korai demói. Mai napig nem lehet kimondani egy fogalmat, például „szebb élet”a nélkül, hogy ne hozná be azonnal pl az Oi-Kor szövege folytatását a fejemben.
17., A legszebb emlèkeid amit a hardcore adott Neked?
A kiemelkedő koncertek és az emberek lelkesedésén felül egyértelműen a külföldi turnék. Rengeteg örömforrás és humor fakadt belőlük. A kevésbé morc határőrök rendre megkérdezték például a hangszereink láttán, hogy milyen zenét játszunk. Persze sosem értették, nemhogy a straight edge-et, de a hardcore-t sem. El is határoztuk, minek kínlódni, majd mindig azt mondjuk : "Heavy metalt". Azt mindegyik érti.
18., Mit jelent Neked Magyarorszàg?
Ismerős Arcok : hegyeket látok. Ettől szebben úgyis nehéz lenne megfogalmazni. Van itt is egy óriási favoritom a Magozott Cseresznyétől, de még a régi, első demóról. A mi hazánk..refrénű. Zongora alákíséréssel, még az a verzió. Ez mindent visz. Később rögzítették újra, de hiába a jobb minőség, számomra meg sem közelíti az eredetit.
Amúgy meg? Átérzem azt a különleges státuszt, amit a magyarság története, hagyománya és főként nyelve jelent. Azokat a fordulatokat, amelyeket magyar nyelven meg lehet gondolni, teljességgel egyedülálló, de legalábbis rendkívül ritka. Ezt sokan alátámasztották már, és nem csak magyar nemzetiségűek.
Az a finom árnyaltság a nyelvünkben, a szakrális örökségünk, mely felelősségünk is egyben, fel nem cserélhető, el nem dobható keret számomra, amely még abban az estben is részem maradna, ha huzamosabb ideig külföldre kerülnék.
19., Màra sajnos a feje tetejère àllitottàk a vilàgot. Ami eredendően rossz, azt jónak àllitja be a vilàgrendszer, a jót, a szèpet ès az igaz èrtèket pedig tűzzel-vassal írtjàk. Hogyan tekintesz minderre, illetve mit gondolsz, hogy hovà vezethet ez?
Ez minden generáció örök kérdése, és nehéz eldönteni, hogy én azért vagyok érintve, mert a sajátomhoz kötődök, vagy pedig valóban eljött az a végpont, ahol már tényleg elcsúszott minden. Azt tudom csak látni, amit a generációm szemellenzője látni enged.
Az előttünk járókat túl kellett haladni, mert a felfogásuk sok esetben avitt volt és dohos, az utánunk következők pedig nem sokat értenek belőlünk, nem tisztelnek semmit, és úgy általában a léha azonnal szerzés a legfontosabb motivációjuk, beléfektetett energia nélkül.
Persze apáink ugyanezt mondták rólunk, tehát passz, de sanszos, hogy itt már tényleg minden végstádiumossá hanyatlott mára.
20., Elkèpzelhető-e, hogy studiómunkàra vagy èlő fellèpèsre a nyakadba akasztod mèg a hangszert?
Az az éra pedig mára már letűnt, felőrlődött. Nem a forma itt sem a lényeg, hanem a tartalom. Az utolsó felkérés nagyjából három éve történt, arra már én mondtam nemet. Ez nekem többet jelentett annál, mintsem hogy elveszítsem benne a hitelességem. Bohócként visszaköszöngetni időnként..
„ Az ember szava nem szél…”
Ezt úgy értem pl, hogy nem lennék kíváncsi egy Minor Threat reunionra, de mindent megadnék egy ilyen mozgalom szárba szökkenésének tanúságáért, a maga idejében, ereje teljében.
„Ami most van, elmúlt rég”
21., Vègezetül, van-e valami üzeneted gàncsoskodóknak, jóbaràtoknak?
Nem az Ősöket követjük, hanem azt, amit az Ősök követtek. Fontos, megvilágító erejű mondat.
Számomra azt jelenti ebben a vonatkozásban, hogy ha valami kihűl, akkor keresd meg azt a szikrát, amely melegen tartotta. Találd meg máshol, új keretek közt és egy pillanatig se sajnáld, hogy véget ért.
Nem az adja a mértéket, hogy meddig tudunk konzerválódni egy megfeneklett helyzetben. Hanem, hogy megtaláljuk-e azt az új burkot, amelyben az erőnk ismét megtapasztalhatóvá válik számunkra. A megszokás ingoványos zsákutca.
Aztán arra gondoltam még, hogy befejezésül megosztok veletek egy verset, amely már feloszlás utáni, de a szófordulatok hasonlóak még a régen szokotthoz. Nem egy HxT-s téma, de valahol éppen ez lenne a lényeg.
Köszönöm a lehetőséget Attila, többieknek pedig köszönet a támogató, gondolkodni kész szellemiségükért.
Poliamoria 2014/06/24
Izzó ragyogásod csábító tükrében,
Elveszett lelkek fénye vakít szemet,
S míg ölelő karjaiddal, hamis tánccal áltatsz,
Acél szíved mélyén parázs a szeretet.
Tüzénél melegszel meg, fénye járja át,
Reményétől fosztott sötét éjszakád,
S mondhatatlan kín mögött, hajnal pírja mellett,
Éjfekete köntöst vált színarany palást.
Ám hosszú még az út, míg talmi csillogásból,
Lopott pásztorórák terhe alatt szőtt,
Láncingtől sulytott, mégis könnyed Ízisz-fátylad,
Feslett szövedékén, átsejlik Teremtőd…
