Éveken keresztül szándékosan nem csináltunk velük interjút, mert valahol nevetségesnek tartottam, hogy az egyébként igazán közeli barátomat, Macit (a zenekar alapítóját) faggassam úgy, mintha valami hülye újságíró lennék és még a látszatát is el akartuk kerülni, hogy a blog a haverok zenekarait tolja és sztárolja. Utólag be kell látnunk, hogy nem volt túl életszerű ez a tartózkodás, így egy nagyon rég tartozásunkat rójuk le a színtér (egyik) hazai nagy veteránja előtt, ami már csak a nemsokára megjelenő nagylemez miatt is igen érdekes lehet most.
- Köztudott rólad, hogy nagy rajongója vagy a hardcore-nak. Kérlek mesélj egy kicsit erről, hol és hogyan keveredtél bele a HC színtérbe! Milyen volt a HC színtér 20 éve?
Mezőkeresztesen cseperedtem gyermekként és ezen a településen akikkel már bölcsőde, óvoda óta cimborák voltunk szinte mind punkok lettek, de ettől még nem változott semmi, nem zavarta őket, hogy én skinhead vagyok, hiszen már azelőtt is hasonló gondolataim voltak. Zenei ízlésünk sem tért el, a mindennapos problémáink is egészen hasonlóak voltak, szóval ez a szubkulturális különbség mintha nem is lett volna. Tudom, hogy ez máshol, pl. Budapesten sok gondot okozott másoknak, mi ezzel nem törődtünk. Szokás szerint magnókazettákat cserélgettünk, megmutattuk egymásnak, hogy ki milyen új felvételeket szerzett. Amint valami szimpatikus zenéhez jutottam, már másoltam is át otthon a kétkazettás kis magnómmal, na persze a többiek is pont ugyanígy tettek, hogy legyenek jó zenéik. Műsoros kazettákat, bakelit lemezeket nagyon ritkán tudtunk csak beszerezni. Persze az még nagyobb kincsnek számított! Így ismertem meg rengeteg skinhead, metal, punk bandát is. Első találkozásom a HC-val is így történt. Kölcsönkértem néhány kazettát egyik cimborától és volt közöttük egy Youth of Today műsoros kazetta, meg egy másolt kazettán a NYHC válogatás. Mikor visszaszolgáltattam gazdájuknak ezeket a kincseket, mondtam neki, hogy ezek tetszettek legjobban és ha tud még ilyen stílusú bandáktól felvételeket szerezni, na nekem pont erre lenne szükségem. Így jutottam hozzá folyamatosan egyre több hardcore zenéhez. Tetszett, mert hasonló a punkhoz, de mégis gyorsabb, lendületesebb. Úgy éreztem, révbe értem, mert igaz, szerteágazó stílusok közti kedvenceim sora szinte végtelen, de végre megtaláltam azt, ami legközelebb áll hozzám.
 |
| A fotóért köszönet Vasutasnak! |
Mivel nem tudtam angolul, így a már említett YOT zenéje ugyan teljesen betalált, de azt akkor még nem tudtam, hogy mi az ő missziójuk, hogy mit tűztek ki zászlójukra. Később, mikor a hazai hc színtéren elterjedt, sőt divatossá vált a straight edge, bennem is vissza-visszatérő gondolatként érlelődött, hogy ami első perctől kezdve szimpatikus volt számomra, azt meg is éljem. Mivel ez a szűkebb környezetemben egy teljesen új, szokatlan dolog volt, mikor csak eljátszottam a gondolattal, hogy erre az útra lépjek, elsőre szinte lehetetlennek tűnt. A hc koncertek látogatásakor és azon kívül is a SXE srácokkal kötött ismeretségek, pozitív példák mind abba az irányba mutattak számomra utat, amire aztán az ezredfordulót követően léptem is. Több magánéleti oka is volt persze, amivel nem untatnám a kedves olvasókat; ami még talán említésre méltó, az a Blue Eyed Devils! Ők az abszolút kedvenceim, mind zeneileg, mind a straight edge felvállalásával! Már első hanghordozóik megjelenésekor is így volt ez, majd hazánkban tett látogatásuk pedig csak olaj volt a tűzre.
- Hogy fogadta a hazai jobboldali/ns színtér a "különcködésedet", hogy nem csak a klasszikus skinhead koncertekre jártál el, részt vettél hc meg metál bulikon, nem fogyasztottál alkoholt, stb.?
A közeli barátaim közül sokan hasonló zenéket kedveltek, többen hasonló útra is léptek. Nyilván sokan nem értették, hogy ez nekem miért jó, hiszen nem a megszokott iszákoskodó tempót követem. Időközben voltak, akik szerettek volna újra alkoholos mámorban látni, amit nem nagyon értek, de mivel zárt ajtón kopogtattak, így hamar le is tettek fura ötlettől vezérelt elképzeléseikről. A koncertek, amikre színterünkön kívül járok rendre, másokat is érdekelnek köreinkből, így igazából azokon a bulikon is találkozom bajtársakkal.
Ahogy zenei ízlésem is alakult az évek során, úgy a zenekaromat is próbáltam ebbe az „Új irány”-ba kormányozni. Az évek során voltak tagcserék, és úgy tűnik, ezek által sikerült az új arcokat már eleve úgy beválasztani, hogy idomuljanak ehhez az elképzeléshez. Igen, szerintem sokkal jobb a jelenlegi FT, mint mondjuk a 20 évvel ezelőtti. Az ének pedig a zenei stílushoz idomulva változott folyamatosan.
- Az első demot (Mező Skins) meghallgatva -bevallom- mind a mai napig nevetek nem egy számon. Mástól is kaptál savazást miatta vagy csak én szivatlak vele mindig?
Ez egy érdekes dolog. Az a helyzet, hogy én is elégedetlen vagyok azzal a demoval, nem is az volt a célunk vele, hogy kiadjuk, de végül erre a sorsra jutott. Csináltunk belőle DIY kiadványt 1996-ban, majd 2000-ben a Rockworld gondozásában jelent meg, aztán a kor követelményeinek megfelelve a Bunker Records jegyezte a harmadik megjelenést CD-R verzióban, némi extrával megtámogatva. Mindhárom kiadvány elfogyott már, tehát azt kell mondjam, ez volt a hibáival, gyermekbetegségeivel együtt a legsikeresebb anyagunk. Természetesen nem ez a fokmérője annak, hogy szerintem milyen, de úgy látszik határozottan ez a legkedveltebb és kérdésedre válaszolva mások nem cinkelnek vele. Az a korosztály, akik még a ’90-es években ismerték meg a bandát és manapság eljutnak egy-egy koncertünkre, azok közül pedig sokan mind a mai napig ostromolnak, hogy játsszunk el néhány dalt a régi kedvenceik közül. Ezek a srácok azt mondják, nekik ez a hanganyag a kedvencük.
1998-ban volt az utolsó koncertünk a régi csapattal, ezt követően pedig 2002-ben kezdtük el újra az alkotó munkát, tehát a kettő között eltelt cirka három esztendő során a zenekar inaktív volt. Én egy új zenekart szerettem volna életre hívni, de Zalán, akivel akkor kezdtem el új dalokat fabrikálni, kötötte az ebet a karóhoz, mivel neki is a már az imént kivesézett „Mező-Skins” demo volt az egyik kedvenc kazettája, így ő azt mondta, mindenképp azt kéne folytatni. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet, de azt gondoltam, hogy ha neki ez fontos, akkor csináljuk így. Miután beindult a gépezet, már nem volt kérdéses a hogyan tovább. Volt e értelme ennyi vagy annyi energiát beletolni? Hát, vannak néha megdöbbentő esetek, mikor pl. részegen hempergő alakok óbégatják némelyik dalunkat és úgy érzem, nem ér célba az üzenet, de aztán vannak azok a pillanatok(és szerencsére ezek dominálnak), amikor meg maximálisan meggyőződöm róla, hogy bármennyi energiát megéri beletenni, és teszem a dolgom, megyek tovább az úton.
- Hogyan neveznéd meg a zenekart ma? NSHC? Vagy hatecore? Esetleg simán csak skinhead zenekarnak?
Talán NSHC thrash metal hatásokkal. Persze ha ezt egy olyan valaki kérdezi, aki nincs képben a műfajokkal, annak rábólintok bármelyikre, mert igazából mindegyik általad említett zenei stílus hatással volt zenekarunkra, sőt, még némi punk, esetleg Oi is elővillan itt-ott a dalaink egyes részleteiben. Mikor egy-egy újabb aktuális hanghordozónk megjelenik, szoktak érdeklődni, hogy ez most épp milyen lesz? Mivel a zenénk HC/trash/Oi/RAC már régóta, ezért mindent ezek határoznak meg; a különbség annyi, hogy mikor melyik összetevő dominál jobban egy-egy adott felvételnél.
- Hitelesnek tartod, ha egy zenekar olyan témáról énekel, amit a valóságban nem csinál? Pl. mit gondolsz arról, ha egy csapat állandóan bunyóról énekel, de a valóságban maximum túlerőben fenyítenek 15 éves punkokat?
Ez egy elég összetett kérdés. A példa, amit felhoztál, az szerintem konkrétan a röhejes és a szánalmas közt van valahol. A kérdésed elejére válaszolva pedig az a helyzet, hogy nem teljesen egyértelmű a válaszom, mert vannak dolgok, amiket soha nem csináltam, de felemelem a hangom mellette, mert jónak, követendőnek tartom. Nem csak olyan dolgokról érdemes elmondani szerintem a véleményünket, amit személyesen átéltünk, hanem olyanról is, amit csak át tudunk érezni vagy kívülről látva is dühít; pl. attól, hogy még soha nem éltem át. Szerintem tehát ha kinyilvánítom valamiről a véleményemet, amit még nem éltem át, az lehet hiteles. Eszembe jutott erről most pl. a Valhalla – Humánus ítélet című dala. Nem élték át, de még csak közvetlen hozzátartozójuk sem élte át, mégis vállalták a véleményüket. Nekem két barátom-bajtársam is érintett volt a témában, mikor ez a dal kazettán megjelent és ők annak ellenére, hogy favorizálták a bandát, nem voltak boldogok, mert ha szó szerint vesszük a dal sorait, az nekik az életükbe került volna. Tehát azt gondolom vannak témák, amik nem csak kizárólag feketék vagy fehérek lehetnek.
- 10 éve volt itthon kb. 10 olyan zenekar, ami hatecore vagy NSHC jelzővel illette magát, mára gyakorlatilag ti maradtatok egyedül, akik felvállalják a hardcore-t. Mi erről a véleményed?
Nagyon sajnálom, hogy ide jutottunk, talán ez a hullámvölgy alja. Különösen azért fájó ez, mert voltak ezek között a bandák között nagyon ígéretes csapatok is! A Pushing Onwards, a Védőosztag, a Bombs Not Food, a Mutilated Truth, az Utolsó Védvonal mind nagyon jó, fejlődőképes bandák voltak, de talán legreményteljesebbnek a Voice Of Justice tűnt. Na de siránkozással nem megyünk semmire se, én inkább azt mondom, örüljünk annak, ami van. Jelenleg aktív ugyanis egy kalocsai banda, a Nation Brothers, akik saját bevallásuk szerint Kalocsa HC zenekar. Bízom benne, hogy nem hullanak szét és még fejlődni is fognak! Rajtuk kívül is van pár kezdeményezés, remélem hamarosan hallunk is róluk! Ja és azért míg el nem felejtem, régi kedvencem, a Hűség is ad magáról életjelet időnként.
- Ismert rólad, hogy a "mainstream" HC közegben is megfordultál, sok barátod és ismerősöd van onnan. Mesélnél kicsit erről? Hogy fogadják a hácés arcok a nézeteidet? Volt esetleg viszhangja a Fehér Törvénynek a HC színtéren?
Igen, tudják ki vagyok, de nem, ez nem okozott még gondot. Személyesen engem nem ért még támadás ezügyben. A HC színtér egy elég vegyes közeg, politikai szempontból nem egységesek. Persze ez teljesen érthető is egy zenei színtérnél. Érdekességként megjegyzem, van köztük sok haverom és van olyan cimbim is, akinek igen szép kis Fehér Törvény diszkográfia ékesíti a zenei gyűjteményét otthonában. (haha)
- Ismered a magyar antifa csapat, a Youth Violence "Nincs olyan, hogy NS Straight Edge" című számát? Hogy vélekedsz róla? Tetszett?
Van olyan, hogy Youth Violence ?
- Apropó, mint a magyar ns sxe közeg egyik legrégebben nyomuló alakja, mit szólsz ahhoz, hogy egy időben köreinkben is divat volt ez az életstílus, sőt, még valami laza szervezetfélét is alkottak a lelkes fiatalok? Megvan még ez a csoport? Mi a véleményed az olyan emberekről, akik pár hónapig lelkesen szidják a "részegeseket", X betűket tetováltatnak magukra, aztán egy idő után megint piáznak?
Azt gondolom inkább ez legyen „divat”, mint a mértéktelen hedonizmus, a piás/drogos műmájerkedés. Nem vagyok híve annak sem, hogy az X-es srácok mondják meg mi a tuti és aki nem úgy él, mint ők. az szar. Szerintem a SXE egy nagyon jó választási lehetőség, amit csak ajánlani tudok az ifjúság számára, de ha valaki belevág és börtönnek éli meg, annál csak idő kérdése és feladja. Értelmetlen, mikor a sraight edge srácok fel is varratják magukra az ikszeket, aztán meg teljesen az ellenkezőjét teszik. Olyannal is találkoztam már, aki nem csak hogy nem él már a pálfordulása után egyenesen, de teljesen beszippantotta a „drink, fuck, fight”. Persze az élet más területein is vannak emberek, akik szemen köpik saját magukat, régi énjüket; sajnos ilyen világot élünk.
- Ideje pár aktuális kérdésnek is! Jön az új lemez, ugyebár. Mesélj róla pár mondatot, kérlek! Ez is hc lesz vagy visszatértek a metálosabb hangzáshoz?
A tagcseréknek köszönhetően nem teljesen egy szálon fut töretlenül a zenekar kiadványait tekintve, de mivel az alapok megvannak, így persze nagyon nem térünk le az útról. Most is ugyanazok a zenei hatások inspiráltak minket, mint régebben, de ha valamiféle kategorizálást, összehasonlítást vársz tőlem, talán azt tudnám mondani, hogy az „Új irány”-hoz képest kevésbé HC, viszont a „Szemben a világgal”-hoz képest meg egyszerűbb, nyersebb. Na de hamarosan napvilágot lát és majd eldönti a nagyérdemű, hogy milyen is lett, nem akarom én ezt annyira megszakérteni, úgyis biztos elfogult vagyok. (haha)
- Miért "Remény" lesz a lemez címe?
Manapság erre van talán a legnagyobb szükség…
- Szerinted melyik a legjobb számotok, amit valaha felvettetek a zenekarral?
Van pár régi kedvencem, mint a „Szörnyszülött vagy”, a „Káosz és gyermekei”, vagy a „Ha eljön az idő”, de jelenleg az „Égjen a láng” c. dalunk a favoritom.
- Melyik a kedvenc lemezed?
Kinek a pap, kinek a papné, nekem az „Új irány” 350 db-ra limitált verziója. Na de azért hozzátenném még, hogy kedvenc megjelenési formám a vinyl, így a képzeletbeli dobogó legfelső fokán a limitált CD mellett a japán Aggro Knuckle-lal közös split bakelit kislemezünk is helyet kap, szóval ez a két kiadvány a „kedvencem” jelenleg.
- Nemrég megjelent egy bakelit kislemezetek egy orosz kiadónál. Kérlek mesélj róla! Miért, hogyan, mikor vettétek fel?
Ezt az anyagot a jelenleg megjelenő Remény c. album beharangozójaként vettük fel 2,5(!) évvel ezelőtt. Egy dologban voltam határozott ezzel a kislemezzel kapcsolatban, méghozzá abban, hogy bakelit formátumban szeretném a megjelenését. Egyrészt mert nekem személy szerint ez a mániám, másrészt meg ez a régi suli. A nagy elődök, mint pl. a Skrewdriver vagy a Bound For Glory is minden albumuk előtt beharangozóként egy bakelit kislemezzel jelentkeztek.
Azt gondoltam, mikor ezt a három számot stúdióban rögzítettük, hogy a német Rebel Records-nak odaadjuk és ahogy az előző lemezünket is, majd ők kiadják. A kiadó viszont, mikor felvetettem nekik ezt az ötletet, azt válaszolta, hogy ezt a bakelit kislemezt egy másik zenekarral közös split vinylen szeretnék kiadni. Más szituációban ez megfelelt volna, de mivel ezt most egy önálló, saját kislemezként akartuk, ami az album előtt jelenik meg ízelítőként, így más lehetőséget kerestünk inkább. Eleinte saját magunk akartuk megoldani, de mivel nagyon költséges móka ez a bakelitlemez kiadás, így megtorpantunk vele. Aztán elkezdtük az album stúdiómunkálatait, így a következő időkben sem maradt keret önerőből ennek a megjelentetésére. Majd miután az album felvételeivel is végeztünk, inkább már egy újabb kiadó után néztünk, az orosz Barbatos pedig örömmel vállalta a kiadást. Így ért révbe ez a 3 számos kiadványunk, aminek egyébként nagyon jó volt a fogadtatása.
- Milyen felállással rögzítettétek az új lemezt? Mi van a régi felállással, amivel az "Új Irányt" vettétek fel?
Az Új irány megjelenése után az akkori felállásunkból mindkét gitárosunk jelezte, hogy nekik már nem nagyon fér bele az életükbe a továbbiakban a zenekar. Nagyon korrekt volt részükről a távozás; ha jól emlékszem, ezt a megbeszélést követően még 4 hónapig az összes addig megbeszélt fellépésnek eleget tettünk velük, miközben már új gitárossal is próbáltunk, így mikor a távozó srácokkal az utolsó fellépés lezajlott, néhány hónap múlva zökkenőmentesen már az új felállással tudtunk színpadra lépni.
- Miért a BHS Service adja ki a lemezt, miért nem valami külföldi kiadó?
Mivel a kislemezünket nem sikerült a Rebel Records gondozásában megjelentetni, így azt gondoltuk az albumot sem fogjuk oda vinni. Az orosz Barbatos többnyire limitált kiadványokkal foglalkozik, a nagylemezünket viszont nem csak mondjuk 100 példányban szeretnénk eljuttatni a közönségünkhöz, így visszatértünk a „régi istállóba”. Ez tűnt jelenleg a legkézenfekvőbb megoldásnak.
- Ha már a kiadásnál tartunk... Sok olyan hangot hallottam a sötétben suttogni, hogy milyen jól meggazdagodtál a lemezek eladásából. Mesélj kérlek pár szót a lemezkiadás rideg valóságáról! Mibe kerül pl. legyártatni egy lemezt? Mit üzensz azoknak, akik a megjelenés másnapján kiteszik a Youtube-ra az egész albumot?
A lemezkiadás az elmúlt 10-15 évben egy folyamatos lejtőn halad lefelé. Nem csak a színterünkön vásárolnak egyre kevesebben eredeti hanghordozókat, de ez érvényes világszerte is minden műfajnál. Mikor 2003-ban CD megjelentetéssel is prezentált a BHS Service (az első hazai NS kiadó), akkor még lehetett válogatni a hazai CD gyártók között. Ezt követően sorban szűntek meg a Magyarországon lévő gyárak és elértünk oda, hogy napjainkban már nincs itthon egyetlen gyártó sem! Tehát aki jelenleg normál gyári CD-t akar kiadni, annak kizárólag külföldön nyílik erre lehetősége. Azt gondolom, ez a tény már önmagában is elég beszédes, tehát nem nagyon kell szerintem ecsetelnem, hogy a lemezkiadás NEM NYERESÉGES! Aki azt gondolja, ebből meg lehet gazdagodni, az vágjon bele bátran! Akiknek volt bármi közük lemezkiadáshoz vagy van rálátásuk, szerintem mind csak röhögnek ezeken a rosszindulatú suttogókon.
A lemezkiadás azzal kezdődik, hogy a zenekarok próbálnak nem keveset azért, hogy számokat rakjanak össze; a próbaterem havi bérleti díja több tízezer forint. Aztán mikor elkészülnek a dalok és begyakorolták felkészülve a stúdióra, ami legtöbb esetben időarányosan dráguló dolog, akkor napokig, hetekig azzal töltik az idejüket, hogy rögzítsék stúdióban a szerzeményeket, ami egy albumnál több százezer forint. Amikor a stúdióval elkészültek, utána jöhet a kiadás, ami a CD korong legyártásából és hozzá a borító megtervezéséből, majd a nyomdai kivitelezéséből áll. Ezek ismét több százezer forintos mutatványok. Ez egy nagyon tömör összefoglalása a lemezkiadásnak, természetesen minden alkalommal rengeteg buktató, nem várt fordulat és mindezek hozadékaként újabb költségek várnak a lemezkiadókra.
Azoknak, akik a kiadás napján feltöltik a világhálóra a kiadványokat, amit üzennék, azt nemigen tűri a „nyomdafesték”. Azt gondolom, hogy akik letöltenek zenéket, azzal semmi baj, hiszen valahogy meg kell ismerkedni a zenékkel, egy-egy új albummal. Ezzel még nincs is semmi gond, de mikor kiderült, hogy a zenei anyag jól sikerült, akkor a letöltögető emberke a neki tetsző kiadványokat vásárolja meg, támogassa kedvenceit! Hogyha ezt elmulasztja, azzal nem kicsit rongálja a zenészeket, akiket szívesen hallgat, és szeretné ezt hamarosan egy újabb albumon is megtenni, amire deficites kiadások után érdektelenségbe fulladó próbálkozásokkal a bandák egyre kevésbé tudnak majd prezentálni. Aki életben akarja tartani az NS mozgalmat és annak zenekarait, az tegyen is érte, ne csak a zenészektől várja ezt el!
- Kiről szól a "Rosszindulat" című szám? Sok ilyen ember van a környezetedben, akikről szól a szám?
Inspirációban nem volt hiány! A vicc az egészben, hogy senki nem veszi fel az inget. (itt valamiért nincs haha…)
- Van most olyan magyar NSHC csapat, akire oda kell figyelni szerinted?
A Nation Brothers azt gondolom ilyen, remélem nem állnak le! Jó úton indultak el, szerintem sok gyakorlás és fellépések után igen jó banda lesz belőlük! Van olyan kezdeményezés is, amelyik még mondhatni gyerekcipőben jár, de én már nagyon várom, hogy előrukkoljanak valami kézzelfoghatóval, legyen az akár demo, akár fellépés. Ez a Válasz Vonal. Remélem, hamarosan hallunk róluk!
- ...és hasonló külföldi zenekar?
Persze világszerte is folyamatosan vannak jó NSHC bandák, most az orosz Verv, Dassler, az ukrán Boris Britva, az olasz Bayonet Assault és a német Thrieve On A Cross azok, akiket úgy gondolom, érdemes nyomon követni!
- Csinálsz most valami más zenei projektet? Mit?
Tudom, hogy nincs elegendő időm az ilyen projektekre, de ennek ellenére időről-időre bekattan valami ötlet és előfordult már az is, hogy a gondolatokat tettek követték. Most „Utolsó Esély” néven kezdtünk bele egy eléggé belassulós BDHC projektbe. Remélem lesz belőle valami; az alapötletek és a koncepció nekem nagyon bejönnek, ezért is látom értelmét. Zenei alapok, számötletek vannak, formálódik a csapásvonal; remélem össze tudunk majd hozni ezzel a felállással is néhány jó kiadványt!
- Mi a véleményed azokról a magukat NS-nek nevező emberekről, akik drogoznak, esetleg bűnözésből élnek?
Akik drogoznak és bűnözésből élnek, azok szerintem drogos bűnözők. Akkor is, ha mondjuk azt gondolják magukról, hogy supermenek vagy esetleg királykisasszonyok.
- Tudom, hogy régebben akartál írni egy számot a sport szükségességéről. Mit gondolsz a sport jelentőségéről sorainkban? Te sportolsz valamit?
Igen, volt régebben egy adag dalszövegem, ami illetéktelen kezekbe került sajnos. Ezek között volt egy, amelyik a sport fontosságáról szólt. Ez is nyilván arról árulkodik, hogy fontosnak tartom. Jelenleg nem vagyok túl aktív ezen a téren; alkalomadtán futok, konditerembe járok. Na, itt vissza is kanyarodnék egy előző kérdésedhez, amikor azt kérdezted mit gondolok azokról, akik valamiről énekelnek, de nem aszerint élnek. A sport pont egy olyan dolog, ami mellett akkor is szívesen rakom le a voksomat, ha én nem is vagyok hiteles, aktív sportember, nem járok rendszeresen sportklubba, versenyekre.
- Manapság menő itthon a betyárromantika, még nektek is volt anno egy betyáros számotok, mégpedig az "Ősi ösztönök", amiben arról énekeltél, hogy "Kellenek a született gyilkosok". Valóban szükség van arra, hogy példaképként tekintsünk haramiákra?
- Gyermekkoromban nagyon sokszor végighallgattam apai dédnagymamám történeteit, amelyekben nem angyalnak állította be a betyárokat, de a szegénységben tengődő parasztok védelmezői, sok esetben jótevőiként. Anyai nagyapám pedig számos betyárdalt énekelt rendszeresen, amelyek egy része így kitörölhetetlenül bevésődött a szürkeállományomba. Nagyon valószínű, hogy ezek is hatottak rám, mikor ezt a dalszöveget írtam, meg a „Született gyilkosok” c. kultfilm, amit rongyosra néztem akkoriban. Ezek közt éreztem párhuzamot, és volt időszak az életemben, amikor úgy láttam szükség lenne ilyen drasztikus módszerekre, esetleg durva szituációkra, betyáros temperamentumra ahhoz, hogy egyenruhát/öltönyt viselő bűnözők is méltó jutalomban részesüljenek. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem volt minden betyár „Megtorló”, vagy „Robin Hood”, de nem is lelketlen bűnözők voltak, mint akikkel manapság tele a híradó. Természetesen sokkal jobb megoldás lenne, ha a Waffen SS szigort vezényelne és nem lenne szükség sem betyárokra, sem egyéb önjelölt igazságosztókra, de sajnos ez az idő még nem jött el.
- Régebben nagyon lelkesen részt vettél a BHS Crew szervezésében. Van még BHS? Lesz még BHS Crew vol. 2 lemez?
Igen, a BHS Crew továbbra is egy remek baráti társaság, amit politikailag nem korrekt barátaimmal alkotunk. Nem vagyunk hiperaktívak, de azért hazánk, és Európa szerte itt-ott feltűnik a molinónk, tehát aki nem jár csukott szemmel, az bizonyára láthatja, működik a csapat. Van egy időszakosan megjelenő újságunk is, a Nacionalista Hullám, aminek gerincét rendszerint baráti társaságunk prezentálja. Kiadónk a BHS Service, 1999. óta működik, nagyon sok hazai kezdő bandát segítettünk már ezzel a kezdeményezésünkkel és időközben voltak nívós külföldi bandák dalaival megjelenő kiadványaink is. Vannak kifejezett BHS Crew bandák is, sajnos nem mindegyik túl aktív jelenleg. A BHS 10 éves fennállását ünnepeltük a BHS Crew c. válogatás lemezzel, melynek megjelenése óta újabb 10 esztendő telt el, tehát valóban aktuális a kérdésed, és válaszolva rá igen, tervezzük a BHS Crew vol.2.-t, ami remélem még idén a polcokra kerülhet!
Engem a hazai NS/RAC zenei színtér kiadványai érdekelnek leginkább, annak ellenére, hogy számos külföldi hasonló csapat sokkal színvonalasabb produkcióval jelentkezik, nem is beszélve a mainstream bandák anyagairól. Na de maradjunk a már említett kategóriánál, így 2017-ben a „Jogos Önvédelem: Az akarat diadala” c. nagyon szép digipack csomagolású és irgalmatlan jó zenével jelentkező albuma fogott meg leginkább. A zenekar munkásságában is talán az eddigi legjobb album lett, de a tavalyi évben a hazai NS zenei színtéren egyértelműen a legjobb! Ezúton is gratulálok az elkövetőknek!
- Most hirtelen ennyi, remélem nem találtad unalmasnak az interjút. Ha esetleg van még valami, amit hozzáfűznél, itt a nagy lehetőség!
Szerintem jó kérdéseket tettél fel, a válaszaimmal pedig remélem nem rontottam le a nívót! A kedves érdeklődők, ha idáig eljutottak az interjú olvasásával, akkor megköszönném nekik mindenképpen a figyelmet, az érdeklődést zenekarom és a blog iránt. Tartsátok meg a jó szokásotokat, hogy olvastok, tanuljatok, képezzétek magatokat az iskolapadban, edzőtermekben! Mozgalmunknak felkészült aktivistákra van szüksége, nem léhűtő trógerekre. Legyetek aktívak, szerveződjetek, álljatok készen, ha eljön az idő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése